Dzsudzsák: Ha minden marad a régiben, el kell gondolkodnom a folytatáson

– Tudja, hogy mikor szerzett legutóbb gólt klubmérkőzésen?
– Persze, kétezer-tizenegy tavaszán, még a PSV játékosaként.

– Ne mondja, hogy nem zavarja az eredménytelenség! Hiszen aki egyszer már ontotta a gólokat…
– Zavar, hiszen e tekintetben vagyok annyira önző, hogy a gólszerzés különleges, semmi máshoz sem hasonlítható érzésekkel töltsön el. És imádom ezt az érzést. De tudja, mi zavar igazán? Hogy az otthoniak többsége csak legyint az orosz bajnokságra, és jószerével minden alkalommal keresik a lehetőséget, hogy rajtam köszörüljék a nyelvüket. Koman Vladimir Krasznodarhoz szerződése kapcsán is meg kellett említeni, hogy abba a bajnokságba igazol, ahol Dzsudzsák Balázs már megégette magát. Vagy amikor az Anzsihoz szerződtem. A mai napig emlékszem, a magyar sajtó milyen lekicsinylően írt a Mahacskaláról, amikor meg a Honvéddal játszott az Európa-ligában, már sztárcsapatként kezelte. Most akkor hogy is van ez? Miért kell ezt csinálni? Miért kell indokolatlanul céltáblákat keresni? És itt most nem arról van szó, hogy nem bírom a kritikát, mert bírom. Hanem a hozzáállásról.

– Nem lehet, hogy az elmúlt időszakbeli kudarcok lobbantották lángra az indulatait?
– Az bosszant, hogy legyintenek rám, mert sokan bizonyára azt képzelik, hogy a Dinamónál csak kávézgatok, a délutáni program után meg hazamegyek, és másnap reggelig számolom a pénzemet. Hát nem! Megszakadok azért, hogy másnap jobb futballista legyek, hogy klasszissá váljak. Nem jó játékossá, hanem klasszissá. Hollandiában gólokat lőttem, gólpasszokat adtam, voltam csapatkapitány is a PSV-nél, szakmai szempontból aranyéletem volt. Most nincs. Vissza kell zárnom a védekezésnél, szinte egyfolytában futnom kell, és igen, a meccsek végére néha elfogyok. Ez nem a holland bajnokság, ahol – s ezt most nem fitymálásból mondom – jószerével gyerekekkel, kimondott tehetségekkel szemben kell futballozni, hanem az orosz Premjer-liga, ahol gondolkodni is alig van idő, máris jön szembe egy klasszis. Csak milyen érzés a portugál Bruno Alves ellen játszani… Nekem ez a feladatom, ezt kell elvégeznem a legjobb tudásom szerint.

– Mi történik, ha majd az új edző az elődjéhez hasonló felfogásban irányítja Dinamót?
– Akkor az ő kívánalmának is meg kell felelnem, bár ha minden marad a régiben, sajnos el kell gondolkodnom a folytatáson. Én nem védekezésre születtem, számomra a felezővonaltól igazából csak támadójáték létezik, úgy tudom kihozni magamból a legtöbbet. Csakhogy a futball nem egyéni gólverseny.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, DZSUDZSÁK BALÁZS ÚGY ÉRZI-E, HOGY MEGTÖRT A KARRIERJE, KERESSE A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTOT!