– Ballábas létére jobbal lőtte a gólt egy nullás Dinamo-vezetésnél. Emlékszik, mikor szerzett legutóbb gólt jobbal?
– Talán a San Marino elleni Eb-selejtezőn – válaszolta a huszonöt esztendős labdarúgó, aki a mérkőzés után hazarepült Magyarországra. – Tökéletes ütemben érkezett a labda, nem volt időm gondolkodni, örülök, hogy megfelelő volt a kivitelezés.
– Milyen rendszerességgel gyakorolja a lövéseket jobbal?
– Pluszmunkát végezve kint szoktam maradni edzés után. Mivel újabban mindig jobbszélsőként játszom a Dinamóban, a beadásoknál is fontos, hogy jobbal a lehető legpontosabban tekerjem középre a labdát. Amúgy is előnyömre válik, ha mindkét lábbal pontosan és erősen lövök, az úgynevezett kétlábas labdarúgók könnyebben érvényesülhetnek.
– Negyedik bajnoki góljával holtversenyben második a házi rangsorban, Alekszandr Kokorin nyolcszor, Kevin Kuranyi szintén négyszer volt eredményes. A három tehercipelő?
– Bevallottan tőlünk várják, hogy húzzuk a csapat szekerét, és a magam részéről kifejezetten örülök, hogy megfelelek az elvárásnak. És hát a csapat is egyre jobb, a rettenetes idénykezdés után megtaláltuk a helyes irányt, a Rubin Kazanyt különben is muszáj volt legyőznünk, mert hazai pályán ez hét éve nem sikerült a Dinamónak...
– Jó, hogy említi a helyes irányt: a legutóbbi hét bajnokiból hatot megnyertek. Tulajdonképpen mi történt?
– Az a vicc, hogy semmi különös, mert a sikeres időszak előtt is keményen melóztunk, valószínűleg egy-két győzelem különösen jótékony hatással volt ránk. Ami azt illeti, jobb is a közérzetünk, mint szeptember-októberben.
– A Zenit elleni bajnokin történt szurkolói rendbontás miatt zárt kapuk mögött játszottak szombaton. A teljesítményéből kiindulva ebből rendszer kellene csinálni.
– Nyilván jobb lett volna saját szurkolóink előtt győzni, de szerencsére sikerült függetlenítenem magam a körülményektől, sőt kimondottan jó érzés volt, hogy minden szakmai utasítást, észrevételt hallottam.
– Viszont kapott egy sárga lapot, így ki kell hagynia a következő, Tyerek Groznij elleni bajnokit.
– Összerúgtunk a rubinos Rondónnal, és miután feltápászkodtunk, finoman ellöktük egymást, egyáltalán nem érdemelt volna sárgát a megmozdulás. A vicc pedig az, hogy ekkor már felmutatták a számomat a cserénél, mentem is volna le a pályáról, amikor szólt a bíró, aztán villant a sárga. Úgyhogy számomra véget ért az őszi idény, csak edzeni megyek majd vissza Moszkvába.
– Újabban egyre gyakrabban kapnak kimenőt a szigorú szakember hírében álló Dan Petrescu vezetőedzőtől. Eddig tartott a katonás fegyelem?
– Petrescu valóban szigorú, de a jelek szerint ő is megenyhül valamelyest, ha sikeresek vagyunk, bár a nagy különbséggel megnyert meccsek után is talál hibát a játékunkban – igaza is van. Mindenesetre beválik a módszere, biztos van összefüggés Petrescu kedvezményezése és a győzelmeink között. Mi több, ha a Tyereket is legyőzzük, január tizenötödikéig tart majd a szabadságunk.
– Akkor lassan tervezheti a tengerparti nyaralását.
– Ugyan! Annál jobb időtöltés nincs, mint hogy Magyarországon, családi körben lehetek néhány hetet. Számomra sokkal többet ér a tengerparti nyaralásnál.
Szalai Ádám a hét közben Frankfurtban öngólt lőtt, a Hannover ellen viszont már újra a „jó" kapuba talált be. Tette mindezt a 89. percben, 1–1-nél. „Emberhátrányban voltunk, a vége felé már kiegyeztem volna a döntetlennel is, de szerencsére kaptunk még egy esélyt, és rendkívül boldog vagyok, a fejesemmel három ponttal gazdagodtunk – nyilatkozta a www.main-spitze.de-nek a magyar válogatott csatár. – A gól utáni mezlevétel nem volt előre eltervezve, hirtelen azon kaptam magam, hogy már nincs rajtam a felsőm, a gól utáni pillanat valósággal elvarázsolt.” |