NEM NEKÜNK KELL TARTANI TŐLE

Dzsudzsák Balázs jelenlegi formája alapján alighanem a holland válogatottba is beférne. A bajnokságban 28 meccsen 15 gól és 12 gólpassz, a Holland Kupában három meccsen egy gól, egy gólpassz, az Európa-ligában a selejtezővel együtt 11 találkozón hat gól, négy assziszt, a válogatottban pedig hét összecsapáson három találat és három gólpassz került a neve mellé a 2010–2011-es szezonban (góljai közül négyet jobb lábbal, egyet fejjel, húszat ballal szerzett).

Ha holland lenne, akkor ilyen – szélsők között kimondottan ritka – mutatók mellett valószínűleg ott lenne az oranje pénteki, magyarok elleni kezdőjében, mi pedig ismét (mint annyi ellenfél esetében az elmúlt években) ámulhatnánk, hogy már megint ki ez a fura nevű, fél Európa által körbeudvarolt holland, aki a szélen „rettegésben tartja” Lázár Paliékat.

Szerencsére azonban ez a Dzsudzsák nevezetű pali nálunk játszik, és nem a magyar védelemnek, hanem Gregory van der Wielnek (az Ajax védője jól ismerheti a PSV szélsőjét – Dzsudzsák az amszterdamiak ellen hollandiai pályafutása során hét meccsen öt gólt és három gólpasszt jegyzett eddig) és társainak kell tartania tőle.

Nagy kérdés, hogy a PSV-ben nyújtott jó teljesítmény nemzetközi viszonylatban mennyit érhet Dzsudzsák számára, az mindenesetre biztos, hogy az elmúlt három év, amit Hollandiában töltött, jó ajánlólevél lehet, hiszen a pénteken Magyarországon vendégszereplő oranje tagjai is az Eredivise-ből indulva jutottak el olyan nagy múltú sztárcsapatokig, mint a Real Madrid, az Inter, az Arsenal vagy éppen a Liverpool.

Arra nem tudunk válaszolni, hogy a Nyírlugosról induló Dzsudzsák pontosan meddig juthat, de azt kielemezzük a szélsőt képviselő Stars and Friends iroda egyik menedzserével, Vörösbaranyi Józseffel, hogy most hol is tart pontosan, és azt is meg tudjuk nézni hogy, a hozzá hasonló típusú, ma már klasszis futballisták milyen teljesítménnyel, hova kerültek a holland élvonalból.

HOLLANDIÁBÓL A VILÁG ELITJÉBE

„A holland valóban nem a világ legerősebb bajnoksága, de abban megegyezhetünk, hogy Európában a felsőbb, a topligákat követő szinthez tartozik, és az élmezőnyt kifejezetten erős csapatok alkotják. Ezt támasztja alá, hogy az Európa-ligában a PSV mellett a Twente is a nyolc közé jutott. Dzsudzsák Balázs ebben a bajnokságban játszik hétről-hétre immár harmadik éve, és a nemzetközi porondon is rendszeresen megméretteti magát” – kezdi a helyzetértékelést Vörösbaranyi József a „mennyit ér a Hollandiában megszerzett rutin” kérdésre válaszolva.

„Dzsudzsák fokozatosan fejlődött az Eredivisében, és mára eljutott odáig, hogy a maga posztján a világ elitjébe tartozik. Ezen a véleményen vannak a nemzetközi szakemberek, a szaksajtó és ezt mutatja a világszínvonalú ára is, ami jelenleg tizenöt és húszmillió euró között mozog. Mindössze húsz-huszonöt klub van a világon, amely ki tudja fizetni ezt az összeget” – fogalmaz határozottan, a pártfogoltjával érthetően elfogult, ugyanakkor a tények alapján nagyon is realista menedzser.

A PSV aligha hosszabbította volna meg ugyanis Dzsudzsák szerződését 2015-ig, és a szélső aligha válhatott volna a holland klub egyik legjobban fizetett futballistájává (becslések szerint a különböző prémiumokkal együtt az egymillió eurót is elérheti az éves gázsija), ha nem tartanák különösen nagy értéknek. (Arról nem beszélve, hogy tízmillió euró alatti összegért már több klub, például a VfB Stuttgart vagy a Fenerbahce is vitte volna, csak éppen nem adták.)

DZSUDZSÁK VS. ROBBEN

Máskülönben a hollandoknak már bőven van tapasztalata fiatal tehetségek felépítésében, menedzselésében. Eindhovenből például olyan sztárok kerültek ki az elmúlt húsz évben, mint a brazil Romário (1993-ban 12 millió eurónak megfelelő összeget fizetett érte az FC Barcelona), Ronaldo (1996-ban 15 millió eurónak megfelelő összegért szerződött a Barcelonához), vagy éppen a pénteki Eb-selejtezőt sérülés miatt kihagyó Arjen Robben (2004-ben 18 millió euróért ment a Chelsea-hez).

Az összehasonlítások sorát azért is érdemes a korábban a Chelsea-t, a Realt, jelenleg a Bayern Münchent erősítő 27 éves klasszissal kezdeni, mert posztját és játékstílusát tekintve talán hozzá áll a legközelebb Dzsudzsák. Alapvetően mindketten ballábas szélsők, ugyanakkor remekül lőnek, gyakran kerülnek a kapu elé, sok gólt szereznek, és mindkettejük játékában van egy nagyfokú kiszámíthatatlanság.

Robben erőssége a lendületes megindulásokban, gyors labdavezetésekben, ritmusváltásokban, lehelet finom cselekben, a jó helyzetkihasználásban és a nagyon hatékony egy-egy elleni játékban rejlik.

Dzsudzsák sokkal inkább megtestesíti a régi értelemben vett klasszikus szélsőt, akitől alapvetően azt várják el, hogy mértani pontosságú labdákkal lássa el a középen érkező társakat. Éppen ezért kicsit statikusabb a szerepköre, mint a nagyon sokszor középre vagy éppen a csatárok vonalába kerülő Robbennek. Dzsudzsáknak nem az az elsődleges feladata, hogy gólokat lőjön, míg a hollandtól ma már egyértelműen ezt (is) várják. Balázs éppen ezért kevesebbet egy-egyezik, kevesebbet cselez (ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudja megverni a védőjét, amikor a szükség úgy kívánja), így Robben ezen a téren érthetően előrébb jár nála. A mi Dzsudzsákunk ugyanakkor sokkal több labdát ad a társaknak, és nemcsak a földön tud helyzeteket kialakítani – beadásaival gyakran teremt légiveszélyt a kapu előtt, és Robbennel szemben jobb lábbal is nagyon veszélyes a kapura. Ami pedig az összes hollanddal, de kiváltképpen Robbennel szemben erőssége Nyírlugos büszkeségének, az az, hogy sokkal kevésbé sérülékeny.

„Robben az egyik kedvencem, öröm nézni, amiket a labdával csinál, látni a cseleit – kezdi a két játékos összehasonlítását Dzsudzsák menedzsere. – Balázsban viszont látok egyfajta magyaros virtust. Az, amikor az Ajax két védője összefutott, miután megtolta közöttük a labdát, világklasszisokat idéző megmozdulás volt. Amolyan Dzsudzsákos!” – teszi hozzá Vörösbaranyi, aki még egy példával érzékelteti, mit ért ezalatt.

„Amikor a PSV a Sampdoriával játszott az Európa-ligában, a bemelegítésnél Balázs csak úgy szórakozásból egyik lábát a másik mögé téve (ezt hívják rabonának – a szerk.) elkezdte a tizenhatos sarkáról kapura lőni a labdákat. »Mit csinál ez a gyerek« – mondtam hitetlenkedve, amikor egymás után vágódtak a gólvonal mögé a labdák. A PSV-szurkolók őrjöngtek, én pedig azon szurkoltam, hogy ne hagyja abba, mert annyira jó volt nézni. Ötből három lövés bement, egy a lécre pattant, egy pedig nem sokkal ment fölé. Meccsen egy ilyen után valószínűleg nagyképűnek néznék, pedig a képessége megvan ahhoz, hogy ilyen trükköket is bevessen, a litvánok elleni válogatott meccsen be is bizonyította.”

Robbent 2004-ben 20 évesen 18 millió euróért szerződtette a Chelsea. Dzsudzsák most 24 esztendős, de menedzsere szerint nem kizárt, hogy eladásával így is többet kereshet a PSV, mint annak idején Robbenével.

DZSUDZSÁK VS. SNEIJDER

Ha Dzsudzsákról azt mondtuk, hogy klasszikus szélső, akkor Wesley Sneijderről megállapíthatjuk, hogy egy vérbeli irányító, annak ellenére, hogy korábban – főleg még az Ajaxban– gyakran került a szélre. A most már az Interben futballozó klasszis– Dzsudzsákkal ellentétben– jobblábas, és a posztjuk sem azonos, a játékukban mégis sok hasonlóság felfedezhető.

Sneijder is remekül lát a pályán, jobbnál jobb átadásokkal szolgálja ki a társakat, de a kapu előtt sem jön zavarba, és egyik legnagyobb erősségét neki is a szabadrúgásai jelentik, mindkettőjüket kiváló rúgótechnikával áldották meg az égiek, éppen ezért képesek távolról is hatalmas gólokat lőni. Ennek ellenére a holland iskola – Robbenhez hasonlóan – azért Sneijderen is látszik, ugyanis szereti a földön tartani a labdát.

Az összeállításunkban szereplő holland támadójátékosok közül Sneijder produkálta a legjobb szezont, mielőtt 2007-ben, 22 esztendősen a Real Madridhoz szerződött volna, akkor egészen elképesztőnek, és meglehetősen túlzónak tűnő 27 millió euróért. Sneijder 18 bajnoki góllal és kilenc gólpasszal intett búcsút az Ajaxnak, ahol egyébként azt követően teljesedett ki igazán, hogy az addig a középpályán abszolút vezérnek számító Rafael van der Vaart 2005-ben távozott. Dzsudzsák most ebben az idényben 28 bajnokin 15 gólnál tart, vagyis még bőven utolérheti Sneidjert ebben a tekintetben, gólpasszokban pedig már most előrébb jár (12-nél).

Sneijder azt követően, hogy elhagyta az Ajaxot, három éven belül a világ egyik labdarúgójává vált. Abba kár belemenni, hogy Dzsudzsáknak erre van-e esélye, már csak azért sem érdemes erről beszélni, mert egyelőre a PSV játékosa, és lehet, hogy nyáron is az marad. Az viszont biztos, hogy az életkora miatt eleve hátrányból indul Sneijderhez vagy Robbenhez képest, kevesebb ideje van arra, hogy kiteljesedjen, és az is egyértelműen hátrány, hogy nem Hollandiában látta meg a napvilágot...

Ez egy sokat feszegetett, összetett kérdéskör, de az tény, hogy Nyírlugosról sokkal nehezebb, sokkal több állomáson keresztül vezet az út mondjuk a Real Madridig vagy az Interig, mint mondjuk Utrechtből, ahol Sneijder született.

A diplomatikus menedzser persze ezzel kapcsolatban is óvatosan fogalmaz.

„Mi lenne, ha nem magyar lenne? Mit lehet erre válaszolni? – kérdez vissza Vörösbaranyi. – Balázs a pályán mutatott játékával már bizonyította, hogy a származásától függetlenül a világ bármelyik csapatában megállná a helyét. A társammal, Fülöp Ferenccel pedig a pályán kívül maximálisan előkészítettük őt arra, hogy erre valóban esélyt is kapjon. Ennek ellenére azt mondom, mi magyarok vagyunk, a magyar válogatott többek között Rudolffal, Juhásszal, Komannal és Dzsudzsákkal a soraiban egyre jobban játszik. Dzsudzsák a mi fiunk, és nagyon jól van ez így.”

HA AZ ANYAGIAKON MÚLNA, DZSUDZSÁK MÁR OROSZORSZÁGBAN JÁTSZANA – JÖVŐKÉPEK

Cikkünk utolsó részében kevésbé részletezően még felvillantjuk három olyan holland válogatott labdarúgó pályaképét, aki stílusában talán már kevésbé hasonlítható Dzsudzsákhoz, de tanulságos lehet az útja.

Az egyik legérdekesebb példa Rafael van der Vaarté, akit Hollandiában a 2000-es évek első felében az Ajax legnagyobb értékének tartottak Zlatan Ibrahimovic mellett, ám eddig nem egészen úgy alakult a pályafutása, ahogy azt sokan várták. A középpályán szinte bárhol bevethető Van der Vaart, amikor a legjobb idényét produkálta a 2002–2003-as szezonban (21 bajnokin 18 gól), nem szerződött külföldre. Két évvel később egy kevésbé jól sikerült, sérülésektől sem mentes idény után már mindenképpen menni akart, de ekkor nem tudott igazi sztárcsapathoz igazolni, köztes megoldást választva a Hamburghoz szerződött, ahonnét három, viszonylag jó szezon után került a Real Madridhoz. Ott viszont már nem tudott igazi kulcsemberré válni, tavaly nyáron 27 évesen került a Tottenhamhez, ahol ismét kezd magára találni.

Dzsudzsák számára télen a Lille jelenthette volna a köztes állomást, menedzsere szerint szakmailag előrelépés lett volna a francia bajnokaspiránsnál futballozni, de ő nagyobbat szeretne ugrani.

„Sokat gondolkodtunk a télen a hogyan továbbon. Magyar menedzsernek még nem volt hozzá hasonló klasszisjátékosa, így mi is most tanulunk bele ebbe az egész helyzetbe. A Lille szerintem szakmailag előrelépés lett volna, mert hiába szerződik mondjuk a Juventushoz vagy a Liverpoolhoz, ha a csapat közben szenved, míg a Lille jó eséllyel francia bajnok lesz, és a Bajnokok Ligájában indulhat a következő szezonban. Persze nagy kérdés, hogy a Lille-ből merre vezetne tovább az út, és mikor – fogalmazza meg a választás nehézségét Vörösbaranyi – A szakmai mellett a másik szempont az anyagi. Ha ez lenne a döntő, akkor Balázs valószínűleg már Oroszországban játszana, ugyanis jelentkeztek érte olyan, például orosz csapatok, amelyeknél nagyon sokat kereshetne. Egy harmadik, és a mindent eldöntő szempont azonban, hogy mit is szeretne igazán a játékos. Balázs egy nagy múltú, nagy hagyományokkal rendelkező csapatnál folytatná legszívesebben – ezt várja a közvélemény is. Ha egy ilyen klub, teszem azt, mondjuk az Arsenal vagy a Liverpool, hogy csak két példát említsek, komolyan gondolja a szerződtetését, akkor Balázson nem fog múlni.”

És ha már két klub konkrétan szóba került, akkor nézzünk erre a jövőképre is két példát a holland válogatottból.

Az Arsenalban edződő Robin van Persie-nek Dzsudzsákhoz hasonlóan kiváló bal lába van, igaz, ő elsősorban a cselezéshez, gólszerzéshez használja őket (és nem annyira a beadásokhoz), csakúgy, mint Robben. Van Persie a válogatottban és klubjában is játszott korábban szélsőt, de kiváló helyzetkihasználása okán ma már egyre inkább befejező csatárként számítanak rá. Ha éppen nem bajlódik valamilyen sérüléssel (ez azért elég ritka nála), akkor a legveszélyesebb támadók egyike a nemzetközi mezőnyben.

Van Persie hét évvel ezelőtt, nyáron szerződött a Feyenoordtól az Arsenalhoz, akkor még csak egy ígéretes tehetség volt, akiért nem is különösebben nagy összeget, 4.5 millió eurót fizetett Arsene Wenger, akinél igazi klasszissá, az „ágyúsok" egyik ikonjává vált.

Érdekes példa Dirk Kuyté is, aki szintén a Feyneoordtól szerződött Angliába, a Liverpoolhoz, de ő akkor már 25 éves volt, és Van Perise-vel ellentétben kimagaslóan jó szezon (22 gól, 19 gólpassz) után, meglehetősen magas, 18 millió eurós áron érkezett a „vörösökhöz". Azzal a nem titkolt céllal szerződtették, hogy hosszú távra megoldást jelentsen a csatársorban. Ehhez képest Rafa Benítez egy tökéletes jobbszélsőt faragott belőle.

Az a fajta dinamika és harcosság, ami Kuyt játékára jellemző, a holland bajnokságban elég volt ahhoz, hogy futószalagon termelje a gólokat, de Angliában ez önmagában már kevésnek bizonyult. Ő azonban nem csinált gondot ebből, igazi profiként beállt a sorba, tette, amit az edző kért tőle, és kiváló szélső vált belőle. Nem annyira technikás talán, mint Robben, Van Persie, vagy éppen Dzsudzsák, ugyanakkor nagyon nagy a munkabíró képessége, rengeteget fut, és általában hozza azt, amit elvárnak tőle, és gólt szerezni sem felejtett el, erről leginkább a Manchester Unitednél tudnának mesélni a nem rég szerzett triplája után. Másrészt a holland sztárok közül talán ő a legkevésbé sérülékeny.

Dzsudzsák számára Kuyt azért is lehet jó példa, mert nem kizárt, hogy a következő szezontól együtt futballoznak, legalábbis a sajtóhírek szerint a Liverpool a PSV-szélső egyik legkitartóbb kérője.

„Dzsudzsák annál a klubnál fog futballozni a jövőben, amely egyrészt megfelel a fent már említett elvárásoknak, másrészt ki tudja fizetni a vételárát. De továbbra is igaz az, hogy Balázs nincs kényszerhelyzetben, nem kell minden áron váltania, hiszen a PSV-ben nagyon jól érzi magát, és fokozatosan fejlődik is” – mondja erre reagálva a menedzsere.

„Csak egy példa: legutóbb a Rangers ellen úgy játszotta végig a második félidőt, hogy nagyon szúrt az oldala, másfél-két éve egy ilyen sérüléssel valószínűleg cserét kért volna. Ma azonban már tudja, mit várnak tőle, mit kell teljesítenie, és mindent meg is tesz azért, hogy maximálisan megfeleljen az elvárásoknak, akár a válogatottban, akár a PSV-ben – folytatja Vörösbaranyi. – Ettől lesz valaki húzóember egy csapatban, és attól, hogy elbírja a ránehezedő nyomást. Balázst nem hogy hátráltatná az őt övező felhajtás, hanem inkább feldobja. Ezért tud az olyan fontos meccseken is jól játszani, mint amilyen például az Európa-ligában a Rangers elleni volt, és amilyenek a hollandok elleni Eb-selejtezők lesznek. Mondják rá, hogy celeb, pedig nem az, azért nem, mert amit elért, azért keményen meg is dolgozott. Ő világklasszis labdarúgó, aki kizárólag a teljesítményével jutott oda, ahol van.”

És juthat talán még tovább is – teszi hozzá az optimista újságíró, a szurkoló, az ország, amelyik bízik benne.