Egy ifjú magyar, akihez Cavaniék is odamentek

A nápolyi sajtó a Palermo elleni tartalékbajnoki (3–3) legjobbjaként emelte ki a magyar csatárt, aki a tudósítások szerint mezőnyben is hasznosan játszott, és az első perctől az utolsóig keményen dolgozott. Egyenlítő góljának köszönhetően pedig csapata továbbra is eséllyel harcol a rájátszást jelentő negyedik pozícióért.

Novothny Soma korábban egy Viareggióban rendezett barátságos tornán három mérkőzésen már magára húzta a nápolyi gárda mezét, a bajnoki debütálásig és az első gólig azonban március közepéig várnia kellett.

A szemmel láthatóan – és füllel hallhatóan – jókedvű Novothny Soma a Nemzeti Sport Online-nak beszélt a várakozás okairól, első mérkőzéséről, élményeiről és a februári kölcsönszerződés aláírása óta szerzett tapasztalatairól.

– Már február elején megérkezett a Napolihoz. Miért kellett március közepéig várnia, hogy a bajnokságban is pályára lépjen?
– Sajnos a FIFA egészen a múlt hétig nem fogadta el a kölcsönadáshoz szükséges papírjaimat, pontosabban csak egyetlenegyet a számtalan dokumentum közül, ezért a Palermo elleni mérkőzésig nem érkezett meg a játékengedélyem. Az előző három bajnokin csak a lelátóról szoríthattam a csapatnak, de minden akadály elhárult, és nagyon boldog vagyok, hogy végre bajnoki meccsen is sikerült bemutatkoznom.

– Kiharcolt büntető és gól: mondhatjuk, hogy megérte várni a debütálásra?
– Az örömöm nem felhőtlen, hiszen az első félidőben két góllal is vezettünk, de a másodikban fordítani tudott a Palermo, így a hajrában nekünk kellett futnunk az eredmény után. A harmadik helyezett otthonában hatalmas siker lett volna a győzelem, ám összességében elégedett vagyok a döntetlennel. Örülök a gólomnak, remélem, a folytatásban is eredményes leszek.

– Fel tudja idézni a találatát?
– Minden pillanatra tisztán emlékszem. A hosszabbításban jártunk, amikor egy felívelésért folytatott párharcnál szabálytalanul szereltek, és szabadrúgást kaptunk a Palermo kapujától tizennyolc méterre. A labdához a csapat kapitánya és az első két gólunk szerzője, Jacopo Dezi állt oda, én a sorfalban helyezkedtem. A rúgás pillanatában ráfordultam a kipattanóra, a kapusról kijött a lövés, én értem oda elsőnek és a hálóba passzoltam a labdát.

– Valószínűleg elképzelte előre ezt a pillanatot. Készült különleges gólörömmel?
– Természetesen már rengetegszer elképzeltem, milyen érzés lesz megszerezni az első gólt, de az ilyen pillanatokra képtelenség felkészülni. A gól után Dezi barátommal ugrottunk elsőként egymás nyakába, de nem volt idő az ünneplésre, egyből rohantunk a középkezdéshez.

– A nápolyi sajtó egyöntetűen önt választotta a meccs legjobbjának. Hogyan értékelte a teljesítményét edzője, Adolfo Sormani?
– A Mister a meccs után odajött hozzám, megölelt és dicsérte a teljesítményemet. A társak is egytől egyig gratuláltak, nagyon kedves és segítőkész mindenki a klub és a csapat körül, a szurkolókról nem is beszélve. Közismert, hogy Nápolyban milyen páratlan rajongás és szeretet övezi a futballistákat, ezt már a tartalékcsapat tagjaként is volt szerencsém tapasztalni.

– Egy videómegosztó oldalon található egy felvétel, amelyen az első labdaérintése látható a Napoli mezében, és már több mint 2500-an meg is nézték. Mi ez, ha nem fanatizmus?! Ön látta már?
– Nem, még nem, de az ilyet mindig öröm hallani. Amióta megérkeztem, már több százan jelöltek be egy közösségi oldalon, sőt saját szurkolói oldalt is készítettek nekem, szóval a szurkolók tényleg fantasztikusak.

– A szavaiból úgy tűnik, jól halad a beilleszkedéssel.
– Kiválóan. A csapat minden idejét együtt tölti, így nem volt nehéz barátokat szereznem, még annak ellenére sem, hogy én vagyok a keret egyetlen nem olasz nemzetiségű játékosa. Nápolytól harminc kilométerre, egy Castel Volturno nevű városkában lakunk, edzünk és járunk iskolába, szigorú edzői és orvosi felügyelet mellett. Az iskolai órákon kívül külön tanárhoz is járok, muszáj intenzíven tanulnom az olasz nyelvet, ugyanis a nápolyi emberek nem beszélnek túl jól angolul.

– És hogy állnak a magyar nevekkel?
– (nevet) Puskás nevét természetesen itt is rengetegen ismerik, és ha rajtam múlik, a Novothnyt is hamar meg fogják tanulni.

– Említette, hogy ön az egyetlen külföldi játékos a keretben. Ez nem különös?
– Inkább megtisztelő. A nyár folyamán a Regginától egy teljesen új, az utánpótlásért és új igazolásokért felelős szakmai stáb érkezett a Napolihoz, az én érkezésem már az ő munkájuk eredménye.

– A múlt hét közepén Rómában részt vett egy négycsapatos felkészülési tornán az U19-es válogatottal, a hétvégén pedig Palermóban lépett pályára. Akárhogy is számolom, ez négy mérkőzés egy hét leforgása alatt. Nem fáradt?
– Kemény héten vagyok túl, de a győzelmek és a gólok segítenek leküzdeni a fáradtságot. A válogatottban szerepelni mindig hatalmas megtiszteltetés, a Napoli pedig fantasztikus lehetőséget kínál a fejlődésre.

– Volt már alkalma találkozni a nagycsapat játékosaival, esetleg együtt edzeni velük?
– Magam sem gondoltam volna, de Mazzarri mester már a második héten, és azóta több alkalommal is felhívott az első csapattal edzeni. Cavanitól, Lavezzitől és a többi világsztártól minden percben tanulok valami újat, szerencsére nagyon közvetlenek, már az első alkalommal maguktól jöttek oda hozzám, és segítettek minden egyes feladatnál. Bár a nyelvi nehézségek miatt a legtöbb játékossal leginkább egy activity-játékra emlékeztet a kommunikáció, egyre jobban megértjük egymást. Az edzések végén mindig van egymás elleni játék, nem is kell mondanom, milyen óriási kihívás olyan védőkkel farkasszemet nézni, mint Cannavaro vagy Aronica.

– Mi a legnagyobb különbség egy Napoli és egy Veszprém, de kérdezhetem úgy is, hogy egy olasz és egy magyar tréning között?
– Sok különbség nincs az elvégzett munkában. Amíg otthon inkább a mennyiség, itt Olaszországban a minőség dominál. A labdatartásra, a mozgáskoordinációs gyakorlatokra és a taktikai felkészítésre óriási hangsúlyt fektetnek, de leginkább az iramban érezni különbséget. Nem ritka, hogy a hányinger kerülget egy-egy edzésen, amivel persze nem vagyok egyedül.

– A Napolinál a hírek szerint hosszú távon számolnak önnel. A kölcsönfélév végén aláírja az ötéves szerződést? Mik a távolabbi céljai?
– Egyelőre nem szeretnék azzal foglalkozni, mi fog történni velem a nyáron. Örülök, hogy itt lehetek, ezúton is szeretnék köszönetet mondani menedzseremnek, Vörösbaranyi Józsefnek, aki rengeteget segített abban, hogy a Napolihoz kerülhessek. Jelenleg kizárólag a következő meccsre koncentrálok, a hétvégén a Regginát fogadjuk hazai pályán. Egy ponttal előznek meg minket a tabellán, úgyhogy nagyon fontos számunkra a győzelem, hiszen csak így marad reális esélyünk elérni a rájátszást jelentő negyedik pozíciót. Öt forduló van hátra a bajnokságból, szeretnénk az összes hátralévő mérkőzésünket megnyerni, egyénileg pedig szeretném a lehető legtöbbet kihozni magamból és gólokkal segíteni a Napolit.

– A fél év leteltével csalódás lenne visszatérni Magyarországra?
– Ha a nyáron visszatérek, feltétlenül egy első osztályú klubnál szeretném folytatni. De elsősorban külföldön képzelem el a pályafutásomat, hiszen a nyugati bajnokságokban minden körülmény adva van ahhoz, hogy egy labdarúgó csak a futballra koncentráljon, míg ez otthon sajnos nem mindig mondható el. Boldog lennék, ha a Napolinál vagy egy a Napolihoz hasonló múlttal, jelennel és jövővel rendelkező csapatnál tudnám folytatni a pályafutásomat, de egyelőre nem tudok semmi biztosat mondani a jövőmmel kapcsolatban.