Tartozékmustra – Malonyai Péter jegyzete

MALONYAI PÉTERMALONYAI PÉTER
Vágólapra másolva!
2018.12.27. 23:44

„Tartozék a vonalazás, a gyep meg a sarokzászló meg a kapufa. Meg a játékvezető” – írja könyvében (A pálya közepén, 1974) Zsolt István, akit senki sem mert „pistázni”, a hozzá közelállók is „Zsolt úrként” szólították meg. Bírólegenda volt, képes volt a sípolást (és a színházi ügyelést, hogy teljes legyen a kép) hivatássá emelni. Ami – tartozékról lévén szó – nem kis dolog.

Ő jutott eszembe böngészve a honi játékvezetők őszi rangsorát, miközben még magamtól sem merem megkérdezni, hogy akad-e az immár profivá nemesített honfitársaim között, akire úgy emlékszik majd az utókor, mint Zsolt úrra. Vagy Vadas Györgyre. Esetleg Kaposi Sándorra.

Még abban sem vagyok biztos, hogy az 5. oldalon rangsorolt sípos emberek egyáltalán tudják, kikről beszélek. Remélem, a kételyeim alaptalanok, abban azonban biztos vagyok, hogy egyiküket sem övezi akkora tisztelet, mint az említetteket. Pontosabban, nincs az a játékos, aki úgy érezné, hogy mindketten a futballt szolgálják. Azonos alomból valók.

Persze nem tehetnek róla, így alakult, itt tartunk. Mostanság már hatan képviselik a hatalmat a pályán, külön kaszt az övék, elképzelhetetlen, hogy csak úgy megszólítsák őket: „Mondja, spori, ezt most, miért fújta...?” Választ úgysem kapna rá, akkora urak ők, hogy nem kell elszámolniuk a működésükkel a külvilágnak, a közvéleménynek, ha be-becsúszik egy-egy gikszer (fogalmazok finoman), elintézik a dolgot egymás között.

Víg az élet az elefántcsonttoronyban.

Azt viszont roppant szomorú, hogy visszatérően úgy érzem, fülhallgatóval, ragtapasszal, habbal, síppal (dobbal, nádi hegedűvel...) felszerelkezve sem a futball lényegét (játék...) igyekeznek képviselni, hanem a jaj csak ne hibázzak vezérli őket, meg akarnak felelni. Hogy kinek, kiknek? Nem tudom, nem is érdekes, legyen az ő dolguk. Nem nekem, nekünk, ezért mindegy is.

Nézem a számokat az MLSZ honlapján, az NB I-ben a „játékvezetők (és ellenőr) költsége járulékkal együtt” 1 009 500 forint, hozzá „az útiköltség (átalány)” 92 800 forint – természetesen áfa nélkül.

Az ár-érték arány firtatása divatos szokás, de nálam méltatlan a világ legnagyszerűbb játékáról szólva, így legyen elég annyi, hogy nyilván a kapufa ára is fölment Zsolt úr óta.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik