Gólképtelen nyakkendőárusok, avagy kudarcba fulladt az Újpest vendégszereplése Uruguayban

Már az indulás sem kecsegtetett sok jóval, hiszen az újpestiek hajója, a Conte Rosso 12 órás késéssel indult útnak Dél-Amerika felé. Hiába ötemeletes luxusgőzös a Conte Rosso, hiába, hogy Bányai Lajos edző szerint „az alkotó munkásember megáll szájtátva és borsózó háttal a szörny előtt”, egy csőrepedés közbeszólt.

Nem mellesleg a küldöttség legnagyobb túrasikerei a hajóhoz köthetők, hiszen az elhelyezkedés után „fehér nadrágban és teniszingben, fejünkön a tengerészsapkával megjelentünk a fedélzeten. Felesleges hangsúlyoznom, hogy megjelenésünk általános feltűnést keltett” – idézzük Bányait, aki a Sporthírlapnak küldött levelében arról is írt, hogy  „csapata megnyerte az első túramérkőzését a Conte Rosso ételkészlete ellen”  , szépen ettek a fiúk, pedig   „a mennyiség és minőség kolosszális”.

Csak azon bánkódtak, hogy legjobb csatáruk, Avar „Ricsi” nem tarthatott velük, az osztrákok elleni válogatott találkozó (0:0) előtt megsérült, majd csapata temesvári mérkőzésén (0:2) a Ripensia hátvédje,  „Hoksári (...) meg akarta mutatni Avarnak, hogy mellette nem tud gólt rúgni s egyik összecsapásuknál (...) úgy megrúgja Avart, hogy a jeles gólzsáknak a jobb lábában eltörik a szárkapocscsontja” . Ez nagy veszteség volt, hiszen távollétében a csapat csak egy gólt szerzett a túrán.

Az út több mint két héten át tartott (május 21-től június 11-ig), a hajó Rio de Janeiróban kötött ki, onnan rögtön továbbutaztak Montevideóba, ahol a helyi magyarok nagy ovációval köszöntötték őket. A szervezők is kellő tiszteletet tanúsítottak, sokat vártak az első, Uruguay válogatottja elleni meccstől, mint hírlett, a bevételből akarták végre kifizetni a jutalmakat az olimpiát (1928) és világbajnokságot (1930) nyerő csapat tagjainak.

Nos, nem valószínű, hogy mindenki megkaphatta a jussát, hiszen a százezres stadionban mindössze húszezren látták, hogy az  „Újpest nem játszott rosszabbul, mint az uruguayi válogatott, de éppen abban maradt alul, amiben eddig kitűnt: a kondícióban” . Csak negyedórán át volt fölényben a csapat, ám helyzeteit kihagyta, így lett 3:0-s vereség a vége. És a folytatás sem volt szebb, amikor   „nagyszerűen játszott az Újpest a revánsmérkőzésen, de így se boldogult az uruguayi válogatottal ”. Ezúttal 2:0-ra kapott ki a csapat, amely  „elképesztő gólképtelenséget mutat be”     .

Langfelder Ferenc ügyvezető mai mércével mérve is pozitívan gondolkodott, hiszen hiába az újabb blama, azt írta a Nemzeti Sportnak, hogy „Huber kapus, Volentik centerhalf és Szalay balhalf csodálatosan jól szerepeltek – de az egész csapat is”.

Uruguayban éppen tombolt a tél, ezért a hatalmas eső miatt elmaradt a következő, Nacional elleni meccs. Viszont körvonalazódott a további program, „Uruguay után a csapat Chilébe megy, ahol hat lekötött meccs várja, utána pedig Brazíliába, ahol öt meccset kötöttek le a számára”    – tudta meg a Nemzeti Sport „mértékadó helyről”.

Közben folyt a vita az elmaradt mérkőzés miatt. Langfelder szóban megegyezett abban, hogy négyes torna pótolja a hiányt, a Nacional mellett a Penarol és a Wanderers részvételével, általános montevideói futballtilalom mellett, hogy minél többen legyenek a lelátókon. Aztán a szövetség először elfogadta, majd elvetette a tervet, így végül az Újpest a Penarol-Wanderers kombinált ellen lépett pályára. Ismét kikapott (0:1), ezúttal sem szerzett gólt, s noha Langfelder szerint  „védelmünk igen jól állt a lábán” , sőt  „elismerésre méltóan játszott a fedezetsor is, amelynek minden tagja okos erőbeosztással és nagy taktikai készséggel küzdötte végig a mérkőzést”. A védelemről csak annyit, hogy Huber (Huba) Rezső kapus hibájából született a gól.

Mielőtt sor került volna az utolsó uruguayi mérkőzésre, a Nemzeti Sportban ez állt: „Megbízható helyről nyert értesülésünk szerint az Újpest vezetősége alaposan mérlegelte azokat az eredményeket, amelyeket csapata a tengerentúl elért, s komolyan foglalkozik a gondolattal, hogy csapatát visszarendelje. Még megvárják a csapat legközelebbi játékát s amennyiben az sem hozna sportbelileg és anyagilag megfelelő eredményt, akkor az intézkedés azonnal megtörténik.”

Nos, noha az Újpest – természetesen Langfelder szerint – a legjobb játékát mutatta be a túrán, az újabb vereség nem maradt el. A Rampla Juniors 3:1-re győzte le a csapatot, a meccs és a túra egyetlen gólját Possák Vilmos lőtte.

Az újabb kudarc mindent eldöntött, Aschner Lipót tulajdonos táviratot küldött Uruguayba, amelyben      „utasítja Langfeldert, hogy szakítson félbe minden további tárgyalást és a legközelebbi hajóval térjen haza a csapattal” . Kiderül az is, hogy nem az esetleges anyagi veszteség indította erre a lépésre (a számítások szerint körülbelül 60 ezer pengő, mai áron 55 140 000 forint volt a bevétel), „az újpesti vezetőség további sportbeli kudarcoktól akarja megkímélni csapatát”     .

A visszaút kevésbé volt kényelmes, a Conte Verde – az utazási szakértő szerint – testvére ugyan a pazar Conte Rossónak, ám kisebb, ráadásul a küldöttség csak a turistaosztályon kapott helyet. Arra azonban alkalmas volt, hogy Langfelder levélben tájékoztassa a Nemzeti Sportot, hogy micsoda lehetetlen körülmények uralkodnak Uruguayban. „Business-ország ez, de itt mindenki munka nélkül, mások bőrén, a mások tájékozatlanságán és a mások munkáján akar keresni. Minden tiszteletem az Újvilágé, de megmondom nyíltan, hogy itt mások, itt rosszabbak az erkölcsök, mint a vén Európában. A vendégjog tisztelete ismeretlen fogalom, még a sportban is. A vendégnek ugyan kiadják, ami jár neki, de matematikai pontossággal, a szerződés rideg betűinek kalmári értelmezésével mérik a nemes ellenfél jussát”    – írja, majd beszámol arról is, hogy a montevideói lapok pénzt kértek azért, hogy hírverést csináljanak a meccseiknek. Amikor elutasította az ajánlatot, „leánykereskedők lettünk és még örülnünk kellett, hogy akadt jobb ízlésű lap, amely utcai nyakkendőárusoknak nevezett el bennünket. Valósággal izgatták ellenünk, hazaárulónak nevezték azt, aki a külföldi labdarúgó kalmárok mérkőzéseit megnézi.”    Amikor pedig fizetett hirdetést helyezett el a lapokban, az újságok vagy eldugva közölték vagy egyszerűen megfeledkeztek róla.

Hosszú volt az út hazafelé, kevés hír érkezett a csapattól, amelynek nevében Langfelder optimizmusát megőrizve táviratozott az itthoniaknak:  „Sorscsapásoktól sújtva bár, de törve nem, emelt fővel boldogan térünk vissza kedveseink körébe, hogy szerény erőinket újból szeretett hazánk szolgálatába állíthassuk.”

A (tor)túra július 24-én ért véget, amikor  „a halálra fáradt, összetört, kedvetlen túracsapatot életre csókolták az újpesti rajongók”    a Déli pályaudvaron. Ahol Bányai edző – nem megerősítve, de nem is cáfolva, hogy ellene volt az utazásnak, csak Aschner Lipót rábeszélésre mondott igent – így összegzett:  „Hát tudja, négy hetet utaztunk ebben a rövid kiruccanásban. Hát jó, hogy vége van. Panaszok? Majd. Azaz, hogy csak Montevideóra van panasz. És csak egy emberre. Az is magyar. Azaz, hogy újpesti. Még közelebb: az Izzó embere volt. Hát irtózatosan kisiklatott bennünket.”

Nevet nem mond Bányai, de annyit tudunk, hogy Almási Iván és Brüdner Sándor volt a két főszervező.

Ám minden jó, ha jó a vége, hiszen az egyik újpesti vezér így beszélt a pályaudvarról elmenőben: „Nincsen már semmi baj. Így fogjuk csinálni: annyira mutatni fogjuk a változatlan szeretetünket, hogy ez az egész szerencsétlen kirándulás nyomtalanul el fog múlni a lelkekből. Annyi se lesz, mint egy rossz álom. El fogják felejteni…”

Valóban, ezt az utazást jobb, ha a feledés homálya fedi.

EMLÉKEZTETŐ
1931. június 14.
Uruguay–Újpest 3:0 (2:0)
Montevideo, 20 ezer   néző, vezette:   Alonso
Gólok: Borjas (25.), Castro (35.), Dorado (80.)

Június 19.
Uruguay–Újpest 2:0 (2:0)
Montevideo, 5000   néző, vezette:   Alonso
Gólok:   Borjas (16.), Scarone (18.)

Június 28.
Penarol-Wanderers vegyes–Újpest 1:0 (1:0)
Montevideo, 20 ezer   néző, vezette:   Alonso
Gól:   Figueira (24.)

Július 4.
Rampla Juniors–Újpest 3:1 (2:0)
Montevideo, 5000    néző, vezette:   Monteucci
Gólok:   Fernández (5., 15.), Haber (60.), ill. Possák (70.)