– Bajnokként jutott fel a Diósgyőr az NB I-be, de ha jól sejtjük, ez csak az első lépés. A korábbi ambiciózus nyilatkozatok alapján nagyobb célok is lebegnek a vezetőség szeme előtt.
– Nagyszerű teljesítményt nyújtott a csapat az idényben, látványos támadójátékkal nyerte meg a bajnokságot, de mindenképpen el akarjuk kerülni, hogy azon klubok közé kerüljünk, amelyek lifteznek az első és a másodosztály között – válaszolta dr. Magyar Mátyás, a DVTK tulajdonosa. – Feljutó csapatként első számú célunk, hogy minél hamarabb elérjük a bennmaradáshoz szükséges pontszámot, minden másról utána lehet beszélni. Ambiciózusak vagyunk, de nem csupán ezért hangoztatjuk, hogy az NB I-ben is az éremért akarunk harcolni, hanem azért, mert minden esetben a célhoz kell rendelni az eszközöket, az erőforrásokat. A tizenkét csapatos bajnokságban a bennmaradás célként kitűzése könnyen abba az irányba billentheti a szervezetet, hogy ne a maximumot hozzuk ki belőle. A pályára minden esetben úgy kell kimenni, hogy nyerni akarunk, és el is kell hinni, hogy képesek vagyunk rá! Ha ezt komolyan gondoljuk, sikerül, és ha ezt ki is merjük mondani, azzal már meg is tettük az első lépést a helyes irányba.
Nem hitványak az álmok – Bodnár Zalán jegyzete |
A bajnok DVTK győzelemmel tette teljessé az éremátadót |
– Amikor 2021 januárjában az ön tulajdonában álló cég, a Borsodi Sport Holding Kft. lett a DVTK többségi tulajdonosa, azt mondta, nemzetközileg is sikeres csapatot kíván építeni. Továbbra is látja ennek realitását?
– Természetesen. Mint ahogyan az is természetes, hogy ez a fejlődés nem egyik napról a másikra következik be. Elfogadom, hogy a szurkolók azonnali sikert akarnak, de én a munkában hiszek hosszú távon. Szerintem három-öt éven belül van realitása annak, hogy a Diósgyőr nemzetközi kupában szerepeljen. Magyar Kupát már nyert a csapat futballban, de bajnokságot még soha – bízom benne, ez is változik a jövőben. De ennél is fontosabb, hogy igazi közösséget építsünk, hogy az a sok DVTK-drukker ne csak hetente egyszer másfél órára alkosson közösséget.
– Ortopéd-traumatológus szakorvos, a labdarúgás világában ismeretlen volt, amikor a DVTK tulajdonosa lett. Miként jött a lehetőség, hogy sportklubba fektessen?
– A futball világába tulajdonképpen csak belecsöppentem, de maga a sport végigkísérte az életemet, húszéves koromig versenyszerűen teniszeztem, míg meg nem sérültem. Már az orvosi egyetemre is azzal a céllal mentem, hogy sportsebész legyek, majd elindítottam a vállalkozásomat, a Fájdalom Ambulanciát kétezerháromban, ami mára már nagyobb vállalkozássá nőtte ki magát. Tíz éve nyitottunk egy olyan lokációt a MOM Sportban, ahol együtt van egy fitneszterem egy orvosi rendelővel. Itt hoztuk létre a Fit4race szolgáltatásunkat, amely teljesen újszerű koncepció volt itthon, és világszerte is csak néhány hasonló van mind a mai napig. A koncepció lényege, hogy az egyént, a sportolót holisztikus módon, a lehető legkomplexebben vizsgáljuk meg, és ezt követően állítjuk össze a számára az optimális edzés-, étkezési és regenerációs tervet. A DVTK megvásárlásával két célunk volt: az egyik, hogy a módszert a klubba bevezetve, alkalmazva megmutassuk az itthoni, illetve a nemzetközi piacnak, hogy mekkora hozzáadott értéket jelenthet, és ezzel kvázi reklámozzuk. A másik cél pedig az előbb említett közösségépítés volt. Kevés olyan magyar klub van, amely ilyen hagyományokkal és ilyen nagy szurkolótáborral büszkélkedik. Úgy láttuk, ez a potenciál még messze nincs kihasználva annyira, mint lehetne.
– Budapesten él és dolgozik – hogyan tudja a fővárosból irányítani az egyesületet? Mennyire tud részt venni személyesen a klub életében, eljut-e a meccsekre?
– A futballcsapat minden hazai találkozóján ott vagyok a stadionban, a legtöbb esetben az idegenbeli mérkőzéseken is. A vezetőséggel, valamint a szakmai stábbal napi a kapcsolatom. Egy-egy futballcsapat felépítése önmagában is nagy feladat, plusz ott van még az akadémia és a partnerklubjaink Salgótarjánban, Egerben és Kassán. Természetesen a helyben dolgozó kollégáim sok terhet levesznek a vállamról, de minden döntésről egyeztetünk.
– Milyen állapotban lévő klubot vett át két és fél éve, és miben látja a leginkább az előrelépést?
– A lehetőségekhez képest jó állapotban volt, főleg infrastrukturálisan. Akkor már készen volt az új stadion és az akadémia, már átadás előtt állt a multicsarnok, és ott volt a DVTK Medical mint orvosi központ. Persze vannak további fejlesztési terveink, szeretnénk kézilabdacsarnokot és kollégiumot is az akadémistáknak. A legfőbb változás, hogy biztosabb gazdasági alapokra helyeztük a klubot. Nyugodtabb környezetben tud dolgozni mindenki, az első csapatnál pedig magasabb költségkeretet tudtunk biztosítani a korábbiaknál.
– Növelni kell ezt a költségvetést az NB I-re?
– Mindenféleképpen. Remélem, a büdzsénket tekintve a mezőny első felében lesz a helyünk, ez persze a futballban nem garancia semmire, de a visszaesés kockázatát csökkenteni lehet általa.
– Az élvonalban már légiósokat is lehet alkalmazni. Terveznek külföldi játékosokat venni?
– Lesznek légiósaink. Bizonyos posztokon szeretnénk minőségi igazolásokkal erősíteni. De nem feledkezünk meg arról sem, hogy a feljutást elérő csapat a szó szoros értelmében nagybetűs csapat. Biztos, hogy a teljes megtisztuláshoz kellett a kiesés és kellett a tavalyi kudarc is, amikor nem sikerült feljutnunk. Rögös út vezetett a visszajutáshoz, kellett idő a hibák felismeréséhez. Edzőposzton például nem sikerült elsőre jól váltani, a második váltás viszont kiváló döntés volt.
– Van valóságalapja a pletykának, hogy Kuznyecov Szergej vezetőedző az idény végén távozik?
– Nincs. Legalábbis mi hosszú távon tervezünk vele. Persze senkinek a fejébe sem lehet belelátni, de amit látunk: maximalista szakember, folyamatosan képezi magát. Nehéz helyzetben voltunk, amikor csatlakozott hozzánk, rossz volt a hangulat, ő azonban meg tudta változtatni a folyamatokat. Lehetősége van most Diósgyőrben elérni valamit, ami talán még sohasem volt a klub életében. Hároméves szerződést írtunk alá vele, ezt a mostani idény végén valószínűleg újratárgyaljuk, szeretnénk újabb három évre a projekt mellett tudni őt.