A GÓL, AMELY ELCSENDESÍTETTE A KÉTSZÁZEZRES MARACANÁT
Alcides Ghiggia nevének hallatán egy ország büszkén kihúzza magát, egy másiknak pedig összeszorul a gyomra. A Penarol, majd később az AS Roma uruguayi szélsője szerezte az 1950-es világbajnokság utolsó meccsének utolsó gólját 200 ezer szurkoló előtt a Maracana Stadionban a Brazília–Uruguay mérkőzésen. Nem volt különösebben nagy találat, mégis felejthetetlenné vált, mivel a hazai pályán verhetetlennek hitt brazilok ellen szerezték: Ghiggia a 79. percben elment a jobb szélen, majd éles szögből a lassan vetődő Barbosa kapus mellett kilőtte a bal alsó sarkot.
„Mindösze három ember tudta egyetlen mozdulattal lecsendesíteni a Maracanát: Frank Sinatra, II. János Pál és én" – mondta később az Uruguay második vb-címét eredményező gól szerzője, Alcides Ghiggia.
„A KAPUS AZÉRT ÁLL A KAPUBAN..."
Hasonlóan jellemezhetnénk a német Helmut Rahn 1954-es berni találatát is, csak ő nem egy stadiont, hanem a rádiókészülékek előtt szorongó magyarok millióit intette néma csendre.
„Schäfer szerezte meg a labdát Bozsik Cucutól, és hozta keresztbe. Befelé cselezett, húsz méterre a kaputól a jobb szélen futó Rahnhoz passzolt, aki átvette, és bal lábbal a kapu jobb alsó sarkába rúgta a labdát. Lapos lövés volt, és közrejátszott, hogy vizes volt a fű, a labda pedig felgyorsult. Ma már nem akarok arról beszélni, hogy meg lehetett volna-e fogni a lövést, vagy sem, a kapus azért áll a kapuban, hogy minden lövést megfogjon" – emlékezett vissza egy interjúban arra a bizonyos gólra (amely eldöntötte az 1954-es vb-t) a magyar válogatott kapusa, Grosics Gyula, aki azt is elmondta: az a mérkőzés és az a gól még több mint ötven év múltán is gyakran okoz számára álmatlan éjszakákat.
|
Ha 1958, akkor Brazília, ha Brazília, akkor Pelé. És ha Pelé, akkor számos nagyszerű gól, amelyek között nehéz különbséget tenni, de a svédeknek a stockholmi döntőben lőtt harmadik brazil találat, az a mellel átvevős, esernyőcseles kapásgól méltán vált a futballtörténelem részévé.
|
Brazília 1958 után 1962-ben másodszor lett világbajnok, de ekkor nem Pelé (miután a csoportmeccsek során megsérült), hanem Garrincha volt a csapat vezére, aki a házigazda Chile ellen 4:2-re megnyert elődöntőben egy hatalmas kapásgóllal szerzett vezetést a selecaónak: 17-ről ballal a bal felsőbe bombázott.
|
Ugyanezen a vb-n Tichy Lajos is lőtt egy hatalmas gólt az angolok ellen, a Honvéd csatára egy szóló után közel 20 méterről bombázott a léc alá. Ez volt a 2:1-es magyar győzelemmel záruló mecs első találata.
|
EGY GÓL SZTÁLINGRÁDÉRT
A házigazda Anglia győzelmével záruló 1966-os világbajnokság több felejthetetlen meccset, vitatott bírói ítéletek sokaságát, nagy meglepetéseket és emlékezetes gólokat is hozott.
Kezdjük a számunkra legkedvesebbel, Farkas János braziloknak lőtt góljával! A 6:3 mellett alighanem labdarúgásunk másik legemlékezetesebb találkozója volt ez a 3:1-es magyar győzelmet hozó meccs. A dél-amerikaiak azt megelőzően 12 éve nem veszítettek világbajnokságon (utoljára még 1954-ben Puskáséktól) – a liverpooli Goodison Parkban viszont méretes zakót kaptak. A mieink második gólját Bene Ferenc jobb oldali beadásából kapásból lőtte Farkas.
|
A világbajnokságok történetének egyik legtöbbet vitatott találata az angol Geoff Hurst gólja, amelyet az NSZK ellen végül 4:2-re megnyert döntő hosszabbításának első félidejében szerzett: hat méterről leadott lövése a lécről a gólvonalra pattant, de Gottfried Dienst svájci játékvezető a szovjet partjelző, Tofik Bahramov jelzésére gólt ítélt. Bahramov nem sokkal halála előtt adott egy interjút, melyben a „miért mondta azt, hogy a labda bent volt" kérdésre így válaszolt: „Sztálingrádért"...
|
BONINSEGNA, HAAN ÉS NELINHO
Az 1970-es tornán a hét gólt és 4–3-as olasz sikert hozó, NSZK elleni elődöntőben Roberto Boninsegna több mint 20 méterről lőtt nagy gólt, de érdekes módon e tornával kapcsolatban nem egy gólról, hanem egy kimaradt helyzetről emlékezik meg minden beszámoló: Pelé az Uruguay elleni elődöntőben egy megkerülős csellel becsapta Mazurkiewiczet, ám végül a kapu mellé lőtt. Ugyanezen vb-ről emlékezetes maradt Carlos Alberto találata is a fináléban, amikor a brazilok a saját térfelükről indulva úgy jutottak el az ellenfél kapujáig, hogy az olaszok egyszer sem értek bele a labdába, majd Carlos Alberto futtából 14 méterről kilőtte a bal alsót.
|
|
Összeállításunkban két, holland–brazil meccsen született gól is szerepel. Az első az 1974-es németországi vb-n esett (ekkor 2–0 lett a németalföldieknek): Johan Neeskens Johan Cruyff beadására becsúszva érkezett, de így is meg tudta emelni a labdát, amely gyönyörű ívben Leao kapujába hullott.
|
Ezt a tornát az NSZK-beli Gerd Müller több szempontból is történelminek – bár szépnek nem – nevezhető, rá jellemző módon közeli gólja döntötte el a hollandok elleni fináléban (az akció viszont tetszetős volt). A „nemzet bombázójának" ez volt az utolsó találata a válogatott színeiben, amelynek köszönhetően két tornán szerzett 14 góljával sokáig ő volt a vb-k történetének legeredményesebb játékosa (2006-ban majd Ronaldo múlta felül a 15. góljával). Ráadásul ezzel a találattal megkoronázta a többek között Franz Beckenbauer, Berti Vogts, Uli Hoeness fémjelezte generáció sikereit: ez az egyetlen olyan válogatott, amely Európa-bajnokság után két évvel vb-t is tudott nyerni (a franciák fordított sorrendben haladtak: 1998-ban előbb győztek vb-n, majd két évre rá Eb-n).
Az 1978-as argentínai vb-n két olyan gól is született, amely méltán pályázhat minden idők legszebb világbajnoki góljának címére, és érdekesség, hogy mindkettőt az olaszok kapták. Az egyiket a holland Arie Haan lőtte az ellenfél térfelének közepéről (jobbal hatalmas erővel a bal felső sarokba), a másikat pedig a brazil Nelinho szerezte a bronzmeccsen, amikor a jobb szélen kisodródva nehéz szögből, húsz méterről jobb lábbal elképesztő ívben rúgta meg a labdát, amely a hosszú sarokba csapódott.
|
|
FISCHERTŐL MARADONÁN ÁT MILLÁIG
Az 1982-es spanyolországi vb-n már 24 csapat vett részt. A megnövekedett mérkőzésszámnak és a fokozatosan az egész világon elterjedő televíziós közvetítéseknek köszönhetően ekkortól kezdődően sokkal több gólt láthatott a szélesebb közönség, így sokkal több találat vált halhatatlanná, épült be az emberek memóriájába. Éppen ezért nem is törekszünk arra, hogy minden nagy gólt felelevenítsünk, ezt rábízzuk a cikkhez hozzászóló olvasóinkra – mi egy színes egyveleget állítottunk össze, melyben remélhetőleg sokan találnak olyan meccseket és momentumokat, melyekre sok év távlatából is szívesen gondolnak vissza.
Kezdjük a sort a német Klaus Fischer 1982-es góljával, aki – már az elődöntő hosszabbításában – öt méterről félfordulatból leadott lövéssel vette be a franciák kapuját, ezzel 3–3-as döntetlenre mentette a meccset, a 11-es rúgások során pedig az NSZK jutott a fináléba.
|
Korábban azt írtuk: ha '58, akkor Brazília és Pelé. Nos, ha '86, akkor pedig Argentína és Maradona, no meg „Isten keze". De mielőtt rátérnénk az argentinok mennybemenetelére, néhány további emlékezetes találat ugyancsak a mexikói tornáról, amelyet nyugodtan nevezhetünk a „szebbnél szebb gólok" világbajnokságának.
Szergej Alejnyikov jó huszonhat méterről szerzett gólja egy volt abból a hatból, amelyet mi kaptunk a szovjetektől. A külföldi futballtörténészek már nem biztos, hogy emlékeznek erre a találatra, nekünk azonban fájó emlék (ahogy a másik öt is).
|
Paulo Josimar nevéhez két felejthetetlen gól is kötődik 1986-ból: egyet Észak-Írországnak lőtt közel harmincról a jobb felsőbe, a lengyelek elleni negyeddöntőben (4–0) pedig egy jobb oldali szóló után éles szögből átlőtte a labdát a kapu hosszú oldalába.
|
|
A mexikói Manuel Negrete nevére sokaknak talán már nem rémlik, pedig igencsak emlékezetes gólt szerzett a bolgárok ellen 2–0-ra megnyert nyolcaddöntőben: egy kényszerítő után 15 méterről, akrobatikus mozdulattal (félollózva) lőtt a kapu bal alsó sarkába.
|
És akkor Maradona minden mennyiségben. A vb alatt halhatatlanná váló argentin a legjobb nyolc között két gólt szerzett az angolok ellen, és mindkét találat legendássá vált: előbb kézzel ütötte be a labdát Peter Shilton kapujába (azóta tőle tudjuk, nem is ő szerezte a gólt, hanem „Isten keze"), majd megmutatta, hogy lábbal is megy neki: a saját térfeléről indulva hat ember mellett ment el és lőtt aztán az üres kapuba. Maradona azonban nem csak ezen a meccsen volt eredményes, hiszen összesen öt gólig jutott a tornán. Betalált többek között a belgák elleni elődöntőben is, amikor négy védő próbálta megállítani, mindhiába.
|
|
Az 1990-es vb-n már közel sem volt olyan sok emlékezetes találat. Roberto Baggio és Lothar Matthäus szólógóljára (előbbi a csehek, utóbbi a jugoszlávok ellen lőtte), illetve két kameruni villanásra azért sokan máig emlékeznek. Omam-Biyik a címvédő argentinokat tréfálta meg a nyitó meccsen (fejesével az afrikaiak óriási meglepetésre 1–0-ra győztek), Roger Milla pedig a könnyelműsködő kolumbiai kapusból csinált bolondot a nyolcaddöntőben (bár a skorpiórúgásáról is elhíresült René Higuita enélkül is éppen elég „bolond" volt). Tegyük hozzá, mindkét gólban vastagon benne volt a kapus.
|
|
|
|
A SZABADRÚGÁSGÓLOK VB-JE
Ázsiai futballista eddig nem szerepelt összeállításunkban, és a belgáknak 1994-ben lőtt gólja alapján Szaid Ovairanról sem mondaná meg senki, hogy ő bizony nem brazil, hanem szaúd-arábiai.
|
Ezen a tornán szerezte utolsó válogatottbeli találatát Diego Maradona (a görögök ellen), majd később megbukott a doppingvizsgálaton, így befejeződött számára az amerikai vb.
|
Az amerikai világbajnokságról maradt emlékezetes a svédek trükkös szabadrúgása, amellyel például a negyeddöntőben a románokat tréfálta meg a sorfal mögé befutó Tomas Brolin.
|
Ez a vb egyébként is a nagy szabadrúgásgólokról maradt emlékezetes: a román Gheorghe Hagi az argentinoknak, az amerikai Eric Wynalda a svájciaknak, Hriszto Sztoicskov a németeknek, a brazil Branco pedig a hollandoknak lőtt nagy gólt szabadrúgásból.
|
|
|
|
1994-ben az Egyesült Államok–Kolumbia meccsen született Andrés Escobar öngólja is, amiért utóbb hazájában agyonlőtték a dél-amerikai futballistát.
|
BERGKAMP, OWEN, RONALDINHO ÉS MÁSOK
1998-ból két gól biztosan minden szurkolónak eszébe jut, és érdekesség, hogy mindkettőt az argentinok kapták. Az egyiket az angol Michael Owen lőtte a nyolcaddöntőben, miután végig szlalomozott a védők között, a másodikat pedig a holland Dennis Bergkamp szerezte egy hosszú indítás és egy fantasztikus labdaátvétel után a negyeddöntőben. Utóbbi találat az argentinok búcsúját jelentette a franciaországi vb-n.
|
|
2002-ből Ronaldinho David Seamant átejtő szabadrúgását vettük elő, amellyel Brazília a legjobb négy közé jutott.
|
A '98-as gólokért kárpótolandó az argentinokért szurkolókat, a gauchók két találatát is megmutatjuk a legutóbbi, 2006-os tornáról: az első egy végletekig kijátszott Cambiasso-találat a szerbek ellen (csoportmeccs), míg a másik Maxi Rodríguez hatalmas bombája Mexikónak a nyolcaddöntőben.
|
|
És végül, de nem utolsósorban még egy óriási „löket" az angol Joe Cole-tól, aki a svédek hálóját vette be a csoportkörben egy nem mindennapi góllal – ezzel a találattal zárjuk a (szerintünk) legemlékezetesebb vb-gólokat felidéző Sportlegünket.
|