Az óceániai esélytelenek abszolút nyugalma

Vágólapra másolva!
2010.06.01. 00:05
null
Új-Zélandnak bizonyítani kell, hogy helye van akár a legjobbak mezőnyében is (Fotó: Action Images)
Nem is olyan régen az új-zélandiak kis túlzással azt sem tudták, mi fán terem a futball – avagy ott sokáig soccer –, hiszen a krikett és a kétféle rögbi számított arrafelé nemzeti sportnak. Most pedig állandó Konföderációs Kupa-résztvevők lehetnek annak köszönhetően, hogy a nagy testvér Ausztrália disszidált mellőlük az Ázsiai-zónába, így a fehér mezesek jó eséllyel örökös Óceánia-bajnokokká válnak. No és ezentúl sokkal könnyebben kvalifikálhatják magukat  a világbajnokságra is.

Harmatos bajnoksággal, klasszis légiós nélkül

Természetesen nem véletlenül csatlakoztak a „kenguruk" az ázsiaiak versengéséhez (még ha onnan nehezebb is kijutni a világbajnokságra), hiszen semmi sem erősíti jobban a testet és a lelket, mint a rendszeres, kőkemény harc. Nos, éppen ez utóbbi az, amiben nagy hiányt szenvednek az új-zélandiak, elvégre komoly bajnoksággal nem dicsekedhetnek, a környékbeli nemzeti tizenegyeket többnyire kacagva verik, a barátságos mérkőzések pedig ugye sokszor nem mérvadók.

Ricki Herbert szövetségi kapitány nincs könnyű helyzetben: csupán egyetlen „európai szintű" játékosa akad, a Blackburnben profiskodó védő, Ryan Nelsen. Nelsenen kívül a vb-keretben lévők közül négy játékos profiskodik Angliában,  három az Egyesült Államokban, egy-egy pedig Dániában, illetve Skóciában. Maga a kapitány egyébként mellékállásban a Wellington Phoenix edzője is; klubjával nem az új-zélandi, hanem a jóval combosabb ausztrál bajnokságban vitézkedik. Csapatából egyébként hat játékost visz magával Dél-Afrikába.

Csapat-munkásosztálybeliek

Azt előrebocsáthatjuk, hogy egyik poszton sem állnak igazán kimagasló képességű játékosok Herbert rendelkezésére (hogy eufemisztikusan fogalmazzunk), így a siker egyetlen záloga a lelkes, zárt, kőkemény és fegyelmezett futball lehet. No, nem mintha lennének egyéni villogásra alkalmas futballistáik...

 

A kapuban Herbert bizalmi embere, Mark Paston pozíciója biztosnak tűnik. Az akkor sérült Nelsen helyére a Konföderációs Kupára azt az Ivan Vicelichet hívta be a kapitány, aki a védelem és a középpálya tengelyében egyaránt képes megbízhatóan futballozni, nem mellékesen korábban hét idényt töltött Hollandiában. Mellette az MLS-ben profiskodó Andrew Boyens, a mindkét szélen bevethető David Mulligan és csapatkapitány-helyettes Ben Sigmund adhat stabilitást az All Whites hátsó fertályának.

A középpályán a 35 esztendős Simon John Elliott az első számú szűrő. Angliában született a védekező középpályás Tim Brown, a Wellington „csékája", aki a kezdőbe kerülésért az MLS-ben játszó Jeremy Christie-vel küzd meg. E sor jobb szélén a több brit csapatot megjárt Leo Bertos lehet kezdő a vb-n, átellenben a védelemben is bevethető Tony Lochhead és Mulligan is képes jó produkciót bemutatni.

Elöl a többi csapatrészhez képest kifejezetten jól állnak, de csak szigorúan ottani viszonylatban. Leginkább a Middlesbrough-ban légióskodó Chris Killentől és az edzőkedvenc Shane Smeltztől várhatják a gólokat, és Herbert tartogat egy igazi titkos fegyvert is tarsolyában (közvetlenül a marsallbot mellett) a 18 esztendős WBA-tini, Chris Wood személyében. No és ne feledkezzünk meg arról a Rory Fallonról sem, aki „kirúgta a kiviket a világbajnokságra", és egykoron még angol U-válogatottnak mondhatta magát.

A FIFA már elismerte, most a nagyvilág előtt kell bizonyítania

Herbert mester elvégezte a labdarúgás világszervezete, a FIFA legmagasabb edzői végzettségeket adó képzéseit is, ám most minden korábbinál nehezebb vizsga előtt áll: Dél-Afrikában be kell bizonyítania, hogy van jogosultsága vb-szereplésüknek; de legalább azt, hogy nem az ő válogatottja a leggyengébb a mezőnyben. Egy pontszerzéssel alighanem elégedett is lenne...

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik