Ezért szerződtették a fradistát; erre lenne szüksége Pintérnek

Szokás mondani, hogy a számok nem hazudnak, és miért lenne ez másképp a hazai labdarúgás élvonalában? Ki vitatná, hogy amelyik csapat sok gólt kap, annak a védekezését kellene erősítenie, amelyik meg kevés gólt szerez, annak a támadásait? Ennél azért mélyebbre ásunk…

A VÉDEKEZÉS

Kapott gólok terén kilóg a mezőnyből a Vasas (37) és a Mezőkövesd (36), náluk többet nem rúgtak-fejeltek egyik csapatnak sem az ősszel. Az InStat adataiból kitűnik, hogy a Vasas 34 gólt kapott a tizenhatoson belülről, ráadásul az ellenfelek átlagban 7.7 méter távolságból voltak eredményesek ellenük – ennél közelebbről csak a Ferencváros kapta a góljait, átlagosan 5.8 méterről. Az angyalföldiek a 37-ből összesen 17 alkalommal kapituláltak a 60. perc után, ami arra utal, hogy vagy mentálisan „nincsenek ott” a mérkőzések utolsó harmadában, vagy fizikailag nem bírják a végét. S ha e mellé még odatesszük, hogy 15 gólt az ellenfél kontratámadásainak végén kaptak, akkor kijelenthető: jót tenne nekik egy rutinos, ugyanakkor gyors védő, aki megfelelően tudja irányítani a társakat.

Nagyjából ugyanez igaz a Mezőkövesdre is, azzal a különbséggel, hogy náluk a rögzített játékhelyzetekre kellene gyúrni az átigazolási időszakban, hiszen az ezekből kapott gólok sorrendjében a Puskás Akadémia 16 gólja mögött 14-gyel a második helyet foglalják el, ennek a fele szögletek után született. A Vasas ebben a mezőnyben egész jól teljesít, csak 10-szer kapott gólt rögzített helyzetből.

Némi meglepetésre a mezőnyjáték (támadás, kontratámadás) eredményeképpen kapott gólok listáján holtversenyben a második helyen található 22-vel a Honvéd. A bajnoki címvédő az előző szezon során összesen 30 gólt kapott, annyit, mint most már 19 forduló alatt. Persze ez a változás talán betudható annak, hogy a nyáron szerződtetett és azóta már menesztett holland Erik van der Meer vezetőedző támadóbb felfogásban, más védekezési felállással játszatta a kispestieket, mint elődje, Marco Rossi. Kérdés, hogy az új edző, Supka Attila visszaáll-e az előző idényben bevált formációra, vagy új védők igazolásával próbál javítani a helyzeten.

A SZABÁLYTALANSÁGOK

Kimondottan érdekes, hogy a fentebb már taglalt Vasas a gyengébb védekezése mellett a legkevesebbet szabálytalankodó csapatok egyike. Michael Oenning játékosai átlagban 14.5-szer szabálytalankodtak egy meccsen az ősszel, ennél csak a két éllovas, a listavezető Ferencváros és a második Videoton FC jobb, egyaránt 13.9-es átlaggal.

Itt jegyeznénk meg, hogy a sárga lapok terén utóbbi két együttes a lista két véglete: a Videoton labdarúgóinak osztották ki az ősz során átlagban a legtöbb sárgát, meccsenként 3.2-t, míg a Ferencvárosnak – a Pakssal, a Honvéddal és a DVSC-vel holtversenyben – a legkevesebbet: mindössze 1.9 az átlaga.

Kirívóan magas ugyanakkor a DVTK 19.4 elkövetett szabálytalansága mérkőzésenként, ami nem meglepő, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a borsodiak nevéhez fűződik a legtöbb párharc (203) és a legtöbb sikeresen megvívott párharc (103) meccsenként. Mint azt korábbi elemzésünkben kimutattuk, a védekező párharcok terén a diósgyőri védő, Dejan Karan vállalta a legtöbbet, 277-et (meccsenként 15-öt), ami 66 százalékos eredményességgel párosult.

Emellett még kiemelnénk, hogy Bódog Tamás csapata az ősz során összesen öt gólt kapott szabadrúgásokat követően, így az is kijelenthető: a miskolciak a körülményekhez képest jól kezelik ezek hatástalanítását. Ugyanakkor talán egy jól helyezkedő, védekező felfogású játékossal csökkenthető lenne az elkövetett szabálytalanságok száma, kérdés, hogy a kiszemeltek között akadnak-e ilyenek.

A LETÁMADÁSOK, PÁRHARCOK

A diósgyőriek rengeteg párharca egyben azt is eredményezi, hogy támadó párharcok megnyerésében is övék a legtöbb, a meccsenként átlagosan 101-ből 47 – ez nem meglepő azok után, hogy az NB I-ben a negyedik legtöbb támadó párharcot a DVTK csatára, Ugrai Roland (az összes meccsen együttvéve 321-et, 46 százalékos sikerességgel) vállalta, míg az ötödik helyen görög csapattársa, Nikolaosz Joannidisz (319, 43 %) áll. A támadó párharcokban százalékosan a DVTK-t is megelőzve a Ferencváros a legjobb a 91/44-es mutatóval, ami 49 százalékos hatékonyságot jelent. A zöld-fehérek amúgy is a leghatékonyabbak a párharcok megnyerésében, 174 kísérletből 91 sikerült mérkőzésenként. Ilyen módon nem meglepő, hogy az ellenfél térfelén megvívott párharcok terén is a legjobbak a mezőnyben, 89 kísérletből 38 sikeres, ami 42 százalék.

Talán meglepő lehet, hogy az őszt a harmadik helyen záró DVSC a párharcok hatékonyságát figyelembe véve az utolsó helyen áll, 169 kísérletből 80 sikeres mérkőzésenként (47%). Ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy a debreceniek játéka elsősorban kontratámadásokra épül, így mindjárt érthetőbb, hogy Herczeg András alakulata miért is sereghajtó a párharcmutatót tekintve.

A DVSC-nél többször egyetlen élvonalbeli csapat sem próbálkozott kontrákkal: meccsenként 22-szer fordult gyors ellentámadásba, amelyek 3.1 alkalommal lövéssel zárultak; az ősz során a Loki játékosai az akciógóljaik 75 százalékát szerezték kontrából,16-ból 12-t, és a 12 kontragólnál többet csak a Videoton szerzett: 14-et.

Ezzel együtt a DVSC támadójátéka így kicsit egypólusúnak tűnhet, hiszen felépített akcióból (vagyis nem kontrából induló támadásból) csupán négy gólt szerzett az ősszel, ami a mezőnyben messze a legkevesebb. Ez könnyen kiismerhetővé teszi a csapat futballját, s ha az ellenfelek nem hagyják kontrázni Tőzsér Dánieléket, könnyen bajba kerülhetnek. Éppen ezért talán érdemes volna egy olyan támadó felfogású középpályást megszerezni a télen, aki felállt védelem ellen adott esetben mélységi passzaival vagy keresztlabdáival meg tudja bontani az ellenfelet.

A RÖGZÍTETT JÁTÉKHELYZETEK

A rögzített játékhelyzeteknél is a Debrecent kell először említeni, mert a kontrák mellett még ez a játékelem a Loki nagy fegyvere, hiszen góljai 53 százalékát ilyen szituációkat követően szerezte. A 18 ilyen gól magasan a legjobb a bajnoki mezőnyben, második helyezett a Honvéd 14-gyel.

A mezőny alsó felében a Haladás és a Puskás Akadémia áll egyaránt hét ilyen góllal, ám a felcsútiaknál ebből a hétből négy tizenegyesből született. Vagyis Pintér Attila csapata mindössze három gólt szerzett egyéb rögzített helyzetet – két szögletet, illetve egy közvetett szabadrúgást – követően.

Ráadásul a Puskás Akadémiának a rögzített helyzetek kivédekezésével is gondjai akadnak: az InStat mutatói szerint ugyanis a felcsútiak 16 gólt kaptak ilyen szituációk után. Feltűnő, hogy ebből a 16 találatból négy közvetlen szabadrúgásból született – egy csapat sem kapott ennyit ebből a műfajból… –, négy közvetett szabadrúgás után és három tizenegyesből, vagyis a kapott góljaik csaknem háromnegyedét szabálytalanság előzte meg.

Eléggé kézenfekvő a javaslatunk a PAFC átigazolásért felelős szakembereinek, illetve Pintér Attila vezetőedzőnek: szerezzenek egy játékost, aki hatékonyan tudja elvégezni a szögleteket, szabadrúgásokat, továbbá dolgozzanak ki néhány jól működő variációt ezekre és kivédekezésükre. Végezetül: hívják fel a futballisták figyelmét a tizenhatoson belül és közelében a fegyelmezett és szabályos játékra, vagy igazoljanak olyan védőt, aki erre nagy biztonsággal képes.

A rögzített helyzetekkel, kiváltképp a szögletekkel összefüggésben a PAFC fejjátékán is lehetne javítani egy-két jól fejelő labdarúgóval, tekintve, hogy a levegőben megvívott párharcok hatékonyságában 48 százalékkal (átlagosan 58 légi párbajból 28-at nyernek meg Vanczák Vilmosék) csak a 8. helyen áll a Pintér-csapat. A légi párharcokban a Vasas a leghatékonyabb, 53 százalékkal.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a Balmazújvárost a jelek szerint sújtja a közmondásos „újoncátok”, amely szerint a friss feljutók ellen a játékvezetők valahogy mindig könnyebb síppal fújnak tizenegyest. Horváth Ferenc csapata az őszi 19 meccsén hat gólt kapott büntetőből, ami a rögzített helyzetekből kapott góljaik felét jelenti. A magunk részéről mi itt új igazolások helyett inkább a büntetőterületen belüli szabályos védőmunka nevű kurzusra íratnánk be a balmazújvárosiakat, az öt tizenegyesgólt kapó paksiakkal együtt.

A LABDABIRTOKLÁS

A Puskás Akadémia számára már csak azért is jó volna valamit kezdeni az előbb vázolt problémával, mert amúgy labdabirtoklásban kimondottan jónak számítanak a felcsútiak, a mérkőzéseik többségében ők dominálják a játékot, 53 százalékban van náluk a labda, és a 15 másodpercnél hosszabb birtoklás terén (meccsenként nagyjából 34 alkalommal) a mezőny legjobbjai.

Abban, hogy ebben a diszciplínában a DVSC áll az utolsó helyen (44 százalékkal), nincs meglepetés, ennek okait – lásd: kontrajáték – fentebb tárgyaltuk, ám az utolsó előtti Haladásnál mindenképpen akad javítanivaló ezen a téren. A szombathelyiek ugyanis mindössze 45 százalékban birtokolják a labdát, és a 15 másodpercnél hosszabb birtoklást jelző mutatója messze elmarad az átlagtól. Ugyan a vasiak mérkőzésenkénti 119 labdabirtoklása a mezőny harmadik legtöbbje, ezekből csak minden második alkalommal sikerül átjutni az ellenfél térfelére, ami nem csak százalékosan (51%), de mennyiségileg is az NB I legrosszabb adata.

Hogy mi a teendő a vasi zöld-fehéreknél? A hatékony labdakihozatal gyakorlása a téli szünetben, s olyan labdabiztos védő és/vagy középpályás igazolása, akinek erőssége a gyors és pontos passzjáték.

A TÁMADÁSOK

Túlzás nélkül állíthatjuk, a fél mezőnyre ráférne néhány távolról jól lövő játékos. A Ferencváros és a Diósgyőr hat, a DVSC öt, a Balmazújváros négy, a Honvéd három gólt szerzett a tizenhatoson kívülről, a többi csapat viszont csak egyet vagy kettőt.

Amennyiben a fentebb említett ötösből kivesszük a Balmazt, máris megkapjuk a góljaikat legtávolabbról szerző együttesek élcsoportját. A Ferencváros átlagban 11 méterről talál be, alig lemaradva követi a Honvéd (10.9), majd a DVTK (10.7) és a DVSC (9.6), míg a Balmazújváros (8.8) a Haladást (9.1) követi.

Az átlagban hét, illetve hat méterről betaláló Paks és Mezőkövesd az utolsó kettő a szerzett gólok távolságát összegző listán, ráadásul náluk további problémát okoz, hogy góljaik elenyésző számát szerzik felépített támadásból (vagyis nem kontrából és nem rögzített helyzetből): a Paks nyolcat, a Mezőkövesd kilencet.

Míg az NB I-es mezőnyben a legkevesebb, mindössze négy felépített támadásból szerzett gólig jutó DVSC-nél a kontrák és a rögzített helyzetek hozzák a gólokat, addig a Mezőkövesd a rögzített helyzetekre sem támaszkodhat, mert csupán nyolcig jutott, ennél kevesebbet pedig csak a Haladás és a Puskás Akadémia ért el. A Paks 13 gólt szerzett rögzített helyzetből, amivel 3. a vonatkozó listán.

A fentiek alapján egy támadásépítéshez értő, kreatív futballistára Pakson és Mezőkövesden is szükség lenne. Igaz, a tolnaiak számára már az is gyógyír lehet, ha a tavasszal kevesebb lesz a sérültjük, hiányzójuk, mint az ősszel, míg a Mezőkövesd már lépett is az erősítés érdekében azzal, hogy Bognár Istvánt szerződtette a Ferencvárostól.

A PASSZOK

Szembetűnő, hogy a támadásokat segítő passzoknál a Vasas a mezőny leghatékonyabb tagja 77 százalékkal, mégis, a 264 jó támadó átadásból mindössze kilenc minősül gólhelyzetet teremtő kulcspassznak, ami a Balmazújvárossal karöltve a legkevesebb a mezőnyben. Ráadásul az angyalföldiek mindenkinél kevesebb alkalommal próbálkoznak a tizenhatoson belülre passzolni: 27 kísérlet meccsenként, amiből 13 sikeres – nem egy olyan mutató, amivel a piros-kékek örömmel dicsekedhetnének, ahogy a nyolc kísérletből átlagosan 1.9 sikeres beadás sem tartozik ebbe a kategóriába.

Az angyalföldiek ezen túlmenően még a passzok átlagos hosszát tekintve is sereghajtók, átlagosan 19.3 méteres átadásaikkal – hosszú passzaik 66 százalékos hatékonysága azért elismerésre méltó, de úgy tűnik, sok mindenre nem mennek ezzel.

Az angyalföldiek helyében mi leginkább egy kulcspasszokra képes középpályást, és egy pontosan beadni képes, jó szélsőt szereznénk a télen, talán így sikerül javítani valamelyest az összjáték hatékonyságán és csökkenteni lehet a felesleges labdajáratásból adódó passzokat. Alighanem ennek érdekében érkezett a csapathoz a Videotontól távozó középpályás, Barczi Dávid.

A BEADÁSOK

Ami a beadásokat illeti, itt mindenképpen említést érdemel az Újpest, amely meccsenként 18-szor próbálkozik a szélekről középre kanyarítani a labdát – és ötször jár sikerrel. Ami a tizenhatoson belülre tartó passzokat illeti: a mérkőzésenkénti 38 kísérletből 14-szer sikerül begyömöszölni a labdát a büntetőterületen belülre.

Márpedig az újpestiek góljaihoz erre van szükség, hiszen átlagban csak 8.5 méterről eredményesek, és csupán egy találatot szereztek a tizenhatoson kívülről az ősszel. Novothny Somáék meccsenként átlagosan 12.9-szer próbálkozhatnak kapura lőni, s 4.9-szer célt is találnak, amivel felfelé húzzák az átlagot. Ha valamit mégis változtatnánk az újpesti támadógépezeten, az bizony egy klasszikus jobbszélső lenne, hiszen a nyílt mezőnyjáték végén esett 18 góljukból csak kettő született jobbról induló, vagy jobb oldalon vezetett akciót követően.

A másik, amin az Újpestnek javítania kellene, az a labdabiztonság, ugyanis a lilák veszítették el meccsenként a legtöbb labdát (69-et), igaz ugyanakkor az is, hogy ők is szerezték a legtöbbet, 63-at.