Mielőtt a magyar fővárosba költözött volna – ha rövid ideig is – Szaúd-Arábiában volt a Rebrov család otthona. Az al-Ahli együttese éppen edzőt keresett, és bár a családfő nem ragaszkodott az újabb munkához, főleg nem egy távoli földrészen, mégis a kispadon kötött ki.
Miután eljött a Dinamo Kijevtől, a felesége kérlelte, hogy fél évet legalább pihenjen, legyenek együtt éjjel-nappal, a futball ezúttal szoruljon a háttérbe. Az ötlet Szerhij Rebrovnak sem lett volna ellenére, éppen ezért olyan összeget mondott az al-Ahli tulajdonosának, amelyről úgy vélte, biztosan elutasítja. Nem így történt. A herceg nagyon nem szeretett veszíteni – szólt az ukrán vezetőedző menedzserének, hogy kifizeti a papírra vetett összeget. Szerhij Rebrov felesége akkor volt állapotos a családfő harmadik kisfiával, de a família végül így is vállalta a kihívást, és belevágott a kalandba. Ha tudták volna, mennyire nem szeretnek majd ott élni, nem teszik…
A gyerekeknek nem találtak semmiféle értelmes elfoglaltságot, a tengerpart sem élvezetes a „nyolcvan” fokban, a hőséget nehezen viselték. Amikor a tréner kiment az első edzésére, még meg sem mozdult, már szakadt róla a víz, kénytelen volt rendre este nyolc óra után gyakorlást vezényelni.
A szaúdi kaland hosszúnak semmiképpen sem volt nevezhető, 2017 júliusától a következő év áprilisáig tartott, pedig a mérlege ott sem volt rossz, csapata harmincnyolc mérkőzésen mindössze ötször szenvedett vereséget. De anyagi javak ide, szakmai elismerés oda, ha valahol Szerhij Rebrov családja nem érzi jól magát, ő sem lehet boldog.
Korábban Kijevben ezzel nem volt gond!
A vezetőedző otthon volt, mindenki ismerte, elismerte és szerette, edzői karrierje mégsem indult zökkenőmentesen…
Játékos-pályafutása a végéhez közeledett már, amikor 2009-ben a Rubin Kazanytól visszatért Kijevbe, és készen állt arra, hogy valamelyik kisebb klub játékosa legyen; szóba is került az FK Arszenal Kijev, mint lehetséges kérő. Csakhogy a csatár akkor már harmincöt éves volt, és hiába lőtt addig nem kevesebb, mint 123(!) gólt az ukrán élvonalban, egyetlen klub sem tett ajánlatot neki. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy a futballcipőt edzői sípra váltja, néhány héttel később pedig már a Dinamo Kijev U21-es csapatának edzéseit segítette. Az A-licences diplomát hamar megszerezte, és rövid idő alatt meggyőződött róla, hogy az edzősködés éppen neki való. Élvezettel dolgozott a fiatal futballistákkal, mindennap valami újat próbált tanulni, a következő idényben pedig már a Dinamo második csapatának volt a másodedzője. A ranglétrán úgy ugrált felfelé, hogy követni is nehéz, az év végén a felnőttcsapat mellett találta magát, előbb Jurij Szjomin, majd Oleg Blohin munkáját segítette, hogy aztán 2014-ben megkapja a nagy lehetőséget, és kedvenc csapatának kispadján vezetőedzőként próbálhassa ki magát…
Edzősködése kezdeti időszakában nagy segítségére volt menedzsere, a hosszú évek óta vele dolgozó Varga Sándor. Ők ketten órák hosszat képesek a futballról beszélgetni, hasonlóan látják a játékot, ügyes-bajos dolgaiban ügynöke mindig ott áll mögötte. A tréner és a kárpátaljai szakember vakon megbízik egymásban, márpedig egy ilyen kapcsolatban ez az alapja mindennek. A hétköznapokban is gyakran beszélnek telefonon, barátként tekintenek egymásra, ez a fajta bizalom a Dinamo Kijevnél egyébként is megvolt Szerhij Rebrov iránt.
A tréner aligha felejti el ezt a dátumot: 2014. április 17-én nevezték ki ideiglenesen a Dinamo Kijev élére, majd miután az idény végén kupagyőztes lett a csapattal, szerződését véglegesítették. Szerhij Rebrov neve a klubnál összeforrt a sikerrel, játékosként is remekelt, és edzőként sem adta alább: két-két bajnoki címet és Ukrán Kupát nyert a csapattal. Nem mellékesen előbb bejutott az Európa-liga nyolcaddöntőjébe – emlékezetes párharcban csapata úgy búcsúztatta az Evertont, hogy hazai pályán 5–2-re kiütötte az angolokat –, a következő esztendőben pedig a Bajnokok Ligája csoportkörébe került.
Szerhij Rebrov mindig is tudatosan készült az edzői pályára. Már fiatalon tisztában volt vele, hogy profi pályafutása után is a labdarúgás közelében szeretne maradni, és edzőként is nagy eredményeket, sikereket akart elérni. Csapatai rendre modern futballt játszanak, és ami vele kapcsolatban már-már legenda, képes éjt nappallá téve számokat, statisztikákat bújni.
Általános iskolás korában is a matematika volt a kedvence, a mai napig fejben számol ki szinte mindent. Nem ő volt a legjobb tanuló az osztályban, de édesanyja esténként mindent kikérdezett, nem hagyta, hogy bármit is félvállról vegyen. Sohasem kellett noszogatni, egyszerűen imádta a számokat. Nem véletlenül mondogatja az öltözőben a játékosoknak: képezzék magukat, olvassanak, fejtsenek keresztrejtvényt, ne csak a televíziót vagy a telefonjukat bámulják! A tréner úgy tartja, a labdarúgás leginkább fejben dől el, a pályán tizedmásodpercek alatt kell dönteni.
Van egy másik különös hobbija is az ukrán edzőnek, amit kijevi edzősködése idején fejlesztett tökélyre. A rádióamatőrködés sokaknak semmit sem mond, van, aki azt sem tudja, mi fán terem. Szerhij Rebrov olyan régi típusú készülékeket kezdett összeszerelni akkoriban, amelyeket annak idején még édesapja kezében látott – tőle örökölte a rádiózás szeretetét. Ezt a hobbiját a kijevi időszakban futtatta csúcsra, gyerekként egyszerűen nem fért a fejébe, hogyan fordulhat elő, hogy amikor elmegy aludni, édesapja egy különleges masinával a világ különböző pontjain élő emberekkel társalog. Amerikaiakkal, ausztrálokkal, ki tudja, kikkel beszélgetett a rádión keresztül, a kis Szerhij pedig ott forgolódott az ágyában. Kijevben maga is óriási antennát tett a tetőre, gyakran felmászott, ide-oda forgatta, mindig abba az irányba tekerte, amelyik kontinensen élő emberekkel szeretett volna kapcsolatba lépni. Azóta e téren is sokat fejlődött a technológia, jelentős versenyeket rendeznek, világbajnokság is van, amelyeken a tréner – ha csak ritkán is – elindul.
Kijevi otthonát a mai napig megtartotta, ha szünetel a bajnokság, nem rendeznek mérkőzéseket, előszeretettel utazik haza. A csapattal szép sikereket elérő vezetőedzőt félistenként tisztelik a klubnál, ám a Dinamo és Szerhij Rebrov közösen íródó története 2017. május 31-én véget ért, a tréner jelezte, az idény végeztével lejáró szerződését nem hosszabbítja meg, távozik a csapat éléről. De arra nem vennénk mérget, hogy a most 46 esztendős Rebrov sohasem lesz többé a kijevi sztáralakulat vezetőedzője…
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. augusztus 22-i lapszámában jelent meg.)