– Kimondhatjuk, hogy a feljutás már szeptemberben elúszott?
– Remélem, ezt ilyen kategorikusan korai még kijelenteni. A rájátszást érő pozíció még megcsíphető.
– Ennek érdekében összedugták már a fejeket kibeszélendő a problémákat, vagy a szokásos rutin működik: kimegyek a tréningre, edzem, lezuhanyozom, eszem, hazamegyek?
– Ilyesfajta kupaktanács azért sem volt, mert rendre jött egy biztató döntetlen, amibe belekapaszkodtunk, hogy innen most már más lesz, aztán persze elbuktunk megint. Remélem, most már nem is lesz szükség ilyen „kibeszélésre”.
– Megviseli a helyzet?
– Persze. A lelkiismeretem azonban tiszta, minden edzésen, minden meccsen a maximumra törekszem, egyedül arra koncentrálok, hogy a legjobb formámat adjam, és jól is érzem magam a pályán. Vagy ez azért így bizarrul hangzik?
– Hát…
– Azt próbáltam csak kifejezni, hogy magabiztos vagyok, a gólok, a vereségek ellenére egyértelműen hiszek a munkában, amit elvégzünk, s azt gondolom, nem lehet panasz a formámra.
– Hétköznapi hangulatát mennyiben keseríti meg a gyatra szereplés? Esténként álmatlanul forgolódik, vagy ennyire azért kár dramatizálni a vesszőfutás hatásait?
– Nem forgolódom, bár egy-egy vesztes mérkőzés után nehezebb elaludni.
– Két pohár sör…
– Inkább nem élnék vele. A heti két meccs miatt amúgy sincs idő rágódni a történteken.
– A közelgő, hollandok elleni vb-selejtező sem fészkelte be magát a gondolataiba?
– Tudom, hogy nincs már messze a napja, eszembe jut olykor, de ennyi. Nekem most az a feladatom, hogy Boltonban úgy készüljek, úgy éljem a hétköznapjaimat, hogy a bajnokikra tökéletes állapotban legyek. Mert ha felkészült vagyok szombaton, felkészült leszek kedden vagy pénteken, a válogatott napjain is.
HA ARRA IS KÍVÁNCSI, HOGY MIT GONDOL BOGDÁN ÁDÁM A BUKARESTI VB-SELEJTEZŐRŐL ÉS A BOLTON GYENGÉLKEDÉSÉNEK OKAIRÓL, KERESSE A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTOT!