Népsport: és jött a Doktor – a bal szélen érkezett

Születési időpontja sokáig kérdéses volt (szeptember 19. vagy 20.), aztán ő maga tisztázta a Nemzeti Sportnak adott interjúban: 19-én éjféltájban jött világra, ám az anyakönyvezés másnapra tolódott, ezért egyes dokumentumokban a 20-a szerepel.

Édesapja nemigen örült annak, hogy fia futballozik, a papa a kétkezi munka híve volt, más kérdés, hogy mind a négy gyereke (Máté, József, László, Mihály) a Ferencvárosba került. Máté, akinek később Senkey Imre edző sűrű, erős haja miatt, ami vizesen égne állt, adta a „Tüske” becenevet – noha a pályán távol állt tőle a „tüskézés”.

A Jánoshalmai SE-ben kezdte a játékot, két évig volt a Kecskeméti Kinizsi labdarúgója, nem töltötte még be a 20. évét, amikor a Fradiba, akkori nevén a Bp. Kinizsibe került, s Gulyás Géza, Mátrai Sándor, Kertész Tamás, Orosz Pál társaságában a Ganz Vagon elleni MNK-mérkőzésen bemutatkozott 1953. február 22-én. A zöld-fehérek korábbi legendája, Gyetvai László tanította meg pontosan beadni. Gyors volt, megtolta a labdát a védő mellett, az alapvonal előtt utolérte, de rendre elrontotta a beadást. Gyetvai azt tanácsolta neki, még a beadás előtt mérje fel, hol helyezkednek a belső csatárok. Az edzőtáborokban általában Kocsis Sándorral volt egy szobában, „Kocka” kérte, úgy íveljen, legyen ideje megelőzni a védőjét, míg később Albert Flórián éles beadásokat várt.

Sebes Gusztáv behívta a válogatottba, éppen 21. születésnapján, az elveszített berni vb-döntő után, szeptemberben Románia ellen a Népstadionban (5:1) mutatkozott be a válogatottban. Nagyszerű beadásából szerezte Hidegkuti Nándor az Aranycsapat negyedik gólját. Utána csak ennyit mondott: „Örülök, hogy átestem a tűzkeresztségen.”

Igaz, nem a szövetségi kapitánytól tudta meg, hogy kezdeni fog, hanem Kovács II Józseftől. A Kinizsi a Bp. Vörös Lobogóval játszott, jól ment neki a játék, s amikor Kováccsal másnap a Rudas fürdőben találkozott, az megemlítette, hogy az MLSZ-szel szembeni Rozmaring presszóban a jól értesültek között az a szóbeszéd járja, nem Czibor Zoltán lesz a balszélső, hanem ő.

Amikor Czibor a glasgow-i skót–magyar után (2:4) megkérdezte, mennyivel jobb csatár Fenyvesi, mint ő, Sebes megjegyezte: „Semmivel, te jobb játékos vagy. De ő sokkal különb ember. Majd rájössz, hogy az életben ez milyen sokat jelent, de a futballpályán is.”Sebes becsülte alázatát, nem teketóriázott, ha Czibor fegyelmezetlenkedett, nyugodtan helyettesítette Fenyvesivel. Ha úgy tetszik, „aranytartalék” volt.

Második válogatott meccsén (1954. szep­tember 26.) Magyarország Moszkvában 1:1-et ért el a Szovjetunió ellen, Sebes egyértelműen dicsérte: „Ha többet foglalkoztatták volna a szélsőket, akik közül főként Fenyvesi játszott kitűnően, talán győzelemmel kezdhettük volna a hivatalos szovjet–magyar válogatott sorozatot, így meg kellett elégednünk a döntetlennel.”

A sportolás mellett tanult is, 1955-ben elkezdte az Állatorvosi Egyetemet. A labdarúgók körében akkoriban ritkaságnak számított a tanulás, ám a Fradiból Dékány Ferenc jogásznak, Kertész Tamás pedig mérnöknek készült. Dohogott is Bukovi Márton szövetségi kapitány a norvégoktól Oslóban elszenvedett 2:1-re elvesztett vb-selejtező után 1957-ben: „Fenyvesi teljesen formán kívül van. Ő most itt is szorgalmasan készült a szigorlataira, és ez bármennyire is tiszteletre méltó dolog, de elvonja a figyelmét, és nem tud úgy összpontosítani, mint ahogy kellene.”

1960-ban diplomázott állatorvosként, majd úriember lévén, írt Sebesnek: „Köszönöm először is azt, hogy egyszerű gyerek létemre hozzásegített ahhoz, hogy bejuthattam az Állatorvos-tudományi Egyetemre, hogy a labdarúgás területén oly sok és hasznos ismeretet elsajátítottam.”

Baróti Lajosnál csak akkor maradt ki a válogatottból, ha sérült volt. Korán reggel kezdett dolgozni állatorvosként, délután edzett a Ferencvárosban, a válogatottban kibérelte a bal oldalt a Puskás Ferenc utáni időszak válogatottjában, a legendás Sándor Károly, Göröcs János, Albert Flórián, Tichy Lajos, Fenyvesi csatársorban. Példát mutatott, hogyan lehet a hivatást a magas szintű sportolás mellett űzni – mindezt szerényen.

Nem véletlenül nyilatkozta a Labdarúgás 1966. áprilisi számában: „Ha valaki nem tudja összeegyeztetni a hivatását a szenvedélyével, akkor inkább mondjon le az egyikről. Én arra nem voltam képes. Inkább csinálom mind a kettőt.”Példásan sportszerűen viselkedett a pályán és azon kívül is, Kispéter Mihályt tartotta példaképének. „Olyan szívember és olyan nagyszerű barát csak egyetlenegy volt, amíg játszhattam, ő.”

Az FTC-ben lejátszott 550 mérkőzésen 157 gólt szerzett, a Dorognak 1957-ben (6:2) hármat lőtt, az 1962–1963-as és az 1965-ös idény végén bekerült az év csapatába, az 1965-ös esztendeje pedig egészen kiválóra sikerült. A VVK-sorozatban az FTC–Athletic Bilbao (3:0) meccset követően a Népsport szerint „visszanyerte gyorsaságát, két gólja bravúros teljesítmény volt”, a Manchester United 2:1-es legyőzését követően a Képes Sport dicsérte: „A zöld-fehérek válogatott szélsője újra nagy formában! Ezen a mérkőzésen is nagyszerűen küzdött, ragyogó gólt lőtt.”A döntőben ő fejelte a gólt a Juventus kapujába (1:0), tíz nappal korábban a bécsi vb-selejtezőn az osztrákokét vette be ugyancsak fejessel (0:1). A kupagyőzelem után ezt nyilatkozta: „Számomra az a legnagyobb öröm, hogy dicsőséget szereztünk a magyar labdarúgásnak. Úgy látszik, most jó sorozatban vagyok. Gólt fejeltem az osztrákoknak és most is.”     

Ez a két gólja nem ok nélkül futballtörténeti jelentőségű: az egyikkel nemzetközi kupát nyert az FTC, a másik több mint kedvező helyzetbe hozta válogatottunkat a háromcsapatos (Ausztria, NDK, Magyarország) vb-selejtezőben. Mindkét gólja hasonló módon, csukafejesből született, főként, mert az osztrák és az olasz védők egyaránt arra számítottak, hogy a beadást Albert-fejes követi, így elsősorban Flórira ügyeltek, mire „Tüske” szinte a földből kinőve fejelt előrevetődve a kapuba. A Juventus ellen szerzett gólját követően Albert háborgott, mivel szabálytalanul kilökték a labda alól, s ment volna reklamálni, de Rákosi Gyula rászólt, nincs értelme, mert „Tüske” befejelte… Albert állítólag így reagált:      „Na, akkor mehetnek kezdeni!”

Fenyvesi Máté részt vett az 1958-as, az 1962-es és az 1966-os vb-n, 1966-ban pályára nem lépő kerettagként. 76 alkalommal volt válogatott, utoljára Svájc ellen a Népstadionban (1965. június 5., 3:1), Baróti éppen a 76. meccsén ült szövetségi kapitányként a kispadon. A Ferencvárosban 35 évesen fejezte be karrierjét 1968-ban, az utolsó bajnoki fordulóban csapata Győrben 3:2-re győzött, ő pedig tette, amit korábban számos alkalommal: a beadásából fejelte Albert a győztes gólt. Ezt követően már csak hivatásának élt.

Nem volt szószátyár, mégis a Sándor Károly 70. születésnapját köszöntő összejövetelen mintegy tíz percig méltatta szélsőtársát, mire Csikar megjegyezte, hogy a válogatottban együtt töltött évek alatt összesen nem hallotta ennyit beszélni. Szeretett klubjában 1999-ben a Kisgazdapárt elnöke, Torgyán József kérésére rövid időre elvállalta az ügyvezető elnöki posztot. Arra a felvetésre, hogy a szurkolók szerint ő volt a legjobban futballozó állatorvos, így reagált: „Inkább találó, mintha azt mondanák, hogy a futballisták közül én gyógyítom legjobban az állatokat…”