A légiós, akinek formán kívüli csapata is tízezreket vonz

– Hogy érzi magát Lengyelországban?
– Minden rendben, sikerült beilleszkednem, elfogadtak a társak, folyamatosan játszottam, amíg meg nem sérültem. Nagyjából egy hónapot kell kihagynom még, de ez a futball velejárója. Elég volt egy rossz mozdulat, és el is szakadt a combom. Rehabilitáción vagyok, minél hamarabb szeretnék visszatérni a pályára.

– Pedig szükség lenne egy jó formában lévő Gosztonyi Andrásra.
– Valóban, nem állunk túl jól. Azt nem tudom, a szezon elején mi volt a csapat célkitűzése, de most már egyértelműen az, hogy kiharcoljuk a bennmaradást. A felsőházi folytatásra már nincs esélyünk, de a kiesést mindenképpen szeretnénk elkerülni. Most azonban még nem ezzel kell foglalkoznom, csak azzal, hogy minél előbb visszatérjek a pályára, aztán hamar formába lendüljek.

– Lengyelországi körutunk során a „magyaros” csapatok közül csak a Slask Wroclaw meccsét nem láthattuk élőben. Milyen a hangulat ebben a hatalmas stadionban?
– A Városi Stadiont a négy évvel ezelőtti Európa-bajnokságra építették. Több mint negyvenezren férnek el benne, ám ott csak a mérkőzéseket játsszuk, az edzések a régi stadion melletti edzőközpontban vannak. Most, hogy nincs formában a csapat, így nagyjából tizenötezres az átlagnézőszám.

– Az NB I-es klubok csúcsformában is megirigyelnék ezt…
– Való igaz, viszont a nagy stadion ez esetben hátrány, hiszen így nagyjából negyedház van, és elveszik a szurkolók hangja. Teljesen más itt a futball körítése, csak remélni tudom, hogy Magyarországon is fejlődünk majd ebben.

– Másodszor vágott neki a légióséletnek, az első a Bariban kevésbé volt sikeres. Jó tanulópénz volt?
– Az elsőt nem is venném ide. Akkor még gyerek voltam, amikor Olaszországba kerültem… Fél évre kerültem ki, most három évre írtam alá. Wroclawba már felnőttjátékosként érkeztem, és úgy is gondolkodom. Úgy érzem, jó úton járok, és nagyon jól érzem magam itt.

– Akkor elmondhatjuk, hogy jól sikerült a váltása. Különösen az után, hogy ősszel a Haladásban nem igazán találta meg a számítását.
– Mondják, szép sportág a futball, de sokszor furcsa is. Diósgyőrben remekül ment a játék, csapatkapitány lettem huszonnégy évesen, akkor nem tudtam külföldre szerződni, most pedig kevésbé voltam jó formában, mégis összejött a váltás, több csapat is szeretett volna. Nem kell túl nagy feneket keríteni az ősszel történteknek, mindenkinek vannak rosszabb szériái. Valószínűleg rossz döntést hoztam azzal, hogy Szombathelyre szerződtem, de semmi rosszat sem szeretnék mondani a Haladásról. Valami nem stimmelt, de sikerült váltanom, és ez jó döntésnek bizonyult. Kölcsönbe nem akartam elmenni, ám meg tudtunk állapodni régi klubomnál, és szép csendben elváltunk egymástól.

– Hogy érzi, volt köze az Eb-kijutásnak ahhoz, hogy éppen most sikerült külföldre szerződnie? Az segített, hogy a magyarok teljesítményével elégedettek Lengyelországban?
– A Slaskhoz már két éve is szerződtetni akartak, ismertek, tudták, mire vagyok képes, ha jó formában futballozom. Biztosan volt ezeknek közük hozzá, de ha nem lennék számukra értékes labdarúgó, nem lennék itt.

– A Lengyelországban játszó légiósok közül ön az egyetlen, aki még összetartásra sem kapott meghívót Bernd Storcktól. Mikor lehet rá esélye?
– Nem kaptam, de nem szeretném ajánlgatni magam. Hívja meg azokat az Európa-bajnokság előtt, akiket eddig is szerepeltetett. Most még nincs itt az én időm, de bízom benne, hogy előbb-utóbb megkapom a lehetőséget. Ha ebben a bajnokságban rendszeresen játéklehetőséghez jutok, fel tudom hívni magamra a figyelmet.

– Érzem a hangján, hogy félve mondja ezeket a mondatokat, pedig ez a hozzáállás sokaknak szimpatikus otthon.
– Magyarországon nem sokan ismernek igazán. Sohasem voltam nagy médiasztár, aki ajánlgatja magát. Tisztában vagyok a helyemmel, nem készülök úgy, hogy nyáron ott leszek az Európa-bajnokságon. De, mint mondtam, nem vagyok lemaradva semmiről, lesz még vébé és Eb is… Amikor jól ment a játék a Videotonban és a Diósgyőrben, akkor sokkal inkább vártam a meghívót, úgy érzem, már pályára kellett volna lépnem a felnőtteknél. Nem tudom, milyen okok miatt nem jött össze, de már nem is foglalkozom ezzel.

– Jól tudom, hogy elvégezte a bírói tanfolyamot Magyarországon?
– Igen.

– Miért?
– Kell ahhoz, hogy edző tudjak lenni.

– Máris az edzősködésen gondolkodik?
– Természetesen nem most, még nagyjából tizenhárom évig inkább a pályán lennék, de igen, ott van a hosszú távú terveim között. Szerintem remekül kijövök majd a játékosokkal, mert jó emberismerő vagyok. Volt sok kiváló edzőm, és volt olyan is, aki abban mutatott példát, hogy mit nem szabad tennem…

WROCLAWBAN MERVÓ BENCÉVEL IS BESZÉLGETTÜNK, A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN AZ UTÁNPÓTLÁS-VÁLOGATOTT TÁMADÓVAL KÉSZÍTETT INTERJÚNKAT OLVASHATJA!