Megyeri: Igyekszem élni a lehetőséggel

– A jelek szerint megvalósult az újévi kívánsága.
– Mondhatjuk – válaszolta a Nemzeti Sportnak Megyeri Balázs, az Olympiakosz huszonkét éves kapusa, aki az őszi szezont jobbára a kispadon töltötte, ám 2013-ban csapata három eddigi mérkőzéséből kettőn védett. – De ez igazából nem is kívánság volt, inkább elvárás, cél.

– Amihez azért egy kis szerencse is kellett.
– Sohasem kívánnék ilyet, de tény, kapóra jött, hogy Roy Carroll megbetegedett. Vetélytársak vagyunk, nem ellenségek. Gyomorfertőzéssel kórházba került, még mindig nem edzett, így a hétvégén, a PASZ Jannina ellen is én állok a kapuba. Örülök a lehetőségnek, igyekszem élni vele.

– Eddig nem lehet panasz a teljesítményére, a Levadiakosz elleni bajnoki találkozón (1–0), majd pedig a Kavala elleni kupameccsen (2–0) nem kapott gólt.
– Már maga a tudat, hogy én védhetek, jót tett a lelkemnek, elhiheti. Hát még hogy nem kaptam gólt a két mérkőzésen! Nem hibáztam, mondhatjuk, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottam, amire lehet alapozni, ráadásul az önbizalmamat is helyreállította. Minden erőmmel azon leszek, hogy bizonyítsam, a kapuban a helyem, nem a kispadon. Azért dolgozom az edzéseken, azért küzdök a meccseken, hogy a kapuban maradjak, ne csak akkor álljak be, amikor Roy Carroll megbetegszik. Márpedig ha a csapatnak jól megy, én pedig kiváló formában védek, az edzőnek nehéz lesz belenyúlnia a kezdő tizenegybe.

– Hogyan viselte a mellőzöttséget? Főként azok után, hogy az előző évadban a legjobb görögországi kapusnak választották meg.
– Nem először fordult elő, hogy meg kellett küzdenem a helyemért. Igaz, ez annyiban különbözött a korábbiaktól, hogy kissé váratlanul jött, mert az előző szezont végigvédtem, ráadásul kifejezetten jól ment. Egyébként ebből is lehet építkezni.

– Hallgatom.
– Nyilván védeni akartam. De úgy voltam vele, hogy nem visz előre, ha folyton ezen rágódom. Mert sopánkodhattam volna, hogy miért nem védek, ám inkább még keményebben hajtottam az edzéseken. A tanulság, hogy nem szabad feladni, küzdeni kell, sportemberhez méltóan. Elsősorban mentálisan tett erősebbé ez az időszak, amiben a kapusedzőnk rengeteget segített. Nélküle nem tudtam volna ilyen jó formában visszaállni a kapuba. Végig úgy készültem, hogy ha kell, bármikor készen álljak a bevetésre.

– Túltette magát a megpróbáltatásokon?
– Persze. Ami történt, megtörtént, nem foglalkozom vele. Inkább a jövőbe tekintek, nem visszafelé.