Nehéz lesz, mint a normandiai partraszállás

Kényszerű  generációváltás, áldozatokkal és túlélőkkel

A németországi világbajnokságon egy nagy korosztály búcsúzott az amerikai labdarúgó-válogatottól. Az ottani utolsó, Ghána elleni 90 percen részt vettek (Kasey Keller – Steven Cherundolo (Eddie Johnson, 61.), Jimmy Conrad, Oguchi Onyewu, Carlos Bocanegra –Clint Dempsey, Claudio Reyna (Ben Olsen, 40.), Landon Donovan, DaMarcus Beasley, Eddie Lewis (Bobby Convey, 74.) – Brian McBride volt a Bruce Arena kapitány által irányított gárda összeállítása) közül éppen a „húzónevek", azaz Keller, Reyna, McBride és Lewis vonultak vissza.

Maradtak viszont a roppant tehetséges, ám addig komoly európai klubokban nem bizonyító, egykoron nagy reményekkel induló (akkori) fiatalok, Landon Donovannal az élükön, akik később egyre nagyobb arányban kerültek topligás vén kontinensbeli egyesületekhez, ahol sokan húzóemberré küzdötték fel magukat. Ennek meg is lett a látszatja a 2009-es Konföderációs Kupán, ahol a spanyolok után kis híján brazilokat is megviccelték. 

2006-BAN A VILÁGBAJNOK OLASZOKKAL DÖNTETLENT ELÉRŐ GÁRDA

Rutin és lendület

A kispadon az MLS nagy ismerője, Bob Bradley (a középpályás Michael Bradley édesapja) követte a németországi világbajnokság után lemondó Arenát. A szövetségi kapitány abból a szempontból irigylésre méltó helyzetben van, hogy valósággal dúskál a sokszoros válogatott, megbízható játékosokban, ám közöttük igazi (azaz nemzetközi) klasszis még csak mutatóban sem akad.

A kapuban legtöbbször a roppant tehetséges, ám legalább ilyen kiegyensúlyozatlan Tim Howard áll. Neki nincs komoly kihívója, bár mind Brad Guzan, mind a veterán Marcus Hahnemann megnyugtatóan tudja helyettesíteni alkalomadtán. A védelemben több, európai egyesületben pallérozódó labdarúgó vetélkedik a kezdőbeli helyekért: a két középső védő, Oguchi Onyewu és Carlos Bocanegra a Milanban, illetve a Rennes-ben keresi kenyerét, a jobbhátvéd Jonathan Spector a West Hamben. A másik oldalon a 25 esztendős Jonathan Bornstein volt a selejtezők során alapember, aki a Chivas USA-ban futballozik. Mint láthatjuk, középen még csak-csak megfelelő a „jenkik" védelme, komolyabb szinten is bizonyító szélsőhátvédük viszont nincs.  

Európai csapatderék

Mivel a középpályáról vonult vissza a legtöbb veterán, ebben a csapatrészben találkozunk a legtöbb új névvel, gondolunk itt elsősorban a tehetséges Sacha Kljestan, Michael Bradley párosra, a kapitány fiához hasonló módon a szintén a Bundesligában edződő Ricardo Clarkra vagy a Mexikóban légióskodó José Torresre. Ismerős arcokban sem szűkölködik a bő vb-keret középpályásokkal foglalkozó fejezete: Clint Dempsey néha zseniális dolgokat hoz össze a Fulhamben, a még mindig csak 27 esztendős DaMarcus Beasley pedig a PSV után a Rangerst erősítette (ha éppen egészséges volt). Ugyanez a klub 2008-ban négymillió eurót fizetett a szűrő Maurice Eduért, míg Alejandro Bedoya Svédországból, Benny Feilhaber Dániából, Stuart Holden Angliából érkezett az edzőtáborba. A legnagyobb név, a 28 esztendős Landon Donovan a Los Angeles Galaxytól, de tavasszal szintén a vén kontinensen, az Evertonban vitézkedett. Villámléptű szélsőkből eddig sem szenvedtek hiányt, ám most a Bradley, Clark duó révén végre középen is felveszik a harcot hatékonyságban a nemzetközi élvonallal. 

Góllövő  kerestetik

Egy vérbeli középcsatár mindennél jobban hiányzik a „csillagos-sávosok" csapatából. Bár a fiatal Jozy Altidore-t a legnagyobb ígéretek között tartják számon, sem a Villarrealban, sem kölcsönben a Hull Cityben nem szórta a találatokat (utóbbi színeiben egy bajnokin zörgette meg mindössze az ellen hálóját...). A vb idején már 32 éves Brian Ching igencsak gólerős az MLS-ben, de ez nem biztosíték a vb-sikerre. A tapasztalt Eddie Johnsonnak már jóval nagyobb esélye van egy vb-gól elérésére, ezzel együtt kényszerből a kezdőben alighanem a válogatott szereplési és gólrekordere, Donovan lesz Altidore párja a csatársorban – a selejtezők során alapemberként számításba vett és sokszor eredményes, de tavaly súlyos autóbalesetet szenvedett Charlie Davies ugyanis kihagyja a vb-t. Ahol szintén nem lép pályára az egykoron még megváltóként kezelt Freddy Adu, aki a Benfica játékosaként ebben az idényben kölcsönben sem a Belenensesben, sem az Ariszban nem parádézott.  

Bradley megduplázta a támadók számát

A németországi megatornán mindhárom alkalommal 4–5–1-es felállásban küldte pályára választottjait Arena mester, Bradley senior viszont a 4–4–2 híve. Az amerikaiak harcmodora a sok futásra és a gyors ellencsapásokra, a szélek kihasználására épül, és tavaly az Európa-bajnok spanyolok legyőzésével bizonyították, hogy magasabb kategóriába léptek.  Gondok akadhatnak viszont a góllövéssel és a kreativitással, no és a potyagólokra mindig képes védelemmel. A „Soha ne add fel!" életszemléletet már az anyatejjel magukba szívó „jenkik", ha középpályás alapembereik hozzák csúcsformájukat és védőik is felnőnek hozzájuk végre, a világbajnokságon mindenki számára kemény dió lesznek.

Nem kis tervekkel és elvárásokkal érkeznek Bradleyék Dél-Afrikába: közvetlen „környezetükben", a CONCACAF-zónában már futballnagyhatalommá váltak, és most a nagy ugrásra készülnek...