Két füves, egy műfüves futballpálya, egy vadonatúj, szintén műfüves fedett csarnok és kétszintes kiszolgálóépület – jó érzés belépni az Idősebb Dárdai Pál Utánpótlás Edzőközpontba. A Pécsi labdarúgás napján (a klub 1970. november 4-én győzte le az angol Newcastle United együttesét) avatták fel az új létesítményt. Az egykori kovácstelepi sporttelepre immár rá sem lehet ismerni, az épületben négyszáz négyzetméteres konditeremben, modern gépek segítségével erősödhetnek a fiatalok, tizenkét csapatnak van kényelmes öltözője, de az edzőknek, játékvezetőknek külön helyiség áll a rendelkezésükre, az edzők szobájában a taktikai táblák mellett okostelevíziókon lehet megrajzolni a győztes taktikát. Mosoda, szertár – minden megvan ahhoz, hogy a tehetséges fiatalokból minél jobb labdarúgó váljék. Az ünnepségen elhangzott, nemcsak a város tehetségeit keresik, a megye, a térség futballközpontja is lehet ez, ahol a környék ígéretes képességű és tehetségű fiataljai fejlődhetnek, tanulhatnak.
„Ha nem is lesz mindenkiből profi sportoló, abban igenis bízhatunk, hogy a gyerekek életének mindig szerves része marad a rendszeres testmozgás – kezdte ünnepi beszédét Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár. – A pécsi klubfutball a kizárást követően rendkívüli mélységbe zuhant, de éppen a korábbi szövetségi kapitány, Dárdai Pál mondta, hogy a vereség formálja igazán a jellemet. A futballkedvelőknek öröm látni, hogy a PMFC jól szerepel a másodosztályban, és esélye van arra, hogy újra az élvonalban mutassa meg magát.”
Rendkívül fontos témát érintett az államtitkár: hosszan lehetne sorolni azokat a korábbi válogatott játékosokat, akiket Pécs adott a magyar futballnak. A névadó ünnepségen itt volt a korábbi olimpiai bajnok Dunai Antal, vagy Kiss Sándor, aki innen szerződött Újpestre és volt Törőcsik András csapattársa, de megjelent Mészáros Ferenc, Tököli Attila, Tomka János, Toma Árpád, Kónya Mihály, Máté János és még rengeteg egykori pécsi kedvenc – no és Weitner Ádám edző vezetésével a PMFC mostani csapatának tagjai.
Az ünnepélyes ceremónián beszédet mondott Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, országgyűlési képviselő, Péterffy Attila, Pécs Megyei Jogú Város polgármestere és Belénessy Csaba, a Pécsi Labdarúgás Nagyjaiért Alapítvány elnöke.
Az ünnepélyes esemény zárásaként a PMFC legfiatalabb korosztályai, fiúk és lányok tartottak bemutató edzést – jó volt látni, hogy a következő generáció tagjai immár nagyszerű körülmények között készülhetnek.
| – Id. Dárdai Pál Utánpótlás Edzőközpont – áll a homlokzaton: mit érez, amikor ezt a táblát látja? – Meghatottságot – mondta elérzékenyülve Dárdai Pál, akinek az édesapja volt az edzője, mentora, példaképe. – Óriási megtiszteltetés. Néhány éve temettem el édesapámat, de nem múlik el nap, hogy ne jutna eszembe, ne jönne elő egy történet, amely vele kapcsolatos, egy vicces megjegyzés, amellyel mindenkit megnevettetett. – Tudjuk, hogy idősebb Dárdai Pál édesapaként, nagyapaként rajongott a családjáért, de mint futballista és edző tett azért sokat, hogy mostantól az ő nevét viselje az egykori kovácstelepi sportpálya. Nekem mindig valóságos időutazás megérkezni ide. Kisgyerekként rengeteget edzettem itt, kánikulában és térdig érő hóban egyaránt sokszor jöttem ide apuval. A nyolcvanas években még másképp nézett itt ki minden… Éppen emiatt jó látni ezt a fejlődést, a pályákat, a szép öltözőket, és nem udvariasságból mondom, milyen nagy büszkeség nekem a névadás. Volt olyan időszak az életünkben, amikor már sajnos egyedül élt Pécsen, s mindig agitáltam, hogy költözzön ki hozzám Berlinbe, de mindig nemet mondott. Nem tudott, nem is akart elszakadni a várostól. Persze látogatóba sokszor kijött hozzánk, de mindig visszatért ide. S nemcsak játékosként maradt hűséges a klubhoz, edzőként is ezen a környéken, Baranya megyében dolgozott, és itt próbált tenni a futballért. – Talán sokan nem is tudják, nemcsak játékosként volt sikeres – amikor négy gólt rúgott az Újpestnek, lapunktól 10-es osztályzatot kapott –, hanem edzőként is eredményesen dolgozott. – Ahogy visszaemlékszem a múltra, két név jut eszembe. Korábbi csapattársam, Jäkl Antal már abbahagyta a futballt, talán villanyszerelőként dolgozott, amikor apu felkereste – „Gyere, kezdd el újra, szükségem van rád!” –, és ő alapembere lett a később bajnok Dunaferrnek, majd utána Győrbe szerződött. Sztipánovics Barnabást akkoriban mindenhonnan elküldték, de apu bízott benne, játszatta a csapatában, és lám, eljutott a válogatottba. Jó ezekre a sztorikra gondolnom, mert tudom, édesapán mennyire szerette a játékosait, sokaknak segített. Természetesen nagyon bízom benne, hogy ebben az új edzőközpontban, ebben a gyönyörű létesítményben felnőnek majd olyan futballisták, akik később ugyanígy bajnokok, a nemzeti válogatott erősségei lehetnek. |
A sport értékei által a társadalmunk is fejlődhet
Véget ért a mentés Újvidéken, friss képek a 14 halottas tragédia helyszínéről
Felvidéki rangadó: 97. perces büntető döntött a DAC javára
Nagy a baj: felcsaptak a lángok Pakson, jelenleg is gőzerővel dolgozik a tűzoltóság
Olyan gépek fejlesztett Kína, amellyel „átfúrhatja a világot”
Teszt: Ha ennek a 10 régi magyar szónak csak a felét is ismered, már műveltebb vagy az átlagnál!
Szabó Tímea bekóstolta Kövér Lászlót, de beletört a foga
„Valami hiányzik még” – Marco Rossi az otthonában elmondta az NS-nek, ezért maradt a posztján
Földön kívüli életet találhattak az Uránusz holdján
NB I: 40 éve nem látott negatív sorozatba kerülhet a Loki, ha kikap a Fraditól
„Érkezik a második hercegnőm” – kéziválogattunk klasszisa ismét apuka lesz
Heti program: hét közben MK; hétvégén NB I, topligák és F1
