Olaszország első világbajnoki címét szerezte meg 1934-ben |
A játék tanítómesterei, a magukat még mindig felsőbbrendűnek tartó különc britek sehol, a címvédő uruguayiak – a hazájukban rendezett első vb európai bojkottjára reagálva – szintén, a többi élcsapat, így a magyar, viszont csatasorba állt az 1934-es világbajnokság előtt. S ha már csatasorba állt (értsd: benevezett), egyik sem okozott híveinek csalódást: el is jutott a napfényes Itáliába.
...a döntőben partjelzőként közreműködő Ivancsics Mihály csak azért nem bíráskodhatott a tornán, mert az MLSZ elfelejtette játékvezetőnek nevezni? ...az amerikai válogatott három nappal a vb rajtja előtt, Rómában vívta ki a kvalifikációt? ...Nagy József személyében magyar szakvezető ült a svédek kispadján? ...a sérüléséből lábadozó Sárosi György dr. csak az osztrákok elleni negyeddöntő előtt csatlakozott a magyar csapathoz? ...bár egyszer sem játszott, a csehszlovák keret tagjaként ezüstérmet vehetett át a beregszászi születésű Kalocsay Géza? |
Maguknak a házigazda olaszoknak is pályára kellett lépniük – ez volt az első és az eddigi egyetlen alkalom a vb-k történetében, hogy a rendező ország együttesének selejtezőt kellett vívnia a szereplésért.
A Görögország felett aratott 4:0-s diadal hatására Olaszország kétszeres lázban égett a torna kezdetekor, örült a futball csúcseseményének, és őrülten várta kedvencei bemutatkozását, amely gond nélkül zajlott le (7:1 az amerikaiak ellen). A folytatás ellenben már verejtékszagú volt: a squadra azzurra csak ismétlés nyomán tudta fölülmúlni Spanyolországot, és a fináléban is meg kellett szenvednie a szívós csehszlovákokkal.
Mi történt eközben a magyar legénységgel és a torna legnagyobb favoritjának kikiáltott, Josef Bican, Karl Sesta, Matthias Sindelar (a legendás Papírember) nevével fémjelzett osztrák Wundermannschafttal? Mindkét társulat sikerrel vette az első akadályt, majd a negyeddöntőben éppen egymással kelt birokra. Ezt szó szerint kell érteni, a hatalmas csatában ugyanis kilenc főre fogyatkozott csapatunk – Avar „Ricsit" Sesta, Markos Imrét a bíró vonta ki a forgalomból –, ez pedig a sógoroknak kedvezett (2:1 oda). Aztán Ausztriát is megállították (Olaszország egy erősen vitatott góllal nyert 1:0-ra), amely nagy letargiájában utóbb a bronzcsatát is elbukta (2:3) Németországgal szemben.
A Stadio Nazionale del PNF-ben rendezett döntőben a közönség – melynek soraiban helyet foglalt Benito Mussolini olasz diktátor, a Duce is – több mint 75 percen keresztül izgult az első gólért, aztán még öt percig a másodikért. A vezetést tudniillik a csehszlovák válogatott szerezte meg Antonín Puc révén, így nem az első, hanem a második gól után „robbant fel" a stadion, amikor Raimundo Orsi egyenlített…
Tíz perc sem volt hátra, és az olasz gárda minden erejét mozgósította, hogy eldöntse a mérkőzést. Mindhiába – jöhetett a hosszabbítás. A 95. percben a jobb szélre kisodródó Angelo Schiavio, becsapva a tornán egyébként kitűnően védő Frantisek Plánickát, beadás helyett kapura lőtt, s a labda a hálóba vágódott.
Olaszország hőseit ünnepelte. A nagy stratégát, Vittorio Pozzo kapitányt, a csapat eszét és vezérét, Giuseppe Meazzát, az addig nem igazán kedvelt oriundóit (olasz származású latin-amerikai honosítottjait), az első vb-n még argentin színekben futballozó Luis Montit, az 1928-as olimpián Argentínával ezüstérmet nyerő Orsit és az ugyancsak Argentínában született Enrique Guaitát. A finálé győztes gólját jegyző Schiaviót, a csodálatos kapust, Gianpiero Combit, meg Giovanni Ferrarit, Attilio Ferrarist és a többieket.
NYOLCADDÖNTŐ | |
Olaszország–Egyesült Államok | 7:1 |
G: Schiavio (3), Orsi (2), Meazza, Ferrari, ill. Donelli | |
Spanyolország–Brazília | 3:1 |
G: Langara (2), Iraragorri, ill. Leonidas | |
Ausztria–Franciaország | 3:2 (h. u.) |
G: Bican, Sindelar, Schall, ill. Nicolas, Verriest | |
Svájc–Hollandia | 3:2 |
G: Kielholz (2), Abegglen III, ill. Vente, Smit | |
Svédország–Argentína | 3:2 |
G: Jonasson (2), Kroon, ill. Bells, Galateo | |
Németország–Belgium | 5:2 |
G: Conen (3), Siffling, Kobierski, ill. Voorhoof (2) | |
Csehszlovákia–Románia | 2:1 |
G: Nejedly, Puc, ill. Dobay | |
Magyarország–Egyiptom | 4:2 |
G: Toldi (2), Vincze, Teleki, ill. Fawzi (2) |
NEGYEDDÖNTŐ | |
Olaszország–Spanyolország | 1:1 (h. u.) |
G: Ferrari, ill. Regueiro | |
Megismételt mérkőzésen | 1:0 |
G: Meazza | |
Csehszlovákia–Svájc | 3:2 |
G: Svoboda, Sobotka, Nejedly, ill. Kielholz, Abegglen III | |
Ausztria–Magyarország | 2:1 |
G: Zischek, Horvath, ill. Sárosi | |
Németország–Svédország | 2:1 |
G: Hohmann (2), ill. Dunker |
ELŐDÖNTŐ | |
Olaszország–Ausztria | 1:0 |
G: Guaita | |
Csehszlovákia–Németország | 3:1 |
G: Nejedly (3), ill. Noack |
A HARMADIK HELYÉRT | |
Németország–Ausztria | 3:2 |
G: Lehner (2), Conen, ill. Sesta, Horvath |
DÖNTŐ | |
Olaszország–Csehszlovákia 2:1 (0:0, 1:1) | |
G: Schiavio, Orsi, ill. Puc | |
Olaszország: Combi – Monzeglio, Allemandi, Ferraris IV, Monti, Bertolini, Guaita, Meazza, Schiavio, Ferrari, Orsi | |
Csehszlovákia: Plánicka – Zenísek, Ctyroky, Kostálek, Cambal, Krcil, Junek, Svoboda, Sobotka, Nejedly, Puc |
1. Olaszország |
2. Csehszlovákia |
3. Németország |
4. Ausztria |
5. Spanyolország |
6. Magyarország |
7. Svájc |
8. Svédország |
9. Franciaország |
10. Hollandia |
11. Argentína |
12. Románia |
13. Egyiptom |
14. Brazília |
15. Belgium |
16. Egyesült Államok |
Gólkirály: Oldrich Nejedly (csehszlovák) 5 góllal |
Luigi Allemandi, Luigi Bertolini, Felice Borel, Armando Castellazzi, Giampiero Combi, Attilio Demaria, Giovanni Ferrari, Attilio Ferraris, Enrico Guaita, Anfilogino Guarisi, Giuseppe Meazza, Luisito Monti, Eraldo Monzeglio, Raimondo Orsi, Mario Pizziolo, Virgilio Rosetta, Angelo Schiavio. |