NB I: Remélem, innen is van feljebb – Nagy Zsolt

– Hiányzott ez? A szabadság alatt is interjút adni, üzenetekre válaszolni, ismeretlen emberek mellé odaállni szelfire...
– Kicsit szokatlan ez a szerepkör, de azt hiszem, idővel egyre jobban belejövök... – felelte mosolyogva Nagy Zsolt, a Puskás Akadémia 11-szeres válogatott védője, aki a Németország elleni 1–1-es és az Angliában 4–0-ra megnyert Nemzetek Ligája-meccsen is gólt szerzett. – Nagy boldogság, hogy ennyien megismernek és gratulálnak, hihetetlenül jó érzés, hogy a játékunkkal rengeteg embernek tudtunk örömöt szerezni.

– Már egy hete, hogy történelmi, 4–0-s győzelmet arattak Anglia ellen. Felfogta már, mekkora sikert értek el?
– Peregnek a napok, most épp aktív pihenőn vagyok, és bár teljesen még nem ülepedett le bennem, mekkora jelentősége van az angliai győzelmünknek, egyre inkább érzem, nem kicsi.

– Hallani lehetett olyan hangokat, már azt is sikerként kell elkönyvelni, ha a nemzeti együttes szoros meccseket játszik a csoportjában, és meg kell becsülni, ha csak egy-két pontot is szerez. Ezzel szemben négy fordulót követően hét ponttal vezeti a csoportját...
– Valódi halálcsoportba kerültünk, biztosra veszem, a szurkolók előzetesen elfogadták volna, ha a riválisainkkal szemben esetleg három döntetlent sikerül összehozni. Ezzel szemben hét ponttal az első helyen állunk, és ha már idáig jutottunk, mindent megteszünk a pozíciónk megtartásáért. Ugyanakkor maradjunk a földön, legyünk kellően szerények, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy megmaradjon az a kép, amit festettünk magunkról.

– Feltételezzük, pályafutásában mindent visz a június 4. és 14. közötti időszak.
– Ez nem lehet kérdés! Hozzá kell tennem, a magam szintjén egy ideje évről évre csúcsot döntök, azonban remélem, innen is van feljebb. Olyan érzésem van, mintha álomvilágban élnék, arról ugyanis legfeljebb álmodni lehetett, hogy Angliát oda-vissza legyőzzük, és hogy betalálok a németek és az angolok ellen is. Egyébként már annak is örültem, hogy a szövetségi kapitány, Marco Rossi számít rám, hogy pályára léphetek, az viszont hihetetlen, ahogy a mérkőzések alakultak.

– Melyik gólja a kedvesebb? Amelyet Manuel Neuernak lőtt, amely egy pontot jelentett a válogatottnak, vagy az Aaron Ramsdale kapujába zúdított bomba?
– Viccelődtem, jobb lett volna, ha Jordan Pickford áll az angolok kapujában, akkor ugyanis két klasszis kapusnak lövök gólt, de az örömöm természetesen így is óriási! Akivel beszéltem, azt mondta, mindkét lövésem védhetetlen volt, ha a világ egyik legjobb kapusa, Manuel Neuer nem volt képes hárítani, jó eséllyel más sem védett volna. Ha választani kell, a Németország elleni gólomra szavazok, ugyanis azt a meccset otthon játszottuk a saját közönségünk előtt. Még most is feláll a szőr a karomon, ha arra a hangrobbanásra gondolok, amely a gólomat fogadta.

– Nem bánja ilyenkor az ember, hogy szeptemberig várni kell a következő válogatott találkozóra?
– Az utóbbi két mérkőzésen nekem is volt egy kisebb sérülésem, de ilyenkor ha teheted, játszani akarsz, küzdeni a válogatott mezében. Nem lett volna ellenemre, ha folytatódik a sorozat, de azért nagyon elfáradtunk, sokat kivett belőlünk a négy mérkőzés.

– A válogatottban lőtt első gólja után, amikor interjút adott, nagyon elérzékenyült, és úgy fogalmazott, lepergett az egész élete. Hosszú volt a megtett út?
– Meglehetősen. Voltak nehéz időszakok az életemben, tudom, honnan indultam, huszonkilenc éves koromra jutottam el idáig. Bevillant, amikor másodikos voltam általánosban, a testnevelő tanárom, Kronavetter László – bár többek között birkóztam és atletizáltam is – azt mondta, menjek futballozni. Aztán az is, hogy amikor a Lovasberénnyel jártunk a Bozsik-tornákra, a miniszterelnök úr, Orbán Viktor adott át különdíjakat, és azt ajánlotta, menjek Székesfehérvárra játszani. Amikor Felcsúton megalakult a Puskás Akadémia, odakerültem, idővel bemutatkoztam az NB I-ben, aztán majd' három éve a válogatottban is. A Wales elleni Eb-selejtező a csapatnak és nekem sem sikerült, sokan lemondtak rólam, de nem estem szét, ha nem sikerült valami, két lapáttal rátettem, az utolsó tíz válogatott meccs közül kilencen játszottam – mindig kezdőként. Rengeteg erőt ad a feleségem és a kislányom, remélem, példát mutatok a fiataloknak, ha teszel érte, messzire lehet jutni.

– Van még innen is feljebb? Magyarország egyik élcsapatában játszik, ráadásul a válogatottban is alapemberré vált.
– Mindig van feljebb! Nem tudom, mit hoz a jövő, a Puskás Akadémiánál jól érzem magam, a közelmúltban hosszabbítottam szerződést, ám ha jönne olyan bajnokságból ajánlat, amely előrelépést jelentene, Felcsúton pedig büszkék lennének rám, akkor folytatódna az álom.