– Mit szól Dzsudzsák Balázs szavaihoz?
– Örömmel olvastam. Jó, hogy Balázs kimondta azt, amiről már beszélgetünk egy ideje.

– Önök ketten?
– Nem, nem csak négyszemközt volt téma az esetleges NB I-es szereplésünk. Említhetem az orosz Alanyija Vlagyikavkazban játszó Priskin Tamást vagy az olasz Vicenza alkalmazásában álló Laczkó Zsoltot, szerintem ők is nyitottak lennének a hazatérésre.

– Nem szeretnék ünneprontó lenni, de szombaton Eger–Debrecen bajnokit rendeztek az NB I-ben – Diósgyőrben, kétszáz néző szeme láttára…
– Nyilván változtatni kell ezen. Illetve talán már el is kezdődtek az ehhez szükséges folyamatok, mert Magyarországon jelenleg igen komolyan veszik a labdarúgás felemelését, ami persze nem megy egyik napról vagy egyik évről a másikra. Hiszem, hogy futballunk kedvező irányba tereléséhez mi is tevékenyen hozzájárulhatunk, mert nem kiégve, levezetni mennénk haza, hanem fiatalon. Bizonyára Rudolf Gergely is a legbölcsebb döntést hozta a DVTK-hoz igazolásával.

– Önt mi motiválná?
– Például komolyan gondolom, hogy a Belgiumban szerzett tapasztalataimmal a magyar labdarúgás hasznára lennék klubszinten, másként fogalmazva: a külföldön pallérozódó magyar játékosok tevékeny részesei lehetnének az NB I jobbá tételének. Ami pedig a nézőszámot illeti: ön szerint nem váltana több néző jegyet a mérkőzésekre, ha a csapatokban két-három utánpótláskorú fiatal és ugyanennyi válogatott labdarúgó szerepelne?

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, MI A VÉLEMÉNYE JUHÁSZ ROLANDNAK A SZERÉNYEBB HAZAI ANYAGI LEHETŐSÉGEKRŐL, ÉS EGERVÁRI SÁNDOR ÁLLÁSFOGLALÁSÁT IS ELOLVASNÁ, KERESSE A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁT.