Puskás, Nyilasi, Détári, Dzsudzsák - az igazi frászigazolások
1. AZ ÖREG HÖLGY HELYETT GÖRÖGTŰZ−Détári Lajos (1988, Eintracht Frankfurt-Olympiakosz Pireusz)1. AZ ÖREG HÖLGY HELYETT GÖRÖGTŰZ−Détári Lajos (1988, Eintracht Frankfurt-Olympiakosz Pireusz)
A Frankfurt ehelyett a görögök, számára jóval kedvezőbb ajánlatát fogadta el, amelyből a hírek szerint ők 11.1 milliót kasszírozhattak, 6.9-et pedig a magyarok, azaz a kispesti klub és az akkori szabályoknak megfelelően az OTSH, azaz az Országos Testnevelési és Sporthivatal (az első összegből például 1.6 milliót kapott az egyesület, a többin e szervezet és a játékos osztozott). Mai euróban számolva egyébként 1.8 milliót fizetett a magyar fiút a Monaco orra elől elcsípő Frankfurt, és 8 millión osztozhatott később a Honvéddal.
Arra mindenesetre ma is büszkék lehetünk, hogy egy ideig a Boca Juniorsból a Barcelonába ötmillió akkori fontért igazoló Diego Maradona és a PSV-t a Milanért hatmillió fontért odahagyó Ruud Gullit után Détári volt a világ harmadik legdrágább labdarúgója (csak hogy bezavarjuk a kedves olvasót: a Gullitért fizetett összeg, a 13 milliárd akkori líra értéke ma euróban 26 millió).
„... az Eintracht Frankfurt úszott az adósságban. Négymillió márka mínusz már akkor sem volt kis pénz, értem viszont a görögök kifizettek tizennyolc milliót. A frankfurti elnök szinte könyörgött, hogy fogadjam el az Olympiakosz ajánlatát" – emlékezett vissza később Détári az akkor történtekre, a volt középpályás elárulta azt is, hogy a Juventus és a Frankfurt 1988 áprilisában már előszerződést is kötött átigazolásáról.
| Az 1980-as évek végén már a hazai sportsajtóban is egyre felkapottabb témává vált a magyar labdarúgók külföldre szerződése. Akkora felhajtásról persze közel sem beszélhetünk, mint Dzsudzsák Balázs esetében, de a kor ünnepelt sztárja, Détári Lajos átigazolásait már akkor is kitüntetett figyelem kísérte. Amikor Frankfurtba szerződött, 1987 nyarán szinte egész nyáron témát szolgáltatott a Népsportban, elutazása, első frankfurti hetének összefoglalója ugyanúgy címlapra került, mint az a kacsának bizonyuló hír, amely szerint a Frankfurt továbbadta a Barcelonának. 1987. július 7.: „Auf Wiedersen Döme” „Hétfő reggel, Ferihegy 2. – kezdődik a Détárit búcsúztató, az elutazásáról szóló tudósítás. – Vártuk a frankfurti géphez a beszállást. Néhányan azért jöttünk, hogy ott legyünk Détári búcsúján. Hiába, nálunk ez is esemény. Nápolyban százezrek várták Maradonát, mi pedig büszkék vagyunk, hogy valaki elmegy tőlünk ... Détári tehát elment.” 1987. július 9.: „Vadkacsát lőttek Frankfurtban” „Füstöltek a telefonvonalak Döme ügyében. A bécsi hívás elképesztő hírrel szolgált, nevezetesen, hogy szerdán a Frankfurt eladta Détárit a Barcelonának." Az írás a folytatásban kifejti a témát, és kiderül, hogy a Bécsből származó információ hamisnak bizonyult. 1987. július 15.: „Détári első hete Frankfurtban” „Détári Lajos teljes megelégedéssel zárta az Eintracht Frankfurt első edzőmérkőzését. A Bundesliga-együttes tucatnyi gólt lőtt amatőr ellenfele hálójába. A szőke középpályás négyszer volt eredményes." A cikkben Détári is megszólal, beszél az első meccsről, az edzésekről. A szerző kifejti, hogy „anyagi téren világos, tiszta helyzet vár a Frankfurt játékosaira: havi fizetésük mellett a nézőszámhoz igazodó prémiumrendszer." A manapság – főképp a hazai viszonyok között – már meglehetősen furcsának tűnő rendszer lényege az volt, hogy a hazai győzelmek után járó prémium összege a nézőszám emelkedésével egyenes arányban nőtt. Egy évvel később, Détári görögországi szerződésekor már egyértelműen a pénz kérdése játszotta a főszerepet a beszámolókban. A hazai és a külföldi vélemények is azt sugallták, hogy Döme a sokkal több kereseti lehetőség miatt igazol Athénba. A válogatott futballista pedig nem győzte hangsúlyozni, hogy nem kell őt félteni, és hogy komoly célokért küzdhet majd az Olympiakosznál. 1988. július 14.: „Détári elköszönt Frankfurtból, beköszönt Athénba – Milliók dollárban, márkában" A cikk beszámol Détári Olympiakoszhoz szerződéséről. Megjelennek külföldi találgatások a vételáráról és a várható fizetéséről is, amit a német Kicker magazin másfél millió márkára becsül. 1988. július 15.: „Görögtűz Athénban, cirkusz Frankfurtban – Détári: Nem mondtam le arról, hogy Európa legjobb játékosa legyek" „Szerdán este ünnepelt Pireusz. A főtéren harmincezer szurkoló szorongott, csakhogy láthassa az Olympiakosz új sztárját, Détári Lajost, aki a városháza erkélyéről üdvözölte a tömeget" – fogalmaz a Népsport cikke. „Azt kérem, írja meg: ne féltsenek! Nem mondtam le arról, hogy Európa legjobb játékosa legyek. S úgy érzem, ehhez minden feltétel adott Pireuszban" – nyilatkozta a szerződése kapcsán Détári Lajos. A cikk idézi a Frankfurt csapatkapitányát, Karl-Heinz Körbelt, aki szerint „Détári letette a fegyvert a nagy pénz előtt". „Lajos biztosra ment, a családja kedvéért, hiszen hároméves szerződésével többet keres majd, mint nálunk az egész csapat egy idény alatt" – fogalmazott Körbel. „Itthon megoszlottak a vélemények, sokan féltik, hogy a magyarnál nem színvonalasabb bajnokságban nem tud előrelépni, sőt, talán még vissza is fejlődik" – fogalmazott az írás. Détári a kritikákra reagált: „Akik azt hiszik, hogy a sok pénz elvette az eszemet, s olyan csapathoz hagytam eladni magam, amelyik a vesztemet okozza, azok tévednek. Itt csodálatosak a körülmények, minden megtesznek azért, hogy bajnokságot nyerjünk, majd sikerrel szerepeljünk a BEK-ben." |
Az 1980-as évek végén egyre felkapottabb témává vált Magyarországon, hogy szabad-e, kell-e engedni a hazai játékosok külföldre szerződését. Détári Lajos frankfurti szerződése apropóján a Népsport 1987. július 15-én megjelent számában körkérdést intézett a témával kapcsolatban hazai sportvezetőkhöz, szakemberekhez. Alább a legérdekesebb véleményekből válogattunk. Pethő Róbert, az MLSZ jogi bizottságának vezetője: „Az önálló jogi személlyé vált MLSZ szervezeti és működési szabályzata foglalkozik a labdarúgók külföldi munkavállalásával. Előrebocsátom, hogy az előzetes tárgyalási engedélyt mi adjuk meg a kluboknak. Ebben figyelünk az általános sportpolitikai érdekeken túlmenően arra is, hogy szakmailag valamint emberileg alkalmas labdarúgók részesüljenek ilyen kedvezményben.” Göröcs János, az Újpest vezetőedzője: Martos Győző, a Bp. Volán ügyvezetője „Én azokkal értek egyet, akik nem kötnék korhoz a játékosok külföldi szerződését. Magyarországon szerintem nem egzisztencia a futball, és így a fiatalok számára hatalmas vonzerőt jelentene, hogy amikor felfigyelnek rájuk, máris mehetnek külföldre.” Várhidi Pál, az Újpesti Dózsa egykori vezetőedzője: „A magyar labdarúgás jelenlegi helyzetében se nyolc, se 78 éves labdarúgókat nem engednék külföldre szerződni.” Illovszky Rudolf, volt szövetségi kapitány, mesteredző: |
2. BARCELONA HELYETT CSAK BÉCSIG REPÜLT A NYÍL−Nyilasi Tibor (1983, Ferencváros-Austria Wien)
Egy korabeli legenda szerint még Magyarországon futballozott Détári, amikor a Barcelona érdeklődését is felkeltette, az viszont tény, hogy 1982 tavaszán a megsérült Bernd Schuster helyére a katalán óriás Nyilasi Tibort szemelte ki.
Az akkori sportvezetőség azonban a közeledő világbajnokságra hivatkozva megtorpedózta a barcelonaiak tervét, akik egymillió dollárt fizettek volna – fél évért!
Később több jó ajánlat közül is válogathatott a magyar kiválóság, hívta például az akkoriban bombaerős Girondins Bordeaux is, azonban „Nyíl" szakmai és egyéb okokból nem vágott bele a nagy ugrásba, ezért igazolt „csak" az akkoriban amúgy nem is rossz Austria Wienhez.
Az osztrákok magyar rekordért, 300 ezer akkori dollárért, 15 millió forintért kapták meg, majd még kétszer is meghosszabbították kölcsönszerződését.
Nyilasi öt idényt töltött a bécsi lila-fehéreknél, háromszor lett bajnok, egyszer osztrák, egyszer UEFA-kupa-gólkirály, nem mellesleg BEK- és UEFA-kupa-negyeddöntőt is játszhatott.
Mégis érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mekkora karriert futhatott volna be Nyugaton az akkor 28 esztendős kiválóság, ha jól sül el számára a barcelonai félszezon, vagy a Bordeaux-ban bólint párat Patrick Battiston, Raymond Domenech, Alain Giresse, Bernard Lacombe, Chalana, Jean Tigana vagy Dieter Müller beívelése után...
„Mehettem volna a Valenciához, az Anderlechthez, az Arisz Szalonikihez, sőt a lisszaboni Sportinghoz is. A legszimpatikusabbnak azonban az Austria ajánlata tűnt. Hogy miért? Mert az osztrák klub bankgaranciát adott a pénzre, ami biztonságérzetet jelentett számomra. Egyébként az Arisznál többet kerestem volna..." – világította meg döntésének hátterét később Nyilasi.
3. MIT AKAR ITT EZ A KÖVÉR EMBER?− Puskás Ferenc (Real Madrid, 1958)
A „száguldó őrnagy" 1958-ban érkezett Madridba (ötezer dolláros aláírási pénzért...), kétéves eltiltással a háta mögött, tízkilós pocakkal a hasa előtt, na és olyan combokkal, mint a willendorfi Vénuszé. Jellemző módon többen is említették akkori sorstársai közül, hogy számukra hatalmas meglepetésként az 1956 ősze után Nyugaton ragadt Puskás Ferencet többnyire nem játékosként csábították, hanem edzőként számoltak volna vele.
Sokan kinevették hát Östreicher Emilt, a Real Madrid technikai vezetőjét, aki elhozta milánói szállásáról – Puskás a Wiener SC-nél edzett és munkát is kapott itt a stábban egy ideig, majd a Manchester United szerette volna megszerezni, később Olaszországban próbált meg magának kenyéradót találni – a húszkilós súlyfelesleggel rendelkező, már 31 esztendős „Öcsit", aki hihetetlen szorgalommal újra versenysúlyba, majd formába lendült.
De még milyenbe: ötszörös bajnok, háromszoros BEK-győztes lett, egyéniben négyszeres spanyol és háromszoros BEK-gólkirály! 1967-ben vonult vissza, 241 realos találattal háta mögött.
Azóta is áldják Madridban Österreicher nevét, aki odavitte a már mindenki által leírt „Panchót". Puskás saját maga szerint is úgy nézett ki, mint egy felfújt lufi, a gárda legnagyobb sztárja, Alfredo di Stéfano pedig hangot is adott a sokkoló látványtól benne feltoluló kérdésnek, mondván, mit akarnak ezzel a dagadttal?
4. VILÁGBAJNOKI ARANYCIPŐS EGY SVÁJCI AMATŐRCSAPATBAN – Kocsis Sándor (Young Fellows Zürich, 1957)
Czibor az 1956. októberi események után több társával együtt külföldön maradt, majd aláírt a Romához, ugyanakkor, amikor a vele a Fradiban és a Honvádban is együtt játszó Kocsis Sándor a Fiorentinához. Végül egyikük sem folytathatta Olaszországban, egyrészt az MLSZ által kijárt FIFA-eltiltás miatt, másrészt éppen akkor száműzték Itáliából az idegenlégiósokat; de később Barcelonában újra egymás oldalán rúghatták a gólokat. Kocsis egy meglepő kitérővel került Spanyolországba, hiszen előtte egy svájci amatőr csapatban, a zürichi Young Fellowsban próbált meg formában maradni. Nemcsak ezért maradt emlékezetes a Kocsis-család számára a svájci túra, hanem azért is, mert itt született meg „Kocka" fia, az ifjabb Sándor.
Gondoljunk csak bele: minden idők egyik legjobb csatára, a válogatottban 68 találkozón 75 gólt szerző, háromszoros magyar gólkirály, az 1954-es vb aranycipőse ereje teljében egy sokadosztályú svájci amatőr gárdában nyomul, diákok, bolti eladók, gyári munkások között – abszurd ez, mint maga a történelem!
| NEM SZERETTEM PARANCSRA MENNI – Czibor Zoltán (Ferencváros-Csepel-Bp. Bástya-Bp. Honvéd, 1950-1953) |
| Az 1940-es évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunista rendszer nem fogja tovább tűrni az általuk szélsőjobboldali fészeknek tartott FTC sikereit, különös tekintettel a nagyszámú nézőközönségre, és előbb-utóbb megszünteti az egyesületet. Bele is olvasztotta az ÉDOSZ SE-be, később Kinizsi SE lett a zöld-fehér klubból. A Henni – Rudas, Kispéter, Szabó I Ferenc – Dékány, Lakat – Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor féle, mai szemmel nézve elképesztő eredményességű csapat legjobbjai közül a Honvéd és az Újpesti Dózsa csemegézett, hol gyengédebb, hol nyíltabb karhatalmi erőszakkal. Az ördöngös balszélső, Czibor Zoltán azonban kicselezte őket, mert amikor egy évvel korábban megsejtette, hogy nem nagy jövő vár csapatára, rajtaütésszerűen ő maga kérte a Csepel vezetőségét, hogy igazolják le. Az egyik csepeli illetékes azzal indokolta kérelmüket a minisztériumban, hogy ha Czibor náluk folytatja, jobb lesz a gárda, és akkor jobban megy majd a munka a csepeli gyárakban, különösképpen a Rákosi Mátyás Művekben. Ne feledjük, ezek azok az idők voltak, amikor a Vörös Csepelnek zúgott a hangja, a Váci út pedig engedelmesen felelt neki, annak rendje és módja szerint – nem is volt akadálya, hogy a szélső a Csepeli Vasasban folytassa. Két kiváló idény után csak utánanyúlt a Honvéd egy katonai behívó képében, de Czibort nem hajlékony ágakból fonták: jelentkezett az ex-MTK-nál, az akkori Budapesti Bástyánál, mivel jó viszonyt ápolt Hidegkuti Nándorékkal, akik el is érték a csapatot támogató Államvédelmi Hatóságnál, hogy vegyék fel Czibort az államvédelmi tiszti iskolába és igazolják le a Bástyához. Ez sikerült is, pár nap alatt, addig Czibor az utcán élt (két kocsmalátogatás között), mert nem mert hazamenni... Amikor mindennek hírét vette a nagyhatalmú honvédelmi miniszter, a Honvéd-patrónus Farkas Mihály, nyílt paranccsal átvezényelte Czibort a Honvéd Akadémiára, és ez ellen már csak Rákosi Mátyásnál lehetett volna fellebbezni. Ha mert volna valaki... |
5. AZ ELSŐ FECSKE NYUGATON ÉPPEN EGY BÁRÓ VOLT–Bálint László (Ferencváros-FC Bruges, 1979)
A mai fiataloknak újdonság, de 1948 után csak igen kivételes esetben engedtek ki külföldre dolgozni labdarúgó-szakembert, futballistát pedig sehogyan sem. Szökni azért lehetett, de például a válogatott hátvédet, Szűcs Sándort 1951-ben – egy besúgó által megszervezett határátlépési kísérletért – elrettentésül kivégezték. A hetvenes évek végétől a 28. évüket betöltő, legalább 25-szörös válogatott játékosokat (később enyhítettek a feltételeken) azonban kiengedték némi pénzt keresni, és majd itthon hasznosítandó tapasztalatokat gyűjteni Nyugatra – természetesen csak kölcsönbe, hiszen furán is nézett volna ki, ha a 'zimperialista kizsákmányolóknak martalékul dobják egy szocialista állampolgár játékjogát. Egyébként maga az ötlet Szepesi Györgytől származik, aki 1978 decemberében vette át az MLSZ irányítását.
Az olimpiai ezüstérmes, 76-szoros válogatott védő természetesen nem kerülők nélkül került az előző évben BEK-döntőt játszó belga klubhoz, ugyanis már korábban aláírt az Ajaxhoz, ahol a Napolihoz távozó klasszis, Ruud Krol helyettesítése lett volna feladata. Ám a Holland Munkaügyi Minisztérium nem adott Bálintnak munkavállalási engedélyt, mert akkoriban egy holland gárda csak egy, szocialista országból érkezett labdarúgót alkalmazhatott, az Ajaxnál pedig már volt egy jugoszláv kapus.
A Brugesnek kapóra jött ez, és ugyanakkora fizetést ígért az akkor 61-szeres válogatottnak (bruttó 65 ezer dollárt), mint az amszterdamiak adtak volna, a Fradi pedig 20 ezret kapott. Csak az érdekesség kedvéért: a légiósoknak akkoriban a Magyar Olimpiai Bizottságnak át kellett utalniuk havi valutában kapott járandóságuk 10 százalékát, húsz százalékát pedig át kellett váltaniuk kötelező módon forintra a Magyar Nemzeti Banknál.
Bálint egyáltalán nem vallott szégyent a belga bajnokságban, de nem vállalt szerződése lejárta után újabb idényeket a legjobbak között, hanem a francia másodosztályban folytatta, a Toulouse, majd a Grenoble együtteseinél (elégedettek lehettek Franciaországban is vele, lévén mindkét helyen csapatkapitánnyá választották). A zöld-fehérek 30, majd 20 ezer dollárt kaptak Bálintért, aki később szövetségi kapitányként kamatoztatta nyugati tapasztalatait.
„A körülmények Magyarországon nem voltak sokkal rosszabbak, a sportágat körülvevő miliő sem volt rosszabb. De ha nem teljesítettél, két hét múlva igazoltak helyetted valakit. Én próbáltam a lehető legtöbbet kihozni magamból" – érzékeltette a legfontosabb különbséget később a nyugati és a magyar futballvilág között Bálint.
6. AKIT KÉT ORSZÁGBÓL IS ELSZÖKTETTEK – Kubala László (1946, Slovan Bratislava, 1948, Vasas, 1951, Barcelona)
Kocsist, Czibort és Puskást is támogatta – anyagilag is – az első nehéz spanyolországi időkben Kubala László, aki szintén nem unalmas, hétköznapi klubváltásairól volt híres. 1946. május 17-én például így ordibálták tele a rikkancsok Budapestet: Kubalát Pozsonyba szöktették!!! Kubalát Pozsonyba szöktették!!!
„Daucsik, a Bratislava egyik vezetője ajándékokkal halmozta el Kubalát. Kubala még visszajött a zöld-fehérekkel, s most, amikor újból megjelentek Budapesten a Bratislava vezetői, megszökött" – írta az aznap 50 millió pengőért megvásárolható Népsport. Mit ád az ég, egy 16 és fél éves, papírvékony legényke helyettesítette „Kuksit" a Ferencvárosban, egy bizonyos Kocsis Sándor... Két nap múlva Kubala visszaszökött, majd örök időkre szóló esküt tett a Fradinak, de pár nap múlva már újra Pozsonyban futballozott a katonai behívó elől menekülő fiatal – olvashattuk a már 40 milliárd pengőt kóstáló Népsportban.
Hogy mire e nagy felzúdulás? Az akkor 19 éves támadó nagyüzemi mértékben ontotta a gólokat, ezt a szokását megőrizte a Slovanban is, majd hat csehszlovák válogatott fellépésén négy gólt szerzett, de mivel ironikus módon ott is megkapta behívóját, visszaszökött Magyarországra („Nagyon félek az egyenruhától" – indokolta lépéseit évtizedekkel később). A Képes Sportban azt nyilatkozta anno, hogy amikor a csehszlovák mezt magára húzta, arra gondolt egyfolytában, hogy vajon a magyarral is megteheti-e majd ezt? A válasz igen lett, de ekkor már nem a Fradit, hanem a Vasast erősítette, egészen addig, amíg a kommunisták át nem vették a hatalmat az országban, és emiatt Kubala külföldre nem szökött.
Az ilyenkor evidens eltiltás és bemutató mérkőzések közepette kis híján elhunyt (az akkoriban fénykorát élő Torinóban lépett volna fel egy barátságos meccsen, de lekéste a gépet – szerencséjére, mert az olasz csapat repülője lezuhant és mindenki szörnyethalt), majd a Barcelonához írta alá, ahol valóságos ikon lett. Később a spanyol válogatottban is fellépett, ezzel világrekorder.
7. KIS HÍJÁN UGRÓDESZKA LETT A PORTO– Lipcsei Péter (Ferencváros-Porto, 1995)
A kilencvenes években a nagy kiugrást a kazincbarcikaiból ferencvárosivá lett középpályástól, Lipcsei Pétertől várta az ezerfejű. 1995-ben az angol Sir Bobby Robson mester kérésére igazolta le a Porto (azt követően, hogy a középpályás meggyőző teljesítményt nyújtott a két csapat 1994-es, a Ferencváros által 2–0-ra megnyert budapesti KEK-meccsén), és a legendás edző nem is csalódott a magyar fiúban. Lipcsei ugyanis alaposan rácáfolt az átigazolása hírére idehaza fanyalgóknak, alapember lett a középpályán Ljubinko Drulovics, Emerson, Russell Latapy és Rui Barros oldalán, és kifogástalan mezőnymunka mellett bődületesen gólokat is szerzett.
Ám élete legjobb formájában szakadt el egyik térdszalagja, és a hat hónapos kihagyás után már nem tudta visszaverekedni magát a kezdőcsapatba, Robsont is menesztették. 1996 decemberében kis híján mégis megkapta élete legszebb karácsonyi ajándékát, ugyanis az ekkoriban már a Barcelonát vezető angol szakember asszisztense, egy bizonyos „valami" José Mourinho azzal hívta fel Lipcseit, hogy mikor tudnák megnézni őt játék közben a barcelonai vezetők, mielőtt leigazolják? Robson terve anyagi és egyéb okok miatt végül kútba esett, akár csak 1998-ban, amikor a NewcastleUnited menedzsereként nem tudta az akkor még nem EU-s állampolgár középpályást megszerezni, mert az nem kapta volna meg az akkor érvényes szabályok szerint a munkavállalási engedélyt (a kérelem beadása előtti két évben nem szerepelt a válogatott mérkőzések 75%-án).
„Én? Barcelonába? Ronaldóval, Luis Enriquével, Figóval egy csapatba? Ha csak a vitaminos flaskájukat töltögethetem, nekem már akkor megéri. Akkor először komolyan reménykedni kezdtem, mindhiába..." – mondta később a nevezetes decemberről Lipcsei.
Portói szép napjai viszont sok magyar szívét megmelengették akkoriban, klubhovatartozástól függetlenül.
8. AZ A BIZONYOS AJÁNDÉKBA KAPOTT MERCEDES– Lisztes Krisztián (Ferencváros-VfB Stuttgart, 1996)
Még Lipcsei Portóba igazolása előtt nyilvánosságra került, hogy az akkor húszesztendős irányítót, Lisztes Krisztiánt a kiváló erőkből álló VfB Stuttgart vette meg. A németek a hírek szerint 1.5 millió mai eurónyi summát fizettek Lisztesért, aki a következő szezonban, kölcsönben még az FTC-ben futballozott (gyerekként három labdáért szerezték meg őt a zöld-fehérek).
Lisztes 18. születésnapjára a Stuttgarttól egy „fullos" Mercedest kapott, volt, hogy a bajnokik előtt és után kisebb csődület keletkezett a jármű körül a stadionok környékén, a legnagyobb a hírek szerint Békéscsabán. Később bevallotta Lisztes, hogy a csodajárgány miatt hirtelen rengeteg irigye támadt saját csapatán belül is, és amikor Stuttgartba került, vissza kellett adnia a Mercedest, amit amúgy menedzsere járt ki számára.
„...mert hogy számol el ő a 1995 márciusában magyar (!) futballista létére egy, mintegy előlegben kapott, sokmilliós autóval csak a fradisták tíz- és tízezrei előtt, akik pontosan tudják, hogy a klub színeiben ő mondjuk egy használt Zsigulira való értéket futballozott össze.” – írta jegyzetében Lakat T. Károly az ajándékozás után.
„A játékosok természetesen bizakodva várják a Békéscsabát, a hangulatnak kifejezetten jót tett Lisztes Krisztián csodaautója. Mint ismeretes, a németek által csak magyar Maradonaként emlegetett Lisztes a VfB Stuttgarttól kapott afféle»előajándékot«, egy gyönyörű Mercedest” – jelent meg a Nemzeti Sportban 1995 márciusában, a Békéscsaba elleni bajnoki előtt a „Szarvas-vadászat Mercedesszel” (ugyebár Szarvas János a csabaiak kitűnő támadója volt) címmel írt beharangozóban.
Az egy ideig új Détáriként is emlegetett középpályás csak nehezen vette fel a Bundesliga ritmusát, később a Werder Bremenben viszont csúcsformában futballozott. 2002-ben bekerült az idény csapatába, majd 2004-ben, nem sokkal azelőtt, hogy a Real Betishez igazolt volna, súlyos keresztszalag-szakadást szenvedett.
9. EGY SALGÓTARJÁNI FIÚ, AKIBŐL NEM LETT CSILLAG –Kozma István (Dunfermline-Liverpool, 1992)
Manapság hatalmas szenzáció lenne, ha egy magyar futballista a Liverpool FC-be szerződne. Amikor 2007-ben a Németh Krisztián, Simon András, Gulácsi Péter trió a „vörösök” tartalékcsapatához került, hetekig velük volt tele a hazai sportsajtó. Ehhez képest a Pásztó melletti Ecsegről származó, a felnőttek között a Salgótarjáni BTC-ben bemutatkozó, majd az Újpesti Dózsában futballozó Kozma István liverpooli szerződése 1992-ben szinte háttérbe szorult a korszak nagy magyar egyéniségeiről, a Détári Lajosról vagy éppen Kovács Kálmánról szóló hírek mellett.
Két címlapos történetet azért megért Kozma angliai szerződése a Nemzeti Sportban, más kérdés, hogy sem a próbajátékról („Egy magyar játékos a ködös Albionban,1992. január 29.), sem a szerződéskötésről (Egy salgótarjáni fiú a csillagok csapatában, 1992. február 1.) szóló cikkben nem szólalt meg az érintett, és a következő napokban már nem is volt fő téma az átigazolás.
Pedig a szigetországban is meglepetést keltett, hogy a skót Dunfermline-tól próbajátékra hívta a magyar játékost a Liverpool menedzsere, Greame Souness, az pedig még megdöbbentőbb volt, hogy a válogatott középpályás szerződést is kapott.
„Hihetetlen eredménnyel zárult Kozma István liverpooli próbajátéka. Kozmáért háromszázezer fontot fizettek a »vörösök«. Greame Souness, az egykori világklasszis skót úgy fogalmazott, el volt ájulva Kozma bemutatkozó produkciójától. A kölcsönös egymásra találás eredményeként Kozma legalább 18 hónapra Keegan, Rush és Clemence klubjába, a világszerte megsüvegelt Liverpool FC-be szerződött. Good Luck Mr. Kozma” – fogalmazott a 19 évvel ezelőtti tudósítás.
Sajnos nagyjából a szerződéskötés volt a legemlékezetesebb pillanat Kozma liverpooli karrierjéből, ugyanis azon a hat meccsen, amin lehetőséget kapott, nem alkotott maradandót. Nemrég egy angol fociblog beválasztotta minden idők legrosszabb Liverpooljába.
10.AKI EGY NEVEZŐRE HOZOTT MILLIÓKAT – Dzsudzsák Balázs (PSV-Anzsi Mahacskala, 2011)
Kinőtte már a holland élvonalat az ott töltött három és fél idény alatt Dzsudzsák Balázs, vélték egyértelműen a hivatalos és önjelölt szakértők, nem is alap nélkül. A sajtó az Atlético Madrid, Liverpool, Juventus vonalról értekezett, mint nyári kérőkről, ám a maha
Fel is forrtak fórumaink, alig győzte tartani a lépést a hozzászólókkal a szerver, a moderátor pedig körhátrányba is került egy időre. Meglehet, sokan azért lettek mérgesek a „Kapzsi Mahacskala-játékosra", amiért az nem váltotta valóra a magyar futballfanok álmát, azaz nem szerződött egy igazi sztárcsapathoz. Igaz, az orosz bajnokság színvonala magasabb, mint a holland, eurószázmilliókat forgatnak meg benne idényenként, 2005-ben a CSZKA Moszkva, 2008-ban a Zenit nyerte meg a kisebbik európai kupát.
Mint fentebb említettük, egy nevezőre hozta az ország nagy részét az a kérdés, hogy miért is igazolt Dzsudzsák Dagesztánba? A választ (sok, nagyon sok millió euróért!) kevesen fogadták el, még kevesebben értették meg, noha maga a futballista azt is felvethette volna, hogy az vesse rá az első becsületsértő be- és hozzászólást, akinek felajánlottak már évi egymilliárd forintnyi fizetést, no meg ugyanennyi készpénzt előre kedvcsinálónak egy olyan munkáért, amelyről kétségkívül nem álmodozott az előző években, de azért mégsem kell belehalnia...
10+1. AZ EGYIKNEK SIKERÜLT, DE NEKI SEM ÚGY, AHOGYAN TERVEZTE – Grosics Gyula és Sallai Sándor
Ha már fentebb kisebb futballtörténelem-órát tartottunk, következzék zárásképpen két játékos kor- és kórtörténete.
Az Aranycsapat legendás kapusa, Grosics Gyula, a „fekete párduc" háromszor is kis híján külföldön ragadt: először sihederként mint leventét elvitték több mint egy fél évre, de nagy nehezen hazatért. Azután már neves labdarúgóként 1949-ben sikertelenül próbált meg disszidálni Jugoszlávián keresztül, de már Budapesten lebukott az egész vállalkozó kedvű kompánia. Harmadszor természetesen 1956-ban próbált külföldön szerencsét, és családjával együtt átlépte egy ideálisan sötét éjszaka a határt, de hiába hívta a brazil Flamengo és több európai gárda is, végül 1957 júliusában hazahúzta a szíve.
Csak érdekességképpen jegyeznénk meg, hogy a szintén eltiltását nyögő Puskással és Kocsissal Athénban 25 ezer fizető néző előtt tartottak nyilvános edzést!
Sallai Sándor futballnagysága ugyan nem mérhető a fentiekhez, de kora egyik legkiválóbb jobb oldali mindenese, emberfogója volt, szebb napjaiban európai szinten is. A Budapesti Honvéd futballistája azonban, pár ezer társával együtt, belekavarodott a nyolcvanas évek bundabotrányaiba, és ennek külföldi karrierje látta kárát.
Az ötszörös magyar bajnok, 44-szeres válogatott Sallait ugyanis aláírt szerződés kötötte a spanyol Real Oviedóhoz, de amikor elutazott volna új kenyéradójához (a városi legenda szerint a repülőgépről szedték le, valójában igen kevéssel elutazása előtt vitték el otthonából), ballonkabátos úriemberek rajtaütésszerűen a Gyorskocsi utcát jelölték ki számára új állomáshelyül. Sallainak a Debreceni MVSC által a Honvédtól 600 ezer forintért és félszáz kiló libamájért (!) megvett bajnoki pont miatt kellett kukoricára térdepelnie a nyolcvanas évek végén (a pénzt a debreceni származású „Kicsi", felesége és testvére vették át Budapesten a vádirat szerint), és játékjogát három évre felfüggesztették.
Nehéz szabadulnia az embernek attól a meggyőződésétől, hogy néhány társával Sallai „vitte el a balhét" a nevesebb vagy szerencsésebb futballisták helyett. Sallai büntetését később mérsékelték, így a svájci Delémontban (1990–1994) és a Cornolban (1994–1995) belekóstolt a nyugati világ labdarúgásába.
Zárjuk az egyik legérdekesebb majdnem-átigazolással! Kő András írja Bozsik című könyvében, hogy a Kecskemét szerette volna leigazolni 1945-ben az akkori húszesztendős Bozsik Józsefet, de a játékos egy öltöny ruhát és egy kabátot kért aláírásáért.
„Nem éri meg – mondták a bölcs kecskeméti vezetők. – Még egy kicsit tanuljon futballozni!"
A sündisznók kihalása elkerülhetetlennek tűnik
Egy 37 éves újonc és két visszatérő a mieink ellen készülő németek keretében
Megrázó hírek érkeztek a magyarországi buszbalesetről: már halálos áldozatról is tudni
Üvegvisszaváltás: újabb szigorítás, most az Auchan keményített
Volt párjának üzent Lagzi Lajcsi
Hatalmas bukás Tom Hanks új filmje – a színész a kritikusokat okolja
A csapatkapitány szerint a PSG hatékonysága nem javul
Orbán Viktort Elon Musk társaságában hívta fel Donald Trump - videó
Súlyos milliókat kap vissza a Manchester City korábbi védője
Határ Bernadett: Nem volt igazságos, hogy sokan rajtam verték el a port
Csütörtöki sportműsor: Dinamo Kijev–FTC az Európa-ligában, pályán az MU, a Spurs és a Chelsea is
