A mai fiataloknak legendaszámba megy, hogy nem sokkal a rendszerváltás előtt egy magyar futballcsapat kiverte a kupából a Partizan Beogradot, a PSG-t és a Manchester Unitedet, majd a döntő első felvonásán ugyan kikapott a korszakos klasszisokkal (Chendo, Manuel Sanchís, Uli Stielike, José Antonio Camacho, Míchel, Ricardo Gallego, Emilio Butragueno, Santillana, Jorge Valdano, Juanito) kiálló Real Madridtól, de Spanyolországban, 90 ezer néző előtt nyerni tudott!
Márpedig valóság, Disztl Péter ráadásul büntetőt védett a Bernabéu-stadionban, majd a hajrában Májer Lajos bombagólja a Videoton 1–0-s győzelmet jelentette az UEFA-kupa döntőjének második meccsén.
A lefújás után a hazai közönség ugyanolyan lelkesen ünnepelte a magyar játékosokat, mint saját együttesét, amely összesítésben 3–1-re megnyerte a finálét. A támadó gólöröme is emlékezetes lett, az idősebbekben felidézheti Marco Tardelli ikonikus ünneplését az 1982-es világbajnoki döntőből. Abban az idényben ez volt a spanyolok egyetlen hazai veresége, kár a fehérvári 3–0-s sikerükért.