Budapest-kupa: több száz néző, óriási küzdelem és Kelen-siker

S ha már a felvezetésben szóba kerültek a szurkolók… A 45. Budapest Kupa döntőjének otthont adó budafoki stadion lelátóján több szék talált gazdára, mint ahány nem, a „Szigetországból” és Kelenvölgyből is jöttek drukkerek szép számban. A mintegy ötszáz néző – köztük megannyi gyerek! – előtt nemcsak azért emeljük meg képzeletbeli kalapunkat, mert végig(f)ázták a meccset, hanem azért is, mert fináléhoz méltó hangulatot teremtettek.

A végén a Kelen híveinek volt okuk örülni: a hosszabbításba torkolló aranycsata 117. percében Kádár Máté szerezte a hatalmas, ugyanakkor felettébb sportszerű küzdelmet hozó mérkőzés egyetlen gólját. Harmati Tamás csapata ezzel megvédte címét: a 2019-es, REAC elleni döntő is a zöld-feketék sikerét hozta (a tavalyi a koronavírus-járvány miatt elmaradt). A történelem tulajdonképpen ismételte önmagát, a két évvel ezelőtti finálét is egy Kádár-góllal nyerte meg a Kelen. A különbség annyi, hogy a méretes serleg sorsa akkor tizenegyespárbajban dőlt el, amelynek végére a 23 éves szélső tett pontot. S ha a duplázás netán nem lenne elég Kádár Máténak: az idei döntő legjobbjának őt választották!

„Először is gratulálok minden játékosomnak és a stábomnak a kupagyőzelemhez, örülök, hogy a csapatból most már mindenki legalább egyszer átélhette ezt az érzést és élményt! – mondta a Kelen SC szakmai igazgatója, egyben vezetőedzője, Harmati Tamás. – Nagyon szépen szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített minket abban, hogy ezt a kupát másodszor is el tudjuk hódítani! Külön köszönet a Kelen-családnak, a Kelen-szurkolóknak, akik ilyen időjárási viszonyok mellett is eljöttek és biztatták a csapatot, remélem, nekik is nagy élményt nyújtott ez az este. Természetesen a Magyar Labdarúgó-szövetség Budapesti Igazgatóságát is megilleti az elismerés a szervezésért, profi körülményeket biztosítottak. Ami a meccset illeti, az első félidőben nem tudtuk elég gyorsan járatni a labdát, ami ilyen időjárási viszonyok mellett talán érthető is, így kevés lehetőségünk adódott. A második félidőben rendeztük a sorokat, ez jó hatással volt a labdabirtoklásunkra, ennek köszönhetően jóval dominánsabban tudtunk fellépni, és onnantól kezdve egészen a lefújásig kontroll alatt tudtuk tartani a játék játékot. Úgy érzem, megérdemelten emelhettük a magasba a trófeát! Nagy ünneplésről természetesen szó sem lehet, hiszen szombaton újabb nagy feladat vár ránk, mert mindenféleképpen szeretnénk elérni az év elején kitűzött nagy célunkat!”

No, igen, a két, egymást kölcsönösen tisztelő csapat a Budapest-bajnokság első osztályában is ádáz harcot vív: a Kelen pillanatnyilag tíz ponttal vezet a Csepel előtt, igaz, utóbbi két meccsel kevesebbet játszott. A piros-kékek mindenesetre embert próbáló időszak elé néznek, elmaradtak mérkőzéseik miatt nagycsapatokat megszégyenítő tempóban, szerda-szombat ritmusban játszanak – több, mint egy hónapon át.

„Kettős érzések kavarognak bennünk a döntő után – árulta el Takács László, a Csepel játékos-edzője. – Az öltözőben azt kértem a srácoktól, ami bennünk van, adjuk ki magunkból, hogy történjék bármi, a lefújást követően úgy jöhessünk le a pályáról, hogy ami tőlünk telt, megtettük! Innen nézve nincs okunk kesergésre, az utolsó leheletünkig küzdöttünk, emelt fővel vesztettünk. Másrészről van bennünk hiányérzet, mert bár a Kelennek több helyzete volt, előttünk is adódtak lehetőségek, sőt a rendes játékidő hosszabbításában nekünk volt meccslabdánk, a ráadásban pedig csak három perc választott el minket a tizenegyesektől. A védekezésünk jól működött, ezt az is jelzi, hogy száztizenhat percet lehoztunk kapott gól nélkül, támadásban kellett volna talán kicsit több. Fájó a vereség, mert szerettük volna megnyerni a kupát, de összességében büszkék lehetünk arra, amit mutattunk, arról nem szólva, hogy sérülések miatt a hajrában három ifista is pályán volt nálunk, és mind a hárman férfiasan álltak bele a harcba. Köszönjük a szurkolóinknak, hogy mellettünk voltak, hogy százhúsz percen át buzdítottak bennünket. Akadt egy-két holtpontunk meccs közben, azokon ők segítettek át minket, miattuk is sajnáljuk, hogy amiért Budafokra mentünk, nem vittük haza Csepelre. Hálásak vagyunk a remek szervezésért, jó volt részese lenni ennek a napnak!”

Annak a napnak, amely nem is zárulhatott volna szebb jelenettel: miközben a csepeli szurkolók is ünnepelték kedvenceiket, a Kelen csapatkapitánya, Rőthy Martin fogta a serleget, és kivitte a kerítésnél álló, addigra már átfagyó, mégis kitartó gyerekekhez, akik csak azt követően indultak haza, hogy megérintették azt a kupát, amit évek múltán talán ők is a magasba emelhetnek…

BUDAPEST-KUPA
DÖNTŐ
Csepel FC (BLSZ I)–Kelen SC (BLSZ I) 0–1 (Kádár M. 117.) – hosszabbítás után