2010 októberében az addig kevéssé ismert Szalai Ádám nevétől volt hangos a magyar sajtó. Az akkor 23. életévében járó csatár éppen bombaformában futballozott, előbb (október 8-án) három gólt vágott a San Marino elleni Eb-selejtezőn (8–0), majd négy napra rá gólt lőtt Helsinkiben a finneknek (Dzsudzsák Balázs utolsó másodpercekben szerzett találatával 2–1-e győztünk), és klubcsapatában, a Mainzban is igen jól ment neki a játék. Nem sokkal korábban a Bayern ellen talált a kapuba, és a válogatott selejtezői idején a mainzi együttes éppen vezette a Bundesliga tabelláját. Akkor készítettük el a labdarúgó portréját Gólokat lő, „gitározik – de ki is az a Szalai Ádám? címmel, ezt az anyagunkat „frissítettük” most fel.

Két és fél évvel ezelőtt, a Wikipédia különböző nyelvű oldalait böngészve egymásnak néhol ellentmondó és pontatlan adatokat találtunk hősünkről, bár abban mindegyik megegyezett, hogy a magyar futballista 1987. december 9-én született Budapesten. Karrierjének első állomásainál, a serdülő és ifjúsági csapatok felsorolásánál azonban már akadtak eltérések. A magyar nyelvű oldalon egyedül az Újpest szerepelt magyar klubként, és e szerint 2006-ig futballozott a lila-fehéreknél. Az angol és a spanyol nyelvű oldalon azt találtuk, hogy 1994-től 2000-ig a Budapest Honvéd, 2000 és 2004 között az Újpest játékosa volt Szalai, míg a német nyelvű oldal nem említett évszámokat, csak azt, hogy a „Honvéd Budapest"-ben kezdett, majd 2004-ig az „Újpest Budapest"-ben játszott.

Ember legyen a talpán, aki ezek után meg tudta állapítani: mikor, melyik klubban futballozott itthon Szalai Ádám, ám mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy megkérdezhettük tőle, és a csatár személyesen mesélte el a Nemzeti Sportnak, melyek voltak pályafutásának első állomásai.

„Pesterzsébeten nőttem fel, s még óvodás voltam, amikor nagyapám levitt az ESMTK-pályára, az előkészítő csoportba, de igazolt futballista már Kispesten lettem: a serdülőben ott kezdtem a futballt Istók Ferencnél és Varga Istvánnál" – mondta a csatár lapunknak.

KISPESTEN MÁR MEGCSILLOGTATTA TEHETSÉGÉT

Szalai első hivatalos klubja tehát a Kispest-Honvéd FC volt, amelynek színeiben egészen 2003-ig futballozott. Utolsó kispesti évében, a 2002­–2003-as szezonban ­ – még nem volt 16 esztendős ­ – az U17-es csapatban játszott, s bár az együttes elég gyengén muzsikált (a tizenkét gárda között a 10. helyet szerezte meg), Szalainak egész jól sikerült a szezon: 14 találattal házi gólkirály lett, és nevét az U17-es góllista élmezőnyében találjuk, jó néhány olyan (többnyire egy évvel idősebb) játékos társaságában, akiből azóta ismert labdarúgó vált. Abban a szezonban a zalaegerszegi Egle László lett 29 találattal a gólkirály, az újpesti Demjén Gábor 22, a debreceni Dzsudzsák Balázs 20, az újpesti Feczesin Róbert 18, a ferencvárosi Bartha László és a harmadik újpesti csatár, Hrepka Ádám 16 gólig jutott, míg közvetlenül Szalai mögött a 13 gólos debreceni Rezes László állt ­ – hogy csak a legismertebb játékosok nevét említsük.

Az U16-os válogatott szövetségi edzője, Sarlós András is felfigyelt a fiatal kispesti támadóra, s bár a korosztályos nemzeti csapatnál nem számított alapembernek (szemben Hrepkával, Barthával, a jelenleg Pakson játszó Heffler Tiborral és Kovács Gáborral), 2002. november 7-én idegenben Svájc U16-os csapata ellen bemutatkozott a nemzeti együttesben: a 72. percben állt be csereként a 2–­1-es svájci győzelemmel végződő mérkőzésen (a mieink gólját Heffler szerezte).

Nem tudni, mi lett volna, ha Szalai Ádám a következő szezont is Kispesten tölti, ám a sors közbeszólt. Nem is gondolná az ember, hogy a klub első csapatának szereplése mennyire kihat az utánpótlásra, ezt Szalai a saját bőrén tapasztalhatta meg. 2003 nyarán ugyanis a Kispest-Honvéd felnőttcsapata kiesett az NB I-ből, és ez azt jelentette, hogy az utánpótlás-együttesek is kénytelenek voltak egy osztállyal lejjebb folytatni: a kispesti U17-es csapat az NB I B-s ifjúsági bajnokság Nyugati csoportjába került.

A SOVÁNY HÁZI GÓLKIRÁLY

Szalai ezért klubot váltott, az előző évben U17-es bajnok Újpesthez igazolt, amely aztán a 2003–­2004-es kiírás leggólerősebb csapata lett 103 találattal, ám a bajnokságban csak a 4. helyen végzett (a ZTE, az MTK és az FTC mögött). Szalai ezúttal is házi gólkirály lett – az újpesti különversenyben a Mainznál is nemrég még csapattárs, most a Greuther Fürthben futballozó Stieber Zoltánt előzte meg –, és 27 találatával a debreceni Saliga Zoltán (29) mögött ő volt a bajnokság második legeredményesebb játékosa.

Az U17-es válogatott Európa-bajnoki selejtezőin viszont nem lépett pályára, Szokolai László együttesében ekkor a már említett Hrepka, Bartha, Kovács Gábor, Rezes és Heffler mellett Vass Ádám, Ivancsics Gellért, Fitos László és Völgyi Dániel szerepelt rendszeresen az ismertebb játékosok közül.

Szalai az Újpestben mindössze egy esztendőt töltött el, akkori edzője, Véber György a Nemzeti Sport hasábjain így elevenítette fel az együtt töltött időszakot: „Korábbi újpesti csapattársam, Kozma István szólt, van egy fiú Kispesten, el kellene hozni. Jött egy langaléta srác, akkora volt, mint ma, lógott keze-lába, na, mondtuk: ebből mi lesz? Volt, aki megjegyezte: mit akartok ezzel a sovány gyerekkel? Minden lehet belőle, csak labdarúgó nem! Aztán elkezdte rugdosni a gólokat. Amire emlékszem: remek alany volt, mindent megcsinált, amit mondtunk neki, tanulni, fejlődni akart. Egy év múlva aztán Ádámot elvitte a Stuttgart, és ugyanaz az illető kérdezte: kit is adtunk el Németországba? Mondtam neki: tudod, azt a sovány gyereket!"

INDUL A KÜLFÖLDI KALAND

2004 nyarán az alig 17 esztendős Szalai Ádám Újpestről a német VfB Stuttgarthoz szerződött, talán ekkor foglalkozott vele először bővebben a média, bár túlzás lenne azt állítani, hogy minden futballszurkoló megjegyezte volna a nevét.

Örökös vitatéma, hogy a még bőven ifikorban lévő labdarúgó esetében mi a jobb: itthon maradni a biztonságot nyújtó családdal, idehaza tanulni és játszani valamelyik NB I-es klub utánpótláscsapatában (most már akadémiáján), vagy egyedül belevágni az ismeretlenbe, fiatalon kimenni külföldre, a jobb körülményeket választani, kiszakadni az itthoni futballközegből.

Biztos recept nincs, az élet dönti el, hogy azt az utat volt-e érdemes választani, amelyet a játékos választott.

Most mát bátran kijelenthetjük, hogy Szalai jól döntött 2004-ben, amikor Németországba ment, hiszen látjuk a jelent: 25 és fél éves korára a magyar válogatott stabil tagja, és a német Bundesliga első osztályában futballozik, ráadásul most került át az inkább kis csapatnak tartott Mainzból a nagy múltú Schalkéba.

Szalai külföldi karrierje tehát Stuttgartban kezdődött, három szezont töltött a VfB-nél, az első évben rögtön bajnok lett az U19-es csapattal, a döntőben a Bochum ellen ő szerezte a győztes gólt. A 2006–2007-es szezonban a VfB második csapatában, a Regionalligában játszott, és a stuttgarti „tarcsi" a csoportjában a harmadik helyen végzett (külföldi források szerint 33 bajnokin lépett pályára, 5 gólt szerzett).

Közben a magyar ifjúsági válogatottba is egyre többször kapott meghívót. 2005 őszén az U19-es csapat mindhárom Eb-csoportmérkőzésén pályára lépett Svédországban, a Feröer elleni 3–0-s győzelemből egy góllal vette ki a részét. Ekkor még Varga István volt a szövetségi edző, 2006 májusában, az Európa-bajnokság elitkörében már Teodoru Vaszilisz irányította a csapatot, amely Ausztriában második lett a csoportjában, így nem jutott be az Eb nyolcas döntőjébe. Szalai ekkor is mindhárom meccsen játszott, a szlovének ellen (3–1) ő szerezte az első gólunkat.

A következő évben (amikor a Stuttgart II-ben futballozott) már az U20-as és az U21-es magyar válogatottban is pályára lépett. A fiatalabbak között 2006. november 15-én debütált, az olaszok elleni idegenbeli Alpok-Adria-kupamérkőzésen az 52. percben gólt szerzett, találatával a 90. percig 1–0-ra vezettünk, ám a hazaiak végül egyenlítettek. 2007 májusában a horvátok elleni Alpok-Adria-kupameccsen is játszott (Feczesin Róbert csatártársaként), idegenben 2–0-ra veszítettünk.

2007 júniusában a Róth Antal irányította U21-es válogatott elkezdte az Európa-bajnoki selejtezőit, az első mérkőzésen, a fehéroroszok elleni idegenbeli találkozón Szalai Németh Krisztián helyére állt be csereként a 66. percben, de neki sem sikerült egyenlítenie, 1–0-ra kikaptunk (négy nappal később, a lettek elleni Eb-selejtezőn csak a kispadon ült, nem cserélték be). Az U21-es válogatottban való debütálása egyben az utolsó utánpótlás-válogatott meccse volt stuttgarti játékosként, 2007 augusztusában ugyanis a csatár a Real Madridhoz igazolt!

IRÁNY MADRID!

Nem akármilyen forgatókönyv: Szalai első klubja a Kispest volt, amelyben a világ leghíresebb magyarja, Puskás Ferenc is nevelkedett, több mint húsz évig futballozott, majd néhány évvel később a legendás „Száguldó Őrnagy" másik egyesületéhez, a világhírű Real Madridhoz igazolt. Ekkor már csak a „harmadik állomás" volt hátra: a Puskás Ferenc Stadion ­ – válogatott mezben.

Erre azonban egy ideig még várni kellett, a világsztárokkal teletűzdelt madridi csapat csatársorába egy húszéves fiatalembernek nem volt egyszerű bekerülnie. Szalait a klub tartalékcsapatánál, a Real Madrid Castillánál vették számításba, és a támadó két és fél éven keresztül a spanyol harmadosztályban futballozott. Többször együtt edzett a felnőttekkel, sőt 2009 januárjában benevezték a Real Madrid BL-keretébe, ám sem a Bajnokok Ligájában, sem első osztályú bajnoki mérkőzésen nem mutatkozott be a Real első csapatában.

A magyar utánpótlás-válogatottnak viszont stabil tagja lett Szalai, és az U21-es Eb-selejtező hátralévő hat meccséből ötön pályára lépett, egyedül az utolsó találkozón, Szerbiában, a hírhedt 0–8-as összecsapáson nem volt kerettag. Az U21-es válogatottban– milyen meglepő! ­– San Marino ellen szerezte első gólját, rögtön hármat is, hiszen 2007. szeptember 7-én az idegenbeli találkozón három találattal vette ki a részét a 6–1-es sikerünkből.

Lám, az élet sokszor ismétli önmagát, hiszen az A-válogatottban is San Marino ellen volt először eredményes, és ugyancsak triplázott. Az U21-es válogatottban összesen hét mérkőzésen lépett pályára, és hat gólt szerzett. A már említett tripla mellett a Horvátország elleni felkészülési meccsen szerzett egy gólt, majd a San Marino elleni itthoni Eb-selejtezőn duplázott.

DEBÜTÁLÁS A NEMZETI CSAPATBAN

A felnőttválogatottba 2008 novemberében kapott először meghívást, Erwin Koeman szövetségi kapitány be is nevezte őt november 19-én Belfastban az északírek elleni meccsre (amelyet 2–­0-ra megnyertünk), ám nem cserélte be. A debütálásra 2009. február 11-én került sor, Szalai az Izraelben rendezett válogatott mérkőzés 84. percében, Szélesi Zoltán helyére állt be. Ekkor még a Real Madrid Castilla színeit képviselte, tehát harmadosztályú játékosként szerepelhetett a magyar nemzeti tizenegyben.

Szalai három gólt lőtt San Marinónak

2010 januárban Szalait kölcsönvette a német Bundesligában szereplő FSV Mainz 05, és a csatár végre első osztályú bajnoki mérkőzést játszhatott: január 16-án a Bayer Leverkusen otthonában a 63. percben lépett pályára. Innen már csak távirati stílusban követjük pályafutásának mérföldköveit, hiszen azóta annyi cikk, hír jelent meg róla, hogy még azok is képben vannak, akik nem különösebben követik a labdarúgás eseményeit.

2010. március 3-án a Győrben rendezett Magyarország–­Oroszország A-válogatott mérkőzés 79. percében Rudolf Gergely helyett ­ lépett pályára, majd április 10-én megszerezte az első Bundesliga-gólját, a Borussia Dortmund ellen győztes találatot ért el a 30. percben (1–0). A tavaszi szezonban 15 bajnokin szerepelt, egy gólt szerzett.

2010 nyarán a Mainz végleg megvásárolta a Real Madridtól, és az ősszel igen jó formában futballozott. A bevezetőben említettük, hogy betalált a Bayern München ellen, a válogatottban négy mérkőzésen négy gólt szerzett – ahogy mondani szokták, futott a szekér.

Aztán jött egy balszerencsés mozzanat: 2011. január 29-én, a Kaiserslautern–Mainz (0–1) bajnoki mérkőzés első perceiben ütközött a hazaiak kapusával, Tobias Sippellel, és súlyos térdsérülést, keresztszalag-szakadást szenvedett, abban a szezonban már nem is léphetett pályára, így 20 meccs/4 góllal zárta a bajnoki idényt. A Mainz az ötödik helyen végzett, és indulhatott az Európa-ligában, de a sérült Szalai nem léphetett pályára nemzetközi kupameccsen – mire visszatérhetett, csapata már kiesett az El-ből…

A magyar támadó felépülése a tervezettnél lassabb volt, majdnem pontosan egy évvel később, 2012. január 22-én léphetett ismét pályára német bajnoki mérkőzésen: a Leverkusen otthonában, a szünetben csereként állt be, a találkozó 3–2-es Bayer-sikerrel ért véget. A 2011–2012-es kiírásban 15 bajnokin 3 gólt szerzett, csapata a 13. helyen végzett.

A válogatottba rögtön góllal tért vissza sérülése után, 2012. február 29-én kezdő volt a Bulgária elleni, győri felkészülési meccsen, és a 42. percben ő szerezte a vezető találatunkat (1–1 lett a vége).

A Bayern Münchennek lőtt gólja

A mögöttünk hagyott szezonban nem akadályozta súlyosabb sérülés a csatárt, így klubcsapatában és a válogatottban is stabil ember volt. A nemzeti együttesben a vb-selejtezőkön két gólt szerzett (Andorra és Törökország ellen volt eredményes), a Mainzban pedig valósággal szárnyalt: az ősszel kilenc gólt vágott, és volt olyan időszak, hogy ő vezette a Bundesliga góllövőlistáját. A Hoffenheim elleni három találatával ő lett az első magyar labdarúgó, aki egy Bundesliga-mérkőzésen háromszor volt eredményes, sőt ebben a szezonban ő volt a németeknél az első triplázó! 29 bajnokin 13 góllal zárt (ez magyar rekord a Bundesligában!), s bár a Mainz végül csak a 13. helyen végzett, ő lett a házi gólkirály, sőt a góllövőlistán csupán hatan előzték meg (Kiessling, Lewandowski, Meier, Ibisevic, Mandzukic és Reus).

Mesterhármas a Hoffenheim ellen

Erre a teljesítményre számos csapatnál felfigyeltek, és az időközben a Mainzcal 2015 nyaráig szerződést hosszabbító Szalaival kapcsolatban több klub neve is elhangzott, mint amelyik átigazolná. Végül a Schalke lett a legkitartóbb, legkomolyabb érdeklődő, és ma eldőlt, hogy Szalai a gelsenkirchenieknél folytatja. Reményeink szerint a magyar válogatott is sokat profitálhat abból, hogy csatára a Bundesliga egyik élcsapatában és a Bajnokok Ligájában játszhat – remélhetőleg hétről hétre.

AZ ELSŐ SZAVAK SCHALKÉSKÉNT

„Nagyon felgyorsultak az események a végén, gyorsan összejött minden, és nagyon örülök, hogy Gelsenkirchenben vagyok. Nagyon szerettem volna, hogy összejöjjön az átigazolás, és megtiszteltetés ez nekem. Pillanatnyilag szinte hihetetlen, hogy itt vagyok, és nagyon élvezem – ugyanakkor tudom, mennyi munka volt abban, hogy ide jussak, és azzal is, mennyit és milyen keményen kell dolgoznom a továbbiakban” – mondta Szalai a Schalke Tv-nek, majd a csatorna kérésére jellemezte is magát.

„A legnagyobb erősségem, hogy valódi csapatember vagyok, és ez soha nem is fog változni. Azt ígérhetem, hogy ugyanolyan erőbedobással fogok dolgozni a Schalkénál is, mindegy, hogy kilencven percet kapok a pályán, vagy egyet. Meg akarom itt is mutatni, hogy a harcos játékstílusommal és a csapatemberi kvalitásaimmal segíteni tudok (...) A legfontosabb, hogy elmondhassam mindig, amikor lejövök a pályáról: mindent kiadtam magamból. Ez a célom a Schalkénél is, no meg persze gólokat lőni, gólokat előkészíteni és minél több győzelemhez segíteni a csapatot.”