A MEGFELELŐ AJÁNLATRA VÁRNAK…
A Németh Krisztiánt (és többek között például Vadócz Krisztiánt és Kádár Tamást is) képviselő CMG menedzserirodánál a csatárral kapcsolatos lengyel sajtóhírekre annyit reagáltak, hogy azok nem a valós ajánlatról szóltak. A játékosügynökség emellett e-mailben részletesen is válaszolt a témába vágó kérdéseinkre. – Milyen szempontok alapján határozható meg egy külföldre vágyó magyar játékos fizetési igénye? – Mekkora az az összeghatár, amely felett már érdemes külföldre igazolni, mert a szakmai előrelépés mellett az NB I-nél egyértelműen magasabb jövedelmet is garantál? – Milyen átlagfizetések vannak azokban a külföldi ligákban, ahová eséllyel szerződhet magyar játékos? Például Lengyelországban, a német másodosztályban, az olasz másodosztályban, Ausztriában, Törökországban, Hollandiában.
|
„Türelemmel várok a lehetőségre.” „Mindenképpen külföldön szeretném folytatni, a megfelelő ajánlatra várok.” „Remélem, hamarosan eldől a sorsom.”
Ilyen és ehhez hasonló mondatokat gyakran hallhatunk a klub nélkül tengődő játékosoktól – jelenleg ebbe a sorba tartozik a korábbi magyar válogatottak közül Bodor Boldizsár, Hajnal Tamás, Koman Vladimir, Németh Krisztián és Vadócz Krisztián. A háttérről azonban senki sem szeret beszélni, például hogy mekkora összegért hajlandó elkötelezni magát. Mert persze fontos a szakmai előrelépés, a kihívás meg egy s más, de az egyik legfontosabb kérdés – nemcsak a labdarúgásban, hanem bármilyen munkavállalás esetén – természetesen a pénz.
Magyarországról nehéz átlátni egy konkrét ajánlatról szóló hír kapcsán, mely összegek számítanak egy adott liga viszonyai között aprópénznek, reális fizetésnek vagy éppen kiemelkedő gázsinak. Ezért volt nehéz például eldönteni első hallásra, hogy a Wroclaw által Németh Krisztiánnak tett havi nettó kilencezer eurós fizetés – amelyről a napokban a lengyel sajtó beszámolt – melyik kategóriába sorolandó (bár a csatár menedzsmentje cáfolja, hogy ekkora összegről lett volna szó – erről keretes írásunkban olvashat.) Ugyanez a kérdés adódik például Kádár Tamás esetében is, akit lengyel sajtóhírek szerint a Wisla szeretett volna soraiban tudni nagyjából havi nyolcezer euróért, de nem született egyezség a felek között (pedig a DVTK-val már megegyezett a lengyel klub).
A tisztánlátás érdekében a Németországban élő, de Lengyelországban is jó kapcsolatokkal rendelkező menedzserrel, a Lech Poznanban játszó Lovrencsics Gergő ügyeit is intéző Nagy Mihállyal beszélgettünk arról, hogy hol mennyit érhet egy magyar futballista, milyen fizetési igény számít reálisnak, és melyik sorolható az álom kategóriájába.
„A SÜLT GALAMBRA NEM ÉRDEMES VÁRNI” – A TELJESÍTMÉNYORIENTÁLT BÉREZÉS MEGOLDÁST JELENTHET
„Általánosságban elmondható, hogy egy olyan játékos, aki játszott már Angliában, Hollandiában vagy Németországban, és keresett már a pályafutása során havi húszezer euró környékén (nettóban), az nem szívesen megy bele ennél alacsonyabb havi fizetésbe (6 millió forint).Ha viszont az utóbbi időben nyújtott teljesítménye nincs arányban az elvárásaival, vagy hónapok óta nincs klubja, akkor nem fogja tudni megkeresni ezt az összeget” – nyilatkozta a játékosügynök.
Ugyanakkor létezhet megoldás a „kért” és a „kínált” oldal közti különbség áthidalására, bár itthon ez a fajta módszer kevésbé elterjedt.
„A teljesítményorientált bérezés híve vagyok. Ezért a saját játékosaimnak azt szoktam tanácsolni, hogy ilyen megállapodásra törekedjünk a klubokkal, a pályán kell pénzt keresni – fogalmazott Nagy Mihály. – Ebben az esetben a havi fix jövedelem különböző, a játékos teljesítményétől is függő bónuszoknak köszönhetően emelkedhet. Ilyen bónusz lehet a pályára lépések után járó prémium vagy például az, hogy szerződésben rögzítjük, ha a játékos nemzetközi szerepléshez segíti csapatát, akkor szezon végén kap egy nagyobb összeget. A kluboknak is sokkal szimpatikusabb, ha egy játékos az alacsonyabb alapfizetés mellett a további juttatásokat hajlandó a pályán mutatott teljesítményéhez kötni, hiszen például egy nemzetközi kupaszereplés már több szurkolót, nagyobb bevételt jelent, és abból nagyobb jövedelmet is ki tudnak fizetni. Ez pedig a különböző bónuszokkal elérheti ugyanazt a szintet, amit egy magasabb alapfizetés jelent.”
A menedzser szerint a magasabb fizetés reményében nem érdemes a sült galambra várni.
„Egy fiatal játékosnak játszani kell. Azzal nem segít magán, hogy otthon ül és várja, hogy megcsörrenjen a telefonja, hogy ez meg az lesz, egyszer karácsony lesz. Én azt tudom mondani, hogy »ha te olyan jó lennél, akkor nem itt tartanál, ha kevesebb pénzért is, de meg tudod mutatni magadat, akkor lesz esélyed jobb szerződésre«. Ezért úgy tartom, hogy időnként kettőt hátra kell lépni, hogy aztán később előrébb juthassunk."
VAN A PÉNZNÉL FONTOSABB SZEMPONT
De vajon melyik országban mi számít reális fizetési igénynek?
„Lengyelországban az átlagfizetés nyolc-kilencezer euró per hó körül mozog. Ennél persze vannak alacsonyabb és magasabb bérek is. Két éve a legjobban kereső futballista pénze megközelítette a havi harmincezer eurót, de ez az összeg már a lengyel bajnokságban is nagyon ritka. Németországban a jövedelmeket befolyásolja a magas, 38 százalékos adó. Ettől függetlenül még a német másodosztályban is meg lehet keresni tisztán húszezer eurót havi szinten, persze nem minden csapatnál, de például volt egyszer egy görög játékosom, aki amikor meghallotta, hogy az egyik Bundesliga 2-es csapat érdeklődik iránta, azt mondta, ennél a klubnál ingyen is hajlandó lenne futballozni. Ez a jó hozzáállás” – válaszolta a menedzser.
„Van egy-két magyar klub, mint például a Videoton vagy a DVTK, amelyek már versenyre tudnak kelni külföldi ajánlatokkal is, de a pénznél is fontosabb szempont lehet, hogy merre vezethet tovább az út. Teszem azt például Wroclawból egy jó szezon után könnyen át lehet kerülni a német élvonalba is” – tette hozzá Nagy Mihály.