A Vasas megverheti a Benficát

– Nem érzi hontalannak magát?
– Ezen még nem sokat gondolkodtam – mondta Kiss László. – Most, hogy mondja, van benne valami. Már több mint tizenöt éve egyedül élek, és a világ különböző pontjain kaptam munkát, így rengeteget utazom. De így van ez jól. Hálával tartozom a sorsnak, hogy különböző egzotikus országokban és városokban élhettem, olykor évekig is.

– Hogy került Torontóba?
– Egy Kanadában élő magyar üzletember, Deák F. László hívott többször is. Azt mondta, ragaszkodik hozzám, azt szeretné, ha irányítanám a csapatát, én lennék a torontói Vasas edzője. Óriási Angyalföld- szurkoló, él-hal a Vasasért. Pénzt, időt és energiát nem sajnál arra, hogy Torontóban legyen saját piros-kék csapata.

– Tehát irigylésre méltó körülmények közé került.
– Ez így, ebben a formában… Az a helyzet, hogy rendkívül hálás vagyok, mert a patrónusunk valóban mindent megtesz, hogy minél jobb körülményeket biztosítson. Csakhogy a Toronto Vasas FC igazi amatőr csapat, amelynek nincs saját pályája. De ez a legkisebb gond, itt általában a legtöbb együttes a meccseken bérel egy-egy sporttelepet. Csakhogy ebből adódóan saját öltözőnk sincs, a találkozók előtt rendre az autóban öltöznek a srácok, ilyesmi mondjuk a Real Madridnál, vagy a Bayern Münchennél azért furcsa lenne.

– Akkor miért csinálja?
– Márciusban utaztam ki Kanadába, Deák F. László szeretettel fogadott, és azt mondta, próbáljuk meg összehozni a Torontóban élő magyarokat, ez az itteni Vasas legyen az ő csapatuk. Én meg úgy voltam vele, nemes cél ez is, és sokkal többről szól, mint egy edző munkájáról.

– És? Egymásra találtak a magyarok?
– Nem mondanám. Van itt mindenféle náció. Portugálok, spanyolok, olaszok, írek, és azt látom, hogy sokkal összetartóbbak, mint mi. Furcsa ez. Persze a helyzet még javulhat, Salgó atya, az itteni lelkipásztor, és persze a futball javíthat ezen a helyzeten.

– Jó a csapat?
– Hogy is mondjam... A játékosok többsége velem együtt Magyarországról jött, de ha hiszi, ha nem, olyanok is akadnak közöttük, akik nem ismernek. Sohasem hallottak rólam. Nem vagyok én valami híres nótaénekes vagy valóságshow-hős, de azért a futballban, még ha NB II-es vagy NB III-as labdarúgóról is van szó, illik tudni, ki az a Kiss László. Mindegy, ezen is túl vagyunk. De nem csak a srácok tehetségével van baj. Sokkal inkább a hozzáállásukkal.

– Azt hinné az ember, hogy mindennap hálaimát rebegnek el istentiszteletkor, Salgó atya prédikációja után azért, hogy ott lehetnek.
– Örülnek is neki, csak a futball nem érdekli őket igazán. Tisztelet a kivételnek. A patrónusunk építési vállalkozó, így a legtöbbjük maltert kever, lapátol, cipel, pakol. Kétkezi munkások, végigmelózzák a napi nyolc órát, és este már nincs kedvük edzeni. Pedig jól keresnek, nagyon is jól.

– Jól hangzik.
– Tényleg így van, a portugál kolónia Benfica néven játszik, a skótok Celticként. De bánom is én, hogy hívják őket, az a lényeg, hogy mi legyünk a bajnokok, mert igenis meg akarom nyerni az aranyat. Most pályát keresünk, állandó otthont, legalább erre a szezonra. A keretet frissítjük, reményeink szerint erősödünk.

– Hihetetlen lelkesedés dolgozik önben, hatvankét évesen képes ilyen amatőr körülmények között is profi szemlélettel dolgozni.
– Másként mi értelme lenne? Kicsit zavaró, hogy Toronto óriási város, volt, hogy eltévedtem, másik pályára mentem, és a velem lévő egyetlen futballistának tartottam edzést. A cicázás azon a napon kimaradt. Aztán az is előfordult, hogy eltévedtem az autópályán.Rossz helyen mentem le, és nagyjából három órát kavarogtam, mire végre szinte száraz tankkal visszavergődtem, de így is jól érzem magam. A szabadidőmben rock-és blueskoncertekre járok. Sőt még New Yorkba is átruccanok egy jó kis buli miatt. Persze a futball az első. Az az igazi szerelem.

– S most már pro licences edzőnek vallhatja magát.
– Örülök, hogy végre elvégeztem a tanfolyamot, hogy és sokat tanultam Mezey Györgytől, ezt mindenképpen el akartam mondani.

– Meddig akar még odakint dolgozni?
– Az év végéig biztosan. A fejembe vettem, hogy futballiskolát csinálok a kanadai magyar srácoknak. A szülők lelkesek, remélem, szeptembertől beindulhat a képzés. Ez az igazi kihívás a számomra. És persze az is, hogy a Vasas Torontóban a legjobb legyen. Hadd legyen büszke a csapatára Deák F. László.