Bubu, az istenadta zseni – 75 éve született Mészáros Ferenc

Pályafutását szülőhelyén, Soroksáron a VM Egyetértésben kezdte. Hogy miért kapusként? A szomszédja az Egyetértés tartalékkapusa volt, Mészáros szeretett volna híres ember lenni, s úgy érezte, ezen a poszton lesz lehetősége. Bejött a vágya. Az élvonalban 1968. május 19-én, a Salgótarjáni BTC–VM Egyetértés mérkőzésen mutatkozott be, csereként állt be a 86. percben, amikor már 3:1-re vezetett az SBTC. Kezdőként először szeptember 1-jén a Csepel–Egyetértés találkozón (2:1) védett az élvonalban. A vereség ellenére 7-es osztályzatot kapott a Népsporttól: „Mészáros sikerrel mutatkozott be, bár az első gólt háríthatta volna.” 

A Vasasban 1969. április 6-án az MTK ellen lépett pályára a Fáy utcában, a vendégek 3:2-re győztek a tartalékos piros-kékek ellen, Bubu 4-es osztályzatot érdemelt. A meccs előtt Ihász Kálmán megkérdezte tőle, védett-e már az NB I-ben, mire ő azt mondta, kétszer… A kék-fehérek 2:2-re egyenlítő góljánál, Takács László fejesénél a leírás szerint későn vetődött, az MTK győztes góljánál a csatár ismét megelőzte fejjel… Nem lehet azt mondani, hogy az esztendő szerencsésen alakult a számára, mert augusztus 31-én az Újpesti Dózsa a Népstadionban 6:1-re verte meg a Vasast, Mészáros teljesítményét 5-ösre minősítette az NS: „volt néhány ügyes védése, de három gólban is kisebb-nagyobb mértékben »benne volt«”. Angyalföldön a következő évtizedben Tamás Gyulával vetélkedett a kezdőcsapatba kerülésért, Tamás a DVTK-tól 1970-ben került a Fáy utcába, ebben az évben volt utoljára válogatott. A Vasas 1970-ben Közép-európai Kupa-győztes lett, az Inter Bratislava elleni döntőben a pozsonyi meccsen Tamás védett, 2:1-re nyertek a hazaiak, a visszavágón már Bubu állt a kapuban. A piros-kékek 4:1-re győztek, bár a szünetben még a vendégek vezettek 1:0-ra. Mészáros 1:1-nél hatalmasat védett, megfogta a csehszlovák válogatott csatár, Ladislav Petrás ziccerét. A 4:1-es győzelem a válogatott fél évvel korábbi ugyancsak 4:1-es kudarca után jelentett némi elégtételt a csehszlovákok ellen…

A hetvenes évek elejétől már Mészáros védett többet – kivéve, ha fegyelmi okokból mellőzték. Igen, előfordultak kilengései, nem véletlenül írta a Labdarúgás 1973 novemberében: „Enyhén szólva ittasan jelent meg az edzésen. Már úgy látszott, hogy Baróti Lajos, a Vasas edzője végleg lemond róla, aztán váratlan fordulat történt. Az első csapat állandó tagja lett. Hétről hétre jól védett.”

A legjobbak között Rothermel Ádámé és Géczi Istváné volt a kapu, tehát nemcsak a poharat kellett letenni, hanem őket kiszorítani. Bubu Illovszky Rudolf kapitánysága alatt – a szakember már a Vasasból ismerte, majd 1977-ben vele lettek bajnokok a piros-kékek és Mészáros is – mutatkozott be a válogatottban 1973. szeptember 26-án Belgrádban Jugoszlávia ellen (1–1). „Újonc létére meglepően higgadtan, nagy nyugalommal és jól védett. Igaz, hogy nem volt túlságosan nehéz dolga, de minden mozdulatán látszott a magabiztosság – írta róla a Népsport. Az 1974-es esztendő utolsó válogatott találkozóján Magyarország Szolnokon 1–0-ra legyőzte Svájcot Fazekas László tizenegyesből lőtt góljával. Ám Bubunak volt egy nagy megmozdulása: Hans-Jörg Pfister sípszó után kapura lőtte a labdát, amit Mészáros fejjel hárított. Csak úgy, a poén kedvéért.

A közönség hamar szívébe zárta a bohém kapust, aki egy internetes forrás szerint az igazi klasszisokhoz illően egyesítette a szurkolótáborokat, azaz Bubunak becézte hasonló szeretettel az angyalföldi, a ferencvárosi, a kispesti, az újpesti publikum. Ma vagyonokat fizetnének érte, mert ragyogóan játszott lábbal is, bár edzőit az őrületbe kergette – egyéb kilengésein túl – ismétlődő cselezgetéseivel a mezőnyben.

Azzal is a frászt hozta a trénerekre, hogy kidobás előtt a dereka mögött tette egyik kezéből a másikba a labdát, vagy úgy tett, mintha balra dobná, aztán jobbra küldte. A szakvezetők mindig attól féltek, hogy egyszer beejti a kapuba… Nem ejtette be!

Az KK-sikert követően 1974. május 28-án utánpótlás Európa-bajnok lett. A nagyválogatott egy nappal később Székesfehérváron 3–2-re legyőzte Jugoszláviát, ez volt egyébként Albert Flórián búcsúja a címeres meztől. Az utánpótlás-válogatott Mészárossal a kapuban 4–0-ra megverte az NDK-t, s mivel Drezdában csak 3–2-re kapott ki, aranyérmes lett.

Aztán ismét közbe szólt a sportszerűtlen életmód, 1975 májusában italozásért klubja nyolc hónapra eltiltotta. A Labdarúgás igencsak keményen fogalmazott: „Már-már leírták a sportágból. Nincs elég tartása, akaratereje, ha ideig-óráig össze is szedi magát, utána újból elgörbül. Az ilyen emberrel pedig nem lehet komolyan számolni, az ilyen emberre nem lehet építeni.” Vagy mégis? 1975 októberében a Sporting elleni UEFA-kupa-találkozón (3–1) remekelt: „Nagyszerűen védett, több nehéz labdát hárított.” 

A Vasas 1977-es bajnokságát a ZTE elleni Fáy utcai 3–1-es győzelemmel biztosította be, „az első félidőben volt néhány ügyes védése, de egyszer-kétszer rosszul számította ki a labda ívét”. A bajnokcsapat leginkább Mészáros – Török, Hegedűs, Komjáti, Kántor – Gass, Müller, Zombori – Kovács István, Izsó, Várady összetételben állt fel, kereken száz gólt szerzett (csendben jegyzem meg, máig ez a piros-kékek utolsó NB I-es diadala). Noha a tartalékja is válogatott kapus, a szintén kiváló Tamás Gyula volt, Bubu az évad 34 találkozójából 32-n védett. Nyolcszor egyetlen gólt sem kapott, 14-szer csak egyet.

Baróti Lajos számított rá az 1978-as vb-keretben, amit a következőkkel indokolt: „Nagyon sok erénye van, reflexei kivételesek, az egyik leggyorsabban mozgó kapusunk, nagyon jól irányítja az egész védelmet. Hiba, hogy nem kíséri teljes figyelemmel az ellenfél támadásait, túlzott magabiztossága néha váratlan gólokat eredményez. Lényegesen gyorsabban kell játékba hoznia a labdát, hosszú kirúgásait pontosítani kell.” 

A szövetségi kapitány bizalma ellenére a selejtezőn a videotonos Kovács László és a honvédos Gujdár Sándor védett, főleg Gujdár. Ám Argentínában a házigazdáktól elszenvedett 2–1-es vereséget követően az ősz mester Mészárost állította a kapuba, más kérdés, hogy az olaszoktól 3–1-re kikaptunk. A Népsport ezt írta a teljesítményéről: „Az első gól előtt kifejezetten balszerencsés volt, hiszen két játékoson is irányt változtatott a labda, a másodiknál pedig nem tehette jóvá a védők hibáját. A harmadik gólt gyorsabb reagálással menthette volna. A hajrában akadt egy bravúros védése.” 

Van egy nagyon jó történet az argentínai vb-re kijutással kapcsolatban: a futballisták hajnalig ünnepeltek, fogalmazzunk úgy, már nem voltak szomjasok, amikor Mészáros leintett egy taxit, mire a sofőr megkérdezte: „Bubu, hová lesz a fuvar?” „Argentínába!” hangzott a válasz.

Mészöly Kálmán kapitánysága idején Bubu és a pécsi Katzirz Béla voltak a szakvezető jelöltjei. A magabiztosság a románok elleni 1981-es bukaresti vb-selejtezőn (0–0) is jellemző volt rá, a szaklap a pontszerzés egyik főszereplőjének tartotta: „Mészáros maga volt a megtestesült nyugalom. Az első félidőben nem volt túlságosan sok dolga, de ekkor is védett egy Iordanescu-lövést, és kifutások után szinte a felhők közé emelkedve húzta le a labdát. Szünet után pedig bravúros védései is voltak, csupán egy kifutása nem sikerült. Sokat tett a pontszerzésért.” 

Az 1982-es spanyolországi vb-re már a Sportingtól jött, valamennyi meccsen ő állt a magyar kapuban, Salvador 10–1-es legyőzése után a szaklap a jók között említette, az argentinoktól elszenvedett 4–1-es vereség ellenére ezt írta: „Mészárostól sok szép védést láttunk.”

A belgák elleni 1–1 során – idézem –: „Czerniatinsky a 11-es pontról, középről jobb belsővel közepes erősségű lövést küldött kapura, s a kissé késő vetődő Mészáros keze mellett a labda a kapu jobb sarkába csúszott.” Mentségére legyen mondva, korábban csúnyán megrúgták a kezét. Portugáliai karrierjéről ezt mondta: „Lisszabonban nyertünk bajnokságot és portugál kupát is. Teljesítményem alapján a közönség kedvence voltam. A Farense az egyetlen negatív emlékem. Újonc csapatként hívott az a klub, csak az első öt hónapomat fizették ki. Utána három évig tartott a bírósági per, csak ezután kaptam meg a pénzemet.” A Sportinggal a mérlege bajnoki arany és bronz, továbbá Portugál Kupa-győzelem. Ezt követően két idényre hazatért Győrbe Verebes József együtteséhez, második és harmadik lett az ETO-val.

Mészáros Ferenc 39. évében járva is védett még a válogatottban – nála idősebb korában csak Király Gábor őrizte a nemzeti tizenegy hálóját –, utoljára a dánok ellen (2–2) 1988 májusában a Népstadionban. „Rutinja, higgadtsága néhány kellemetlen szituációban sokat ért. A tapasztalt kapuvédő higgadtan, magabiztosan őrizte hálóját. (…) Az első gólról nem tehet, a másodikat szerencsével háríthatta volna.”

Talán, ha 1990-ben nem akart volna mindenáron vezetőedző lenni a Vasasban, ha azokban a zavaros időkben kivár, ha egykoron szeretett klubja nem rúgja ki az első adandó alkalommal, talán minden másképp alakul tréneri pályáján. Bár két idényben 29 mérkőzésen az első csapatot is irányította.

Korábbi játékostársa, Carlos Queiroz hívta a Sportinghoz kapusedzőnek, aztán a portugál szakvezetővel az Arab Emírségek válogatottjánál is megfordult, ám tréneri pályáját nem kísérte siker. Amikor 1996-ban a Sporting kapusedzősége után hazatért, interjújában éles kritikát fogalmazott meg a honi futball kapcsán: „(…) immár nem sokáig halogatható, hogy mentalitásban gyökeresen megváltozzék a vezetők és a játékosok magatartása. (…) eleinte legalább működésben, szervezettségben hasonló szintre jussunk el, mint a nyugati kluboknál.” 

A politikába is belekóstolt, 1998-ban a MIÉP színeiben Soroksáron egyéni körzetben elindult a választáson, de nem kapott elég szavazatot.

Ráadásul akkor, amikor talán a legnagyobb szakmai lehetőség előtt állt, az élet megfosztotta ettől. Queiroz a Manchester Unitedhez került, Alex Ferguson is rábólintott, hogy Bubu is stábtag legyen, ám 2000-ben autóbaleset érte, ezért hiúsult meg a lehetőség. Napokig élet és halál között lebegett, sokak szerint azt követően lett az átlagnál jobban visszahúzódó. Nem adott interjút, idővel nemcsak az újságírókat, az embereket is kerülte. Illovszky Rudolf ugyan hívta egyik-másik jubileumra, hogy üljön le a csapattal a fehér asztalhoz, ahogyan az öreg fogalmazott: „Bubukám, magának köztünk a helye, a Vasas családban. Lesz egy vacsora Pasaréten, ott emlékezünk együtt az 1977-es bajnoki címre. Jön mindenki, aki él, várjuk szeretettel.”     

De Mészáros nem fogadta el a meghívást, a Fáy utcába se járt ki a Vasas mérkőzéseire. Fia a Blikknek két évvel ezelőtt azt nyilatkozta, édesapja remeteéletet él, szinte csak az ebédért jár ki egy soroksári kifőzdébe. Mészáros Bubu hosszú betegség után 72 évesen hunyt el 2023. január 9-én.

Lehet, hogy a válogatottságai száma lehetett volna több is, ám Szabó Antallal, Grosics Gyulával és Ilku Istvánnal azon négy kapus egyike, akik két világbajnokságon vettek részt. Azért a honi futball történetében ez nem kis szó.

„Örökké ő a szívünk Oroszlánja”     

Imádták, lezsersége lenyűgözte a portugálokat is. Edzőmeccsen egy beadást a keresztlécre ütött, majd utána fogta meg a labdát. Az edző persze idegbajt kapott, de a következő szélről érkező beadást ugyanígy hatástalanította. A szünetben a tréner le akarta szidni, de sehol sem találta, aztán kiderült, hogy Bubu a szerszárban cigarettázik. Így szokta meg itthon, ezen kint sem változtatott… Nagy dohányos volt.

Halála után a Record napilap cikket írt róla „Budapest oroszlánja, egy igazi rossz fiú” címmel. A lisszaboni szurkolók rajongtak Mészárosért, tele volt a világháló a gyászoló Sporting-hívek reakcióival. Íme, ezek közül néhány.

„Az egyik legjobb, aki valaha játszott az Alavalade Stadionban.”     

„Schmeichel mellett a valaha volt legjobb kapusunk volt.”

„Áhítattal néztük a játékát, és az iskolai focik során Mészárosnak hívtuk a kapust.”

„Azon kevesek egyike, akik mély nyomot hagytak maguk után a klubban és a szurkolókban. Sok szép emléket, és vicces, látványos jelenetet, mind például a fenekével védések.”

„Megőrzi őt a negyven feletti szurkolók emlékezete, örökké ő a szívünk Oroszlánja.”     

MÉSZÁROS FERENC NÉVJEGYE
Született: 1950. április 11., Budapest
Elhunyt: 2023. január 9., Budapest
Sportága: labdarúgás
Posztja: kapus
Válogatottság: 29 (1973–1988)     
Klubjai játékosként: VM Egyetértés (1962–1968), Vasas (1969–1981), Sporting CP (portugál, 1981–1983), Farense (portugál, 1983–1984), Rába ETO (1984–1986), Setúbal (portugál, 1986–1989)
Legjobb eredményei: KK-győztes (1970); BEK-negyeddöntős (1983); U23-as Európa-bajnok (1974); magyar bajnok (1977), 2x bajnoki 2. (1971, 1985), 5x bajnoki 3. (1968, 1973, 1980, 1981, 1986); 2x MNK-győztes (1973, 1981); portugál bajnok (1982), portugál bajnoki 3. (1983); Portugál Kupa-győztes (1982); 2x világbajnoki résztvevő (1978, 1982)
Klubjai edzőként: Vasas (kapusedző, vezetőedző, 1989–1990), Sporting CP (kapusedző, 1995–1996)