Évek óta együtt vannak, egymás gondolatát is ismerik. Stílusos futballt játszanak, ha jó napot fognak ki, a legjobbakat is bármikor elkaphatják. Nagyjából az élvonal valamennyi vezetőedzője mondta már ezt (vagy valami hasonlót), amikor csapatuk elérkezett a Paks elleni mérkőzésig, ám hiába a dicsérő szavak, nagyon úgy tűnik, a Csertői Aurél által irányított együttes nem képes azt a lépést megtenni, amellyel valóban élcsapattá válhatna.
Pakson talán már meg sem lepődtek azon, hogy nem sikerült a bajnoki rajt, az első győzelemig egészen a hatodik fordulóig (3–2 a Puskás Akadémia ellen) kellett várni. Az előző idényben ugyanis ennél is rosszabb volt a helyzet: nyolc mérkőzést követően csak egy győzelme volt az együttesnek. Most ősszel a csapatnak öt fordulót követően még nem volt győzelme, igaz, játszott az előző idény első négy helyezettjével, a Mol Vidivel (1–1), a Budapest Honvéddal (0–1), az Újpesttel (1–1) és a Ferencvárossal (1–1) is. Az első siker nem mindennapi körülmények között született meg, hiszen a Puskás Akadémia ellen negyedórával a játékidő vége előtt még 2–0 volt az állás, majd miután egyenlített a rivális, Hahn János a 93. percben megszerezte a győztes gólt. A győzelem hatalmas lökést adott, a Paks a következő négy meccséből tíz ponttal jött ki, és amikor újra azt lehetett hallani, hogy versenyben lehet a dobogóért is, az őszi hajrá újabb fejbe kólintással ért fel. A szezon utolsó hat bajnokijából a Paks egyet sem tudott megnyerni, ráadásul három hazai mérkőzésén pont nélkül zárt. Lehet azzal jönni, hogy a Mol Vidi (0–4) és a Ferencváros (0–3) még idegenben is esélyesnek számít, ám ekkora különbséggel ritkán kerekedik egy csapat a paksiak fölé a saját pályájukon, a DVTK (1–2) elleni vereséggel pedig különösen nehéz elszámolni.
LENGYEL Ferenc, a Paksot az NB I-be juttató szakember: „Ha visszatekintek az elmúlt néhány évre, stagnáló Paksot látok: a csapat rendre magabiztosan őrzi meg az NB I-es tagságát. Nagyon dicséretes a klubvezetőség törekvése, hogy csakis magyar labdarúgóknak ad lehetőséget, folyamatosan javul az infrastruktúra, és ha a költségvetést is sikerül feljebb tornászni, újra megcélozható a nemzetközi porond. Természetesen látom, hullámzó a csapat szereplése, ám ennek okával a szereplők lehetnek tisztában. Egy biztos: ha egy-két alapember sérülés miatt kiesik, jobban megérzi a Paks, mint mondjuk a Fradi vagy a Vidi. A kieső helyen álló Kisvárdával szemben csak hat pont az előny, ez nem túl megnyugtató, de Csertői Aurél vezetőedző a mostani helyzetet is tudja kezelni. A Paks egész biztosan az élvonalban marad.” |
Nincs kizárva, hogy ha a 17. fordulóban játszott Puskás Akadémia–Paks 1–1-es találkozón a felcsúti Bacsana Arabuli nem egyenlít a 94. percben, nemcsak két ponttal van többje a tolnai együttesnek, hanem zárásként a DVTK elleni mérkőzést is „behúzza”, ám ez már nem derül ki. A tabella sohasem hazudik, márpedig az azt mutatja, hogy csak nyolcadik helyen áll a Paks, és ha februárban is gyengén rajtol, még bajba is kerülhet.
S hogy mit láttunk ősszel mi a legnagyobb gondnak?
Nem lehetett nem észrevenni, mennyire hiányzott a középpályáról Simon Ádám (csak az első három bajnokin lépett pályára, aztán műteni kellett), ráadásul a két szélső hátvéd, Kulcsár Dávid és Szabó János is több meccset kihagyott, márpedig ők a felfutásaikkal, beadásaikkal rengeteget tudtak volna segíteni a támadójátékban. Korábban is előfordult, hogy a Paks küszködött, játékban nem tudott a riválisa fölé kerekedni, ám szabadrúgásokban, szögletekben erős volt, elsősorban Haraszti Zsolt és Bertus Lajos remek rúgótechnikájának köszönhetően.
„Virítani” csak úgy lehet, ha valamennyi kerettag kilép a komfortzónájából, különben a Paks nem lesz több szimpatikus középcsapatnál.
FÉNY: Korábban előfordult, hogy a játéktér rossz állapota miatt mérkőzéseket kellett elhalasztani, mostanra viszont az élvonal egyik legjobb talajú pályáján lehet Pakson futballozni. Közben épül-szépül a stadion: februártól a hazai nézők is az új lelátóról szurkolhatnak, szeptemberre elkészülhet a klubház felöli lelátó, miközben új edzőpályák épülhetnek a stadion mögötti részen. | |
ÁRNYÉK: Nagyon nem megy a Paksnak az előző bajnokságot nemzetközi kupaindulást érő helyen befejező csapatok ellen. A címvédő Mol Vidi (1–1 és 0–4), a második Ferencváros (1–1 és 0–3) és a negyedik Budapest Honvéd (0–1 és 0–0) ellen egyaránt egy pontot, a harmadik Újpest (1–1 és 1–1) ellen pedig két pontot szerzett, vagyis győzelem nélkül jött ki a nyolc mérkőzésből. |
– Gondolom, ennél – csapatszinten és egyénileg is – jobb idényt remélt. – Mi lehet az oka annak, hogy a Paks rendre beragad a bajnokság elején? – Az esztendő utolsó bajnokiján hazai pályán szenvedtek vereséget a Diósgyőrtől, és csak hat ponttal előzik meg a már kieső helyen álló Kisvárdát. Tavasszal inkább hátrafelé kell pillantgatni, vagy érez annyi erőt a csapatban, hogy a mezőny első felében végezzen? |
Ősszel a csapat három meghatározó labdarúgója is nagyszerű jubileumhoz érkezett: Kulcsár Dávid a második fordulóban a Mol Vidi (1–1), Bertus Lajos a kilencedikben a Haladás (2–1), Báló Tamás pedig a tizenkettedikben a Mezőkövesd (2–1) ellen játszotta a 200. mérkőzését az élvonalban. |
Egyetlen lépésre áll a Paks attól, hogy bejusson a Magyar Kupában a legjobb nyolc közé, és ha sikerrel jár, klubcsúcsot dönt! Az együttesnek az előző kiírásban a sorozat nyolcaddöntőjében az Újpest jelentette a végállomást, ezúttal a Puskás Akadémián keresztül juthat egy körrel tovább. |
Élvonalbeli pályafutása legjobb idényét produkálta Simon András, aki tizenhat bajnokin négy góllal segítette csapatát. Lehetne mondani, hogy egy támadótól négy gól nem túl sok, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy csak négy bajnokin kezdett, és három gólját is csereként beállva szerezte. |