Ugrai Roland: Balaton helyett edzés Shane Tusuppal

– Hét mérkőzés, hat gól – mondhatjuk, hogy jó úton halad?
– Jó kezdet, de nem gondolom, hogy lenne okom elájulni a teljesítményemtől – mondta lapunknak a góllövőlistát vezető Ugrai Roland, a Debreceni VSC 28 éves csatára. – Még sok van hátra a bajnokságból, de az igaz, rengeteget dolgoztam, hogy jó teljesítményt nyújtsak.

– Ez pontosan mit jelent?
– A kispesti időszak után, azt hiszem, a debreceni vezetőkben is volt kétely, ahogyan bennem is: láttak jól játszani, de tudták, voltak hullámvölgyek a karrieremben. Ezért márciusban abban maradtunk, az NB II-es évad végéig csatlakozom, aztán meglátjuk, lesz-e folytatás. Nyolc mérkőzésen három gól és három gólpassz jött össze, de éreztem, sokkal többre lennék képes, játékban és erőnlétben egyaránt fejlődnöm kell. A Lokinál maradtam, és a nyáron mindent alárendeltem annak, hogy a legjobb formában kezdjem el az élvonalbeli idényt.

– Kissé sablonosan hangzik, ezért érdekel, hogy mit ért ezen?
– Felkerestem Shane Tusupot...

– Elnézést, hogy közbevágok, de már nem sablonos az interjú! Miért őt? Hogyan nézett ki a közös munka a gyakorlatban?
– Tudtam, hogy több futballistával is dolgozik. Amint véget ért az NB II-es idény, két nap pihenő után elmentem Shane-hez a konditerembe, és egész nyáron napi öt-hat órát edzettem vele. Két nap erőfejlesztés, nehéz súlyokkal, rengeteget izmot átdolgozva, aztán két nap gyorsaságfejlesztés, kisebb súlyokkal, dinamikus gyakorlatokkal. Shane mindig ott volt, felügyelte az edzést. Ráadásul a Loki erőnléti edzőitől is kaptam futóprogramot, szóval, ez a nyár tényleg a munka jegyében telt el.

– Mit szóltak Debrecenben ahhoz, hogy fővárosi konditeremben dolgozik?
– Támogattak. Nyilván nehéz volt mindez, mert januárban édesapa lettem, de a család is háttérbe szorult, csak erre összpontosítottam. A párom rengeteget segített, hogy nyugodtan tudjak dolgozni, a nagyszülők Balatonon laknak, de az idén nyáron egyszer sem jutottunk el hozzájuk, mert a munkán volt a hangsúly.

– Ennek eredményét látjuk a pályán? Ön mit érez meccs közben, főleg az utolsó tizenöt percben?
– Az adatok szerint tíz-tizenegy kilométert futok, ami egy támadótól szerintem jó teljesítmény, és gyorsan regenerálódok, frissnek, erősnek érzem magam.

– Hét bajnokin hat gólhoz nyilván kell a csapatjáték. Hogy érzi magát a Lokiban?
– Biztosan sokat segít a góljaim számának növelésében, hogy az edzői stáb támadójátékot vár el tőlünk, sok akciónk van. A taktikánk miatt változott a játékfelfogásom is, korábban a szélen az egy az egy elleni szituációkat kerestem, talán az volt az erősségem, amikor jól ment a játék, itt inkább többet kell beindulni, ott vagyok a kapu előtt. Az elvégzett munka hatása, hogy „megtalál” a labda, sokszor hozok jó döntést, de még mindig több helyzet kimarad, vagyis van hová fejlődni.

– Ötször volt válogatott, októberben lesz négy éve, hogy Svájcban gólt szerzett. Kívülállóként feltételezem, aki egyszer volt a nemzeti csapat tagja, mindig szeretne kerettag lenni.
– Vannak rövid és hosszú távú céljaim. Ebből a szempontból a Loki profi közeg: sok játékos így van ezzel, és ha a céljaid elérése miatt jó értelemben egoista vagy, azzal nincs baj. Szeretnék sok gólt szerezni, de a csapatérdek az első, nem lehetek, és szerintem nem is vagyok önző a kapu előtt – leegyszerűsítve: ha jól játszom, ha jönnek a gólok, a gólpasszok, a csapat is sikeres lehet, ez a közös célunk. A válogatottba nyilván szeretnék visszakerülni, és ha ez motivációt ad, ha ezért képes vagyok sokat tenni a hétköznapokban, annak is a Loki látja hasznát.