Huszti távozhat a Zenittől, Angliába hívják

– Csalódott?

– Az vagyok, persze. Több okból kifolyólag is. Kezdjük a legfrissebb „élménnyel”: a romániai Bajnokok Ligája-selejtezőből többet kellett volna kihoznunk. A nulla nullás végeredmény nem rossz, ám ha figyelembe vesszük, hogy a harminchatodik perctől emberelőnyben játszottunk, kesereghetünk, mert legalább egy gólt lőnünk kellett volna. A továbbjutásra azért így is nekünk van nagyobb esélyünk, ha otthon nem győzzük le az Unireát, meg is érdemeljük, hogy kiessünk.

– Feltételezem, az is bosszantja, hogy alig játszik mostanában.

– Hogy bosszant, az nem kifejezés. Hiába végzem a munkám becsülettel, legtöbbször csak a padon jut hely, és sajnos egyre gyakrabban megesik, hogy Luciano Spalletti be sem cserél.

– Nyilván van elképzelése róla, miért nem.

– A hibát mindenekelőtt magamban keresem. De… Egyszerűen nem találom. Félreértés ne essék, biztosan van magyarázat rá, miért nem kapok annyi lehetőséget, amennyit szeretnék, csakhogy ezt nekem senki sem árulta el. Ha az edzőnk beállít, mindent megteszek, hogy meggyőzzem, számíthat rám, ám nyolc vagy tizenegy perc nem mindig elég a bizonyításra. Volt, hogy becserélt, adtam két gólpasszt, azzal nyertünk, gondoltam, a következő meccsen kezdő leszek, aztán nemhogy azon nem játszottam, a következőn sem. Nem értem…

–  Ha beszélne a szakemberrel, talán megértené.
–  A tizedik forduló után félrehívott, és közölte: noha nem szerepeltet rendszeresen, sokat segítek a csapatnak. Örülhettem volna ennek, de kicsit sem tett boldoggá, mert én jóval többet akarok játszani. Gőzerővel hajtok, ám úgy tűnik, Spalletti nem ennek alapján össze a kezdő tizenegyet. Az eredmények mindenesetre őt igazolják: tizennégy kör elteltével veretlenül vezetjük bajnokságot. Nem tehetek mást, dolgozom tovább.

– Augusztus harmincegyedikéig lehet klubot váltani. Előfordulhat, hogy aláír egy átigazolási lapot?
– Nem zárható ki. Miként az sem, hogy kitöltöm a még két és fél évig érvényes szerződésemet. Nem akarok mindenáron elmenni innen, ám ha nem játszom, lépnem kell. Többet viszont nem szeretnék ezen agyalni, ha döntenek rólam, úgyis szólnak.

– Mit gondol, rosszakarói is akadnak?
– Biztosan. Ők már bizonyára hangoztatják is, hogy Huszti csak a pénzt nézte, amikor Szentpétervárra igazolt… Hát nem! Elismerem, tisztességesen megfizetnek, de számomra nem a pénz az első. Hiába hiszik egyesek, hogy jól elvagyok itt, elüldögélek a langyos vízben, és felveszem a nagy lóvét, tévednek. Én futballozni akarok!

– Cseppet sem bánta meg, hogy másfél esztendeje a Zenitet választotta?
– Értse meg, nem a Zenittel van probléma, hanem azzal, hogy az elmúlt időszakban keveset játszottam. Hannoverhez képest ez a klub nagy előrelépés, azért jöttem ide, mert mindennél jobban vágytam a Bajnokok Ligája-részvételre. És tessék, most minden esélyünk megvan rá, hogy sikerrel vegyük a BL-selejtezőt. Más kérdés, hogy az első meccsen nem jutottam szóhoz…

– Egervári Sándorral egyeztetett már?
– Szerdán beszéltünk telefonon. Személyesen nem ismerem, de elsőre nagyon szimpatikus volt. Ezt persze nem azért mondom, mert ő lett a kapitány, hanem azért, mert így gondolom. Azt természetesen tudom, hogy korábban milyen eredményeket ért el, remélem, a válogatottnál is sikeres lesz. S hadd tegyek hozzá még valamit: hogy Erwin Koemantól és a stábjától megváltak, javarészt a mi hibánk, hiszen a meccseket mi, futballisták vesztettük el. A labdarúgás viszont olyan, hogy ha nincs eredmény, elsőként általában az edzőt küldik el, nem a csapatot… Ígérni nem ígérhetek semmit, de bízom benne, hogy az új kapitánnyal sikeresebbek leszünk.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN!