A jelenben élnek, de vannak álmaik

Lehet, hogy szűk egy év múlva Matyóföld fővárosa arról is híres lesz, hogy első osztályú futballcsapata van, ám a „Miről nevezetes a város?" kérdésre egyelőre még a népművészet és a Zsóry-fürdő a válasz. A központban, a Hadas kerületben a neves népművész, Kisjankó Bori háza mellett több zsúpfedeles házikó is található, amolyan ékszerdoboz a néhány utcácskával határolt terület.

Alig négy kilométerrel arrébb, a fürdő a nyári nagyüzem hétköznapjait éli – akinek reumája vagy ízületi bántalma van, az még Szlovákiából is átruccan néhány napra. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy Zsóry Lajos a II. világháború előtt nem vizet akart fakasztani, hanem olajat, mint kollégái Mezőkeresztesen. De aki azt hiszi, hogy Zsórynak van valami köze a lengyelországi testvérvároshoz, Zoryhoz, az téved: a majdnem névazonosság csupán a véletlen műve.

Kisjankó Bori háza és a fürdő között szinte félúton, de még a város szívében, a Kispipa étteremben ebédelünk, mielőtt a Széchenyi úti stadionba mennénk edzéslesre. Mint kiderül, az étterem tulajdonosa, Dohány József a csapat lelkes szurkolója, egyben szponzora is, mert az együttes négy futballistája grátisz alapon nála ebédel. Jelentjük, a kaja finom, alultápláltságra nem lehet majd hivatkozni, ha nem jönnek az eredmények.

„Különösen a kapus, Szántai Levente teljesítménye előtt emelem meg a kalapom. Ez a srác nagy értéke a csapatnak, amikor itthon megvertük a Diósgyőrt, kivédte a vendégek szemét" – mondta a tulaj, aki ebédidőben maga is jó gazdaként sürgölődik az asztalok között. A négy focistának nyújtott természetbeni juttatása egyébként mintegy százezer forintnyi támogatást jelent havonta.

A stadion előtti Sport büfében néhányan az ebéd utáni fröccsüket isszák. Azt gondolná az ember, hogy mindannyian lelkes meccsre járók is, de nem – Papp József legyintve mondja: „Öreg vagyok én már ahhoz. Akkor jártam, amikor a haverok játszottak." Ami azt illeti, az „Öregen" nem látszik, hogy öreg: hetvenhat évesen viszonylag ruganyosan pattan a biciklijére, fel sem vetődik benne, hogy a felhajtott kisfröccsöt az arra járó rendőrök szóvá teszik.

A „Minden út Rómába vezet" mondás Mezőkövesden így alakítható át: minden út a Sport büfén keresztül vezet. Az öltözőkhöz mindenképpen. A nézőtéren négyen-öten, szurkolók várják a csapatot. Kifüggesztett molinókkal, jó kedvvel. „Az edzéseket is megnézzük, ha ráérünk, és nemcsak a hazai, hanem az idegenbeli meccseken is ott a helyünk" – mondja egyikőjük.

Percre pontosan fél négyre érkezünk a pályára, ez Huszák Géza vezetőedző kérése. „Cserébe" a tréning előtt katonás rendben várnak a játékosok, elsőként Zováth Jánossal, a gárda egyik új igazolásával beszélgetünk. A két középső védő előtt mai szakkifejezéssel élve szűrőt játszó 34 éves futballista Egerből érkezett. A miértre így válaszol: „Családi okok is közrejátszottak, de fontosabb, hogy szimpatikusak a felvázolt tervek" – kezdte Zováth.

Vajon mi lehet szimpatikus egy olyan játékosnak, aki a többek között a Vasasban, a Dunaferrben és a Fradiban is megfordult? Vagy ki lehet mondani, amit ugyan nagyon szeretnének Kövesden, de csak hosszas unszolásra beszélnek róla? Vagy Zováth levezetése értendő a szimpatikus tervek alatt? „Noha már elmúltam harminc, nem levezetni jöttem, sőt azt mondom, fogok még az első osztályban játszani! Mindenki tudja, hogy a DVTK feljutásával a legerősebb ellenfél távozott a Keleti csoportból. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a második helyezett Mezőkövednek most már bérlete van az NB I-re. De én minden meccsen úgy lépek pályára, hogy akarok még az élvonalban szerepelni" – jelentette ki az FTC-vel kétszeres Magyar Kupa-győztes futballista.

Elek Norbert kétszeres bajnok. Még az MTK-val, Egervári Sándor irányításával lett aranyérmes 1999-ben és 2003-ban. Nem véletlen, hogy az edzők közül nála a jelenlegi szövetségi kapitány a number one. Mezőkövesden régi bútordarabnak számít, már az NB II-ben 5. helyezett együttesnek is tagja volt. Hogy mi a dolga egy belső védőnek, amellett, hogy megakasztja az ellenfél támadásait?

„Össze kell fognom a csapatot, ebben már rutinos vagyok a magam harmincnégy évével. Ami a feljutást illeti, azt mondom, ha minket is az esélyesek között emlegetnek, az jó, ettől nem félni kell, ennek meg kell felelni. El kell viselni az esélyesség terhét!" – mondja határozottan a védő, aki szerint biztosra azért nem lehet menni. „Ha rendesen összeállunk, akkor..." A többit majd mi hozzáképzeljük vagy az élet hozzáírja.

Vámosi Csaba neve leginkább diósgyőri, tatabányai és fradista múltja miatt cseng ismerősen. A középső védő az egységet és a csapatszellemet jelöli meg mint a siker legfontosabb tényezőit, no meg azt, hogy a fiatalok is mindent megtegyenek a pályán és azon kívül. „A maiak nem tisztelik a futballt, nincs bennük elég alázat." Hogy ez miben nyilvánul meg? „Amikor fiatal voltam, engem nem kellett nógatni a labdazsák cipelésére vagy vízhordásra. A maiakban ez nincsen meg" – vélekedik a remek rúgótechnikájú játékos. Mi pedig gyanítjuk, Mezőkövesden nem lesz baj az alázattal. És ha valóban nem, akkor Vámosi nyolcvan százalékot ad a feljutásra.

A hat éve az együttest erősítő Sivák Sándorról éppen az mondható el, mennyire alázatos. A 37 esztendős csapatkapitány még Vojtekovszki Csaba edzősége idején kapta meg a tisztséget. A ballábas futballista hátvédet és középpályást is játszik, más kérdés, hogy az edzés elején a cicázásban ötször is „bemacskásodott", ezért az egész tréning időtartama alatt sárga trikóban végezte a gyakorlatokat. Kövesden ugyanis nem (a Tour de France mintájára) a legjobb viseli a sárga trikót...

A „csékával" nem csak a mezőkövesdi futballt érintettük. A kérdéseket a válaszokból kitalálhatják. „Nálam a brazil Ronaldo a legnagyobb futballista, a magyarok közül pedig Dzsudzsák van a legjobb formában. Hatvan százalék esélyt adok, hogy itthon legyőzzük a svédeket. A Barcelona játékát szeretem a legjobban – válaszol Sivák, majd halkan hozzáteszi: – Mezőkövesden is négy-három-három a játékrendszer, mint a Barcánál. De ezt tényleg nem azért mondom."

A REAC korábbi kapusa, Szántai Levente viszont azért mondja, mert tényleg úgy gondolja, amikor Dohány József dicséretét említem: „Nem én nyertem a tavaszi fordulóban egy nullra a DVTK ellen, hanem a csapat. Együtt az egész brigád." A kapus még hozzáfűzte, hogy ha teheti, megnézi az NB I-es férfi kézilabdázók meccseit – ahogyan a kézisek is kijárnak a labdarúgók mérkőzéseire. Szerinte büszke lehet a 17 ezer lakosú város, hogy a sportban ilyen erős. Arra a kérdésre, hogy jövőre a focisták is követik-e a kézilabdázókat, így felel: „A jelenben élünk. Most a DVSC-DEAC következik, de persze van egy álmunk."

Huszák Géza edző leszögezi, hogy mindig csak a következő mérkőzésre koncentrálnak, de azért csak nem hagyom: igenis beszéljünk az álomról, amely akár pontosítható is. „Hatvankét ponttal lettünk másodikok. Azt mondom, hogy ennyi ponttal jövőre fel lehetne jutni. Ebben az idényben nem lesz olyan kiugróan jó együttes, mint a Diósgyőr, előfordulhatnak körbeverések, mert a Szolnok, a Vác, a Nyíregyháza, az Eger és a Mezőkövesd közel azonos játékerőt képvisel." Huszák, aki három és fél éve tréner Kövesden, azt is hozzáteszi, a csapat 62 pontjában az is benne volt, hogy kilencszer nyert 1–0-ra. Azt se hallgassuk el, a 62 pont 70 százalék körüli teljesítmény, ami bizony nem rossz.

A csapat nem hemzseg a légiósoktól – igaz, a saját nevelésű futballistáktól sem. „Lehet, hogy kicsit túlzok, de Kövesden azért csupán néhány környékbeli srác játszik, mert még nem ért be az utánpótlásban folytatott munka. Viccesebben mondva, olyan gyorsan fejlődtünk, hogy saját erőből képtelenség volt követni. Azért Olasz Dénesről és Kaszás Norbertről ne feledkezzünk meg. Ami a légiósokat illeti, Husanik Patrik és Andrea Stefan Enescu személyében két jó játékosunk van." A szakvezető a lelkemre köti, Bagi István, Ur László, Jeremiás Gergő és Hamar Ádám nevét mindenképpen említsem meg.

Huszáknak egyébként kimondott példaképe nincsen: „ezt-azt ellesek valakitől, aztán próbálom egységes egésszé gyúrni, ez az ars poéticám". Hogy milyen minősítése van a mesternek? „A-licences." S mi lesz, ha feljutnak? – szalad ki a számon, tudva, hogy az NB I-ben már csak pro licenccel lehet dolgozni. „Az egy új helyzet!" – replikázik az edző.

Maradjunk annyiban, az tényleg az lesz.

Ma délután elolvashatják beharangozó cikkünket, amelyben a Keleti csoport többi csapatára is kitérünk.