„Fiatal, fejlődő játékos, aki a híresen kemény angol másodosztályban, a szélsőhátvéd embert próbáló posztján áll helyt mérkőzésről mérkőzésre" – méltatta az angol sajtóban néhány héten belül másodszor a 19 éves légióst Chris Hughton, a csapat menedzsere. A nyilatkozatban egyedül a „mérkőzésről mérkőzésre" fordulatba köthetünk bele, de abba is egyre kevésbé: a 2009–2010-es idényben Kádár Tamás eddig öt bajnoki, két FA-kupa- és egy Ligakupa-találkozón lépett pályára (legutóbb a Crystal Palace ellen 2–0-ra megnyert szerdai Championship-összecsapást futballozta végig).
A rend kedvéért rögzítsük még egyszer: Kádár öt esztendő alatt jutott nulláról az angol bajnokságig. Jól hangzik, nem?
„De. Utólag helyesnek bizonyult a döntés, hogy amikor kétezer-négyben Veszprémből Zalaegerszegre költöztem, a kézilabda helyett inkább a futballt választottam" – értékelt szerényen a tizenéves légiós, aki annak idején szinte kettesével vette a fokokat a ZTE ranglétráján. A serdülő, az ifi B és az ifi A csapatokban kis túlzással még meg sem tanulhatták a nevét a társak, már lépett is tovább a következő szintre, hogy aztán egy hűvös késő őszi napon, 2006. november 11-én a Dunakanyar-Vác ellen (1–1) a nagyok között is bemutatkozzon. Ekkor 16 és fél éves volt, és középiskolai szinten már kétszeres országos bajnok – kézilabdában.
„Eleinte sokkal fontosabb sportágként tekintettem a kézire, mint a labdarúgásra, ám amikor profi szerződést kaptam, abba kellett hagynom. Hogy sikerült-e valamit átmentenem a kézilabdás tapasztalataimból a futballba? Persze, rengeteget! Állítom, a kézis évek során nyúltam meg, senkitől sem örököltem ezt a termetet. Abban is biztos vagyok, hogy az elrugaszkodás, a magasra ugrás képességét is akkor sajátítottam el, és lám, mostanában éppen a fejjátékomat dicsérik sokan."
Ám nem csak azt. Harcosságát, fejlett passzjátékát is méltatják, a rendszeres játéklehetőséget azonban senki sem garantálja neki. Márpedig számára ez a legfontosabb szempont, olyannyira, hogy ha feljut a jelenleg a Championship első helyén álló Newcastle, ő a saját érdekeit követve nem feltétlenül fogja a 2008 januárja óta szolgált együtteshez láncolni magát.
„Tisztában vagyok azzal, hogy nekem játszanom kell – jelentette ki a bal oldalon és középen is hasznosítható (de szerdán kényszerűségből jobbhátvédként alkalmazott) védő. – A harcolással nem lenne baj, az biztos, de ha néhány hét után úgy tapasztalnám, kevés a futball, okosabb váltani."
A TELJES CIKKET A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK.