„Először a Barcelona képviselői kerestek meg, láttak egy utánpótlástornán, és nyomban meghívtak próbajátékra – elevenítette fel átigazolásának körülményeit a Nemzeti Sport kérésére Tajti Mátyás. – Később a Real Madrid érdeklődését is felkeltettem, ott is eltöltöttem néhány napot, de megmondom őszintén, nem tetszett annyira. Leginkább úgy tudnám leírni a két klub közötti különbséget, ami a felnőttcsapatoknál is jellemző. A Barcelona szerényebb, barátságosabb klub, míg a Real Madridnál mindent a csillogás, a fényűzés határoz meg. Sokkal jobban tetszett, amit Barcelonában tapasztaltam.”
A magyar játékos elmondta, hogy csak két hónapig volt kollégista, mert édesanyja és a kishúga a közelmúltban kiköltözött hozzá, míg édesapja, a Puskás Akadémia szakmai igazgatója gyakran meglátogatja. Délelőttjei többnyire szabadok, ezt kihasználva nagyokat szokott sétálni a városban, amelyet egyre jobban megismer. Délutánonként edzés előtt másfél órás egyéni nyelvórán vesz részt, majd fél órás pihenő után kezdődik a tréning. A keretben rajta kívül csak egy légiós van, egy dél-koreai. A rendszerint délelőtt edző felnőttcsapat klasszisaival ritkán találkoznak, így időbe telt, amíg a magyar fiatal megszokta, hogy Lionel Messi megy vele szembe a La Masíán.
„Olyan világba csöppentem bele, amelyről korábban csak álmodoztam. Illetve odáig sem jutottam, hogy álmodozzak róla. Aztán egyszer csak ott voltam a Barcelona akadémiáján, és azon kaptam magam, hogy a földszinten Lionel Messi bólint vissza, vagy éppen Neymar köszön hangosan. Érdekes, kedvenc csapatom sohasem volt. Annak idején sem ragasztgattam tele a falamat focicsapatok posztereivel, és most sem rajongok semelyik klubért fanatikusan. Nyilván most a Barcelona az első számomra, de gyermeki fanatizmus nincsen. Játékosokat annál inkább kedvelek, Andrea Pirlo vagy éppen Andrés Iniesta játéka éppenséggel lenyűgöz.”
A magyar légiós előbb kiegészítő embernek számított, majd fokozatosan épült be a kezdőcsapatba, amelyben egyre jobb formába lendül: a közelmúltban kétszer volt eredményes.
„Sokan úgy gondolják, még mindig a sokpasszos, unalomig ismétlődő, labdajáratós futball dívik a klubnál, de ez is megváltozott szerintem. Nincs már az, mint korábban Pep Guardiolánál volt. Más a játék, és nekünk, tizenhét éveseknek is ugyanabban a négy–három–hármas szisztémában kell futballoznunk, mint a nagyoknak.”
Tajti a kulisszák mögött folyó munkába is bepillantást engedett.
„A konditeremben kezdünk, különböző törzsizom-erősítéseket kell csinálnunk, amire húsz percünk van. Odakint a pályán általában cicázással nyitunk, vannak sprintek, jön a labdatartás, és játékkal zárjuk le a tréningeket. Aztán persze a meccsek előtt ez változhat, ott már nemigen játszunk két kapura – inkább a taktikázásé a főszerep. Maradjunk annyiban, ennél jobb helyre tényleg nem kerülhettem volna."