Lőrincz Emil és Márton Gábor (jobbra) lassan egy éve irányítja a PMFC-t – Pécsen ez már rekordnak számít (Fotó: Czerkl Gábor) |
ÁLOM ÉS REALITÁS, SOKAT KERESŐ LÉGIÓS KONTRA SAJÁT NEVELÉS
– A PMFC az NB I-ben előző öt meccséből négyet megnyert, egyszer ikszelt, legutóbb a Ferencvárost verte meg, és 2006 után tudott ismét egymás után háromszor győzni idegenben. A bajnokságban a hatodik helyen áll, a Magyar Kupában a Honvéd ellenében a legjobb nyolc közé jutott, erre 2005 ősze óta nem volt példa. Ezek az eredmények a csapat valós erejét mutatják? Mert akkor lassan a nemzetközi porondot is megcélozhatják.
– Én azért óvatosan bánok a nagy kijelentésekkel. A lehetőségeinket, a szezon elején megfogalmazott célokat tekintve jelenleg túlteljesít a csapat. Az eddigi eredményeinket mindenkinek, vezetőknek, játékosoknak és nekünk edzőknek is a helyén kell kezelnünk – nyilatkozta a Nemzeti Sport Online-nak a korábbi 21-szeres válogatott Márton Gábor, aki január óta Lőrincz Emil vezetőedzővel közösen irányítja a pécsi szakmai munkát, korábban évekig labdarúgóként szolgálta a klubot.
A Pécs Márton Gáborral a soraiban 1990-ben a megnyerte a Magyar Kupát, a döntőben éppen a Honvédot győzte le, a kispestieket a mostani kiírásban a tizenhat között búcsúztatta a baranyai együttes. A pécsiek 1990 óta egyszer jártak közel az újabb sikerhez, akkor a klubhoz több év légióskodás után visszatérő Mártonnal a legjobb négy közé jutottak, a Váccal szemben maradtak alul az elődöntőben. Azóta nem sok babér termett a baranyaiaknak, sem a bajokságban (éveket tengődtek a másodosztályban), sem a kupában. A Magyar Kupában a 2005–2006-os szezonban volt legutóbb a legjobb nyolc között a Pécsi MFC, akkor előbb az Enyinget 5–2-re győzte le, majd a Haladás ellen 2–2 után tizenegyesekkel jutott tovább, aztán a szomszédvár, NB III-as Szentlőrinc elleni oda-visszavágós párharcot 2–1-es összesítéssel megnyerte (idegenben 2–0-s siker, otthon egy azóta is több mint meglepő, 1–0-s vereség). Végül a negyeddöntőben a Vasastól Pécsen és a fővárosban is 1–0-ra kikapott, így nem jutott be a négy közé. |
– Mennyire nehéz feladat ilyenkor realistának maradni?
– Nem könnyű, mert nem akármilyen csapatokat vertünk meg. Az otthon kimondottan erős Haladást és a bajnoki címet célul kitűző Ferencvárost idegenben, vagy most a kupában a szintén jó erőkből álló Honvédot. Ugyanakkor igyekszünk a játékosoknak is hangsúlyozni, hogy mik a realitások. Örülni kell az eddigi sikereknek, de még nem tartunk ott, hogy nemzetközi szereplésről beszéljünk. Nem is biztos, hogy a csapat jelenlegi helyzetében egy ilyen nem várt siker jót tenne az együttesnek. Egy év múlva, néhány minőségi igazolás után talán majd beszélhetünk magasabb célokról, de most még nem.
– Ha már az igazolásokat említi, Pécsen az elmúlt években éppen ezen a területen akadtak problémák, több látványos mellényúlása is volt a klubnak. Tudja már, mely posztokon szeretnének erősíteni a télen?
– Nálam ezen a téren az emberi és a szakmai kvalitások egyaránt számítanak. Meg kell nézni, hogy a szóban forgó játékos, hogyan illik bele az »öltözőbe«, és ki az, aki valóban minőséget tud hozni a játékba. Ugyanakkor szempont lehet az is, mint például az akadémistákra építő Haladásnál, hogy helyi kötődésű játékosok is legyenek a csapatban, mert adott helyzetekben többre lehetnek képesek. Ha jó képességű játékosokat össze tudunk válogatni, akkor nem biztos, hogy szükség van több ezer eurós légiósokra. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy külföldi nem kerülhet be a csapatba, de a légiós csak akkor jöjjön, ha jobb, mint a posztján szereplő magyar. Ez az én időmben is így volt. Az erősítési lehetőségekről a télen beszélgetünk majd a vezetőkkel. Arra törekszünk, hogy gyarapítsuk a variációs lehetőségeinket, hiszen három sorozatban is versenyben vagyunk – bajnokság, Magyar Kupa, Ligakupa –, és szükség van arra, akár a védelemben, akár a támadósorban, hogy forgatni tudjuk a játékosokat. Ezen szeretnénk javítani, de addig még van egy meccsünk a hétvégén, a Paks ellen, most arra koncentrálunk.
– A posztokat végignézve, hogyan látja az egyes csapatrészeket? A kapus Dibusz Dénesnek mintha kimondottan jót tett volna a szezon közbeni mellőzés, most koncentráltabbnak tűnik. A védelemben Fodor Ferenc és Danijel Romic rutintalansága mintha érződött volna a szezon elején, de egyre jobban teljesítenek, ahogy a kényszerből lett balhátvéd, Eke Uzoma is. Miközben a csapat legnagyobb erejét jelenleg a kreatív középpályássor jelenti.
– A kapusok más kasztot jelentenek, velük óvatosan kell bánni, hiszen ezen a poszton nem lehet annyit változtatni, mint más pozíciókon. Dibusz Dénes most jobb formában van, mint korábban, ez azt is jelenti, hogy koncentráltabb, bizonyítja a képességeit, és ezért meg is kapja a lehetőséget. Az, hogy egy csapat hány gólt kap, nem elsősorban a kapus és nem is a védelem erénye vagy hibája. A csapat minden tagja támad és védekezik is. A hiba persze mindig benne van a játékban, de nem feltétlenül abból lesz a vereség, hogy egy védő hibázik, hiszen ahhoz például a csatár kihagyott helyzete ugyanúgy hozzájárulhat. Ezzel együtt az is igaz, hogy a csatár akkor is játszhat jól, ha nem szerez gólt. Az pedig természetes, hogy az idő múlásával mindenki érettebb lesz, egyre inkább összeáll a csapat. Uzoma azért játszik balhátvédet, mert itt képes a legjobban kamatoztatni a képességeit, de míg például korábban középpályásként nem tudta segíteni a támadásokat, most védőként már szerzett gólt és adott gólpasszokat is. Ami a középpályát illeti, vannak jó teljesítmények, mint például az ismét magára találó Szatmári Lórándé, aki megkapja a bizalmat, és meg is hálája, vagy a fiatal Márkvárt Dávidé, de említhetem Koller Krisztiánt is, aki szűrőként bizonyult a csapat legeredményesebb játékosának kilenc góllal. Persze vannak olyanok is, akiktől többet várunk, mint például Wittrédi Dávid, aki ebben a szezonban még gólt sem szerzett. Nem vagyok az a fajta edző, aki könnyen megelégszik, a középpályásoktól például több gólt várok. Az jó, hogy sok játékosunkban benne van a gól, mert ez kiszámíthatatlanná teszi a csapatot, de a darabszámmal nem vagyok elégedett.
AZ EDZŐK FELELŐSSÉGE, DRÁGA JEGYÁRAK, HEYNCKES ÉS FERGUSON
– Szóba hozta Koller Krisztiánt, akinek pályafutását korábban a Nemzeti Sport Online-on is bemutattuk. Miért csak harminc évesen lett belőle első osztályú játékos? Ennyire »benézte« őt a szakma?
– Az edzők is mellé nyúltak vele kapcsolatban, de benne is volt hiba. Korábban még Barcson együtt játszottunk, jól ismertem őt. A fizikai képességei már akkor is megvoltak az NB I-hez, de fejben nem volt kész erre, azóta sokat érett. Most már mindenki veregeti a vállunkat, hogy jó döntés volt őt idehozni, de tavasszal, amikor még időre volt szüksége, ez még nem volt így…
– Fent már említette az »ön idejét«. Azt a korszakot, amikor még zsúfolásig megtöltötték a lelátókat a pécsi szurkolók, még akkor is sokan jártak ki a meccsekre, amikor gyengébben szerepelt a csapat. Most, a jobb szereplése ellenére sem járnak sokan mérkőzésre, a kupában a Honvéd elleni hazai találkozót, a továbbjutást például csak nyolcszázan látták. Mi változott azóta Pécsen, mi változott a magyar labdarúgásban?
– Régen a klubot szerették az emberek, ma az eredményeket, de néha még az sem elég. A mi időnkben azért jártak meccsre, mert kötődtek a klubhoz, szerették a csapatot, függetlenül az aktuális eredményektől. Ma azonban általánossá vált, hogy még ott sem járnak nagy tömegek a mérkőzésekre, ahol vannak eredmények, például Győrben Székesfehérváron vagy Debrecenben. Tudomásul kell venni, hogy az embereknek nincs pénzük, a belépőjegyek drágák, a körülmények a stadionokban nem a legmegfelelőbbek, a lelátókon nincs biztonság.
– Ha általánosságban beszélünk a magyar futballról: mit szól ahhoz, hogy egyes kluboknál már csak külföldi edzőkben gondolkodnak?
– Magyar sajátosság, hogy ha egy külföldi azt mondja, »ezen a pályán nem lehet futballozni«, akkor mindenki elájul, hogy mekkora profi, és végre valaki megmondja a frankót, és a vezetők rögtön igyekeznek változtatni a helyzeten. Mi a válasz, ha egy magyar edző mondja ugyanezt? »Maradj csöndben, örülj neki, hogy van munkád és nem halsz éhen.«
– Vagyis?
– Hasonló a véleményem, mint a légiósokkal kapcsolatban. Ha jobb, mint a magyar, és lehet tőle tanulni, akkor jöjjön, nem vagyok ellene, a jobbtól nem szégyen tanulni. De akkor ez mutatkozzon meg az eredményekben is, eddig a Magyarországon dolgozó külföldi edzőknél ez kevéssé látszott. Kíváncsi lennék, hogy egy igazi sztáredző, mondjuk Jupp Heynckes vagy Alex Ferguson mire menne a magyar viszonyok között az NB I-ben, mondjuk egy bennmaradásért küzdő csapatnál. Szerintem, ha meglátnák az itthoni körülményeket, legkésőbb két nap után kifordulnának az öltözőből. Hiába, ami itt luxusnak számít, az külföldön alapkövetelmény. Hangsúlyozom, ettől függetlenül egy külföldi edző még lehet jó és eredményes Magyarországon, csak eddig erre nem sok példát láttunk.
– Azért, gondolom, nem vitatja, hogy a kialakult helyzetért, a magyar futball állapotáért, a közegért a hazai edzők is felelősek?
– Most mindenki azt mondja, a magyar edzők rosszak. Biztos van benne igazság, de talán Magyarországon a hazai trénernek is biztosítani lehetne ugyanazokat a feltételeket, mint egyes külföldieknek.
JÖVŐKÉP
– Térjünk vissza Pécsre! A héten olvastam, hogy néhány éven belül újra megnyithatják a baranyai megyeszékhelyen a kilencvenes években bezárt bányákat. A bányászat virágkora egybeesett a városban a futball legsikeresebb időszakával, a PMSC válogatott játékosok sorát adta, éremért harcolt, Magyar Kupát nyert. Mit gondol, a minőségi labdarúgás is újra nyithatja kapuit a városban? Lehetnek újra válogatott játékosaik, a maiak érhetnek el hasonló sikereket?– Persze, meg szeretnénk nyerni a kupát, de ez sok összetevőn múlik, és mint mondtam, nem szabad túl nagy terheket rakni a srácokra. Egy éve, amikor idekerültem Pécsre, nem volt egységes »öltöző«, a csapat szétesett volt. Most pedig a legjobb nyolc között vagyunk a kupában, és a tabellán három pontra vagyunk a dobogótól. Szóval bármi megtörténhet, de fontos, hogy realisták maradjunk.
– Azt tudja, hogy amióta Matyi Dezső tulajdonos 2007-ben átvette a klubot, a Lőrincz, Márton kettős lehet az első, amely legalább egy teljes naptári évig irányíthatja a csapatot?
– Ezzel még várjuk meg a januárt, az edzői szakmában semmit nem lehet megjósolni. Az viszont tény, most élvezzük a vezetőség bizalmát, nincs rajtunk nyomás, minden adott a nyugodt szakmai munkához. A többi pedig már csak rajtunk, az edzői stábon és a játékosokon múlik…
2013–2014 | már negyeddöntős | PMFC–Bp. Honvéd 1–1 és 1–0 a nyolcaddöntőben |
2012–2013 | a 16 közé jutásért esett ki | Tiszaújváros–PMFC 2–1 |
2011–2012 | a 8 közé jutásért esett ki | MTK–PMFC 0–1, 2–1 |
2010–2011 | a 16 közé jutásért esett ki | PMFC–Paksi FC 0–1 |
2009–2010 | a 16 közé jutásért esett ki | PMFC–ZTE 0–1 |
2008–2009 | a 16 közé jutásért esett ki | PMFC–Győri ETO 0–5 |
2007–2008 | a 32 közé jutásért esett ki | Kaposvölgye–PMFC 3–1 (h. u.) |
2006–2007 | a 16 közé jutásért esett ki | Ferencváros–PMFC 4–0 |
2005–2006 | negyeddöntős (a 4 közé jutásért esett ki) | PMFC–Vasas 0–1, 0–1 |
2004–2005 | a 8 közé jutásért esett ki | PMFC–Ferencváros 1–3 |
2003–2004 | a 8 közé jutásért esett ki | Bodajk FC–PMFC 1–0 |
2002–2003 | a 16 közé jutásért esett ki | PMFC–Békéscsaba 1–2 (h. u.) |
2001–2002 | az 1. fordulóban esett ki | Bodajk SE–PMFC 1–1 (11-esekkel 5–3) |
2000–2001 | a 16 közé jutásért esett ki | Nyírség-Spartacus–PMFC 2–1 |
Időpont | Mérkőzés (Tv) | Játékvezetők |
December 6., péntek | ||
19.00 | Mezőkövesd–Debreceni VSC-Teva (Duna) | Vad II István |
December 7., szombat | ||
14.00 | Solymosi Péter | |
16.00 | KTE-Phoenix Mecano–Kaposvári Rákóczi | Becséri Dániel |
16.00 | Pécsi MFC–MVM Paks (Sport2) | Kassai Viktor |
18.00 | MTK Budapest–Diósgyőri VTK (Sport2) | Bognár Tamás |
20.00 | Lombard Pápa–Budapest Honvéd (Sport2) | Erdős József |
December 8., vasárnap | ||
16.30 | Videoton–Ferencváros (M1) | Andó-Szabó Sándor |
18.30 | Győri ETO FC–Szombathelyi Haladás (Sport2) | Iványi Zoltán |
TABELLA ♦ GÓLLÖVŐLISTA ♦ MENETREND ♦ EREDMÉNYEK |
1. Debreceni VSC-Teva | 16 | 11 | 3 | 2 | 39–17 | +22 | 36 |
2. Videoton FC | 16 | 10 | 3 | 3 | 31–12 | +19 | 33 |
3. Diósgyőri VTK | 16 | 7 | 6 | 3 | 27–19 | +8 | 27 |
4. Haladás | 16 | 7 | 6 | 3 | 26–19 | +7 | 27 |
5. Győri ETO FC | 16 | 7 | 6 | 3 | 25–18 | +7 | 27 |
6. Pécsi MFC | 16 | 7 | 3 | 6 | 26–26 | 0 | 24 |
7. Ferencváros | 16 | 7 | 3 | 6 | 24–24 | 0 | 24 |
8. Budapest Honvéd | 16 | 6 | 5 | 5 | 23–20 | +3 | 23 |
9. Lombard Pápa FC | 16 | 6 | 2 | 8 | 20–24 | –4 | 20 |
10. Újpest FC | 16 | 5 | 5 | 6 | 27–28 | –1 | 20 |
11. Kecskeméti TE | 16 | 4 | 6 | 6 | 22–30 | –8 | 18 |
12. Mezőkövesd | 16 | 5 | 2 | 9 | 19–29 | –10 | 17 |
13. MVM Paks | 16 | 4 | 4 | 8 | 20–28 | –8 | 16 |
14. Puskás Akadémia FC | 16 | 4 | 4 | 8 | 18–29 | –11 | 16 |
15. MTK Budapest | 16 | 3 | 5 | 8 | 16–19 | –3 | 14 |
16. Kaposvári Rákóczi | 16 | 2 | 3 | 11 | 14–35 | –21 | 9 |