Mervó őszintén – furcsa szezonjáról, a Sion-ügyről és az Eb-álmokról

– Az U20-as világbajnokság után egy egész ország megismerhette a nevét, mégis balszerencsésen alakult eddig a szezonja. Továbbra sincs bajnokija, miközben azóta négy klubnak (Győri ETO, MTK, Sion, Slask Wroclaw) volt a játékosa. Mikor léphet végre pályára?
– Nemrég érkeztem meg Lengyelországba, most még türelmesnek kell lennem a játéklehetőséget illetően – mondta Mervó Bence a Nemzeti Sport Online-nak. – A felkészülést, az edzőtáborozást nem tölthettem a csapattal, így ki kell várnom a soromat. Abban viszont biztos vagyok, hogy hamarosan megkapom a lehetőséget, akkor pedig már csak élnem kell vele. Nem véletlenül szerződtettek, szeretnék, hogy a csapat hasznára legyek, szüksége is van a gólokra új együttesemnek.

– Mi történt a Sionnál, miért nem sikerült bekerülnie a csapatba?
– Hirtelen sokan lettünk egy pozícióban, ezért azt a döntést hoztam, hogy elmegyek – erre a fél évre mindenképpen –, mert játékba kell lendülnöm. Február elején érkezett Theofanisz Gekasz, tapasztalt, rutinos csatár, Moussa Konaté is jó formában van és akkor a többiekről még nem is beszéltem. Kevés lehetőséget kaptam volna, váltanom kellett.

– Számítanak még önre Svájcban?
– Igen, ezért mentem csak kölcsönbe, számolnak velem. Nem egyszerű a helyzet, de mindenhonnan fel kell állni. Az az igazság, hogy a Sionnál nem posztokra igazolnak, azokat szerződtetik, akik a piacon szabadon elérhetőek. Ilyen volt most Gekasz is, hiába vagyunk többen a posztján, nem volt klubja, így hozzánk került. A felkészülésem jól sikerült, jöttek a gólok, gólpasszok, szerették volna, hogy maradjak, de én nem akartam.

– Az odakerülése is furcsa volt sokak számára, azt megelőzően még aláírt az MTK-hoz, ám mielőtt pályára lépett volna, távozott is.
– Az MTK olyan klub, amelynél sok fiatalt beépítenek és ahonnan jó esély van kikerülni külföldre. Már nem volt sok hátra az átigazolási időszakból, megtetszett, amit kínáltak, ezért írtam alá. Aztán viszont jött a Sion ajánlata, és a klub és én is a váltás mellett döntöttünk.

– Nem bánta meg, hogy úgy szerződött oda, hogy az ősszel így nem játszhatott?
– Eredetileg úgy volt, hogy kölcsönbe visszakerülök az MTK-hoz, ám aztán az őszt is már Svájcban töltöttem. Nem bántam meg, sokat tanultam, fejlődtem.

– Bernd Storcknak mostanra több felfedezettje lett, de talán ön volt az első. A fejlődésének azonban nem tett jót, hogy nem játszhatott bajnokin, mit szól ehhez a szövetségi kapitány?
– Valóban jólesett, hogy bizalmat szavazott nekem. Bár korábban is játszottam csatárt, igazi center nála lettem. Kiváló szakembernek tartom, aki ért a játékosok nyelvén és képes váratlant húzni. A legutóbbi összetartásra meghívót kaptam, akkor főleg felmérések voltak, de a játék közben igyekeztem bizonyítani neki. Kaptam tőle külön edzéstervet, azt folyamatosan elvégzem.

– A Slasknál nem nézik rossz szemmel, hogy olyan munkát végez, amit nem a klub írt elő önnek?
– Nem, nincs ezzel semmi problémájuk, támogatnak benne.

– Hogy érzi, milyen területeken van szüksége fejlődésre és mik a legfőbb erősségei?
– Leginkább azt szeretem, amikor lendületből vezethetem rá a védőkre a labdát, de centerként sokszor kell játszanom háttal a kapunak. Jól tudok cselezni és váratlant húzni, valamint a gólérzékenységem is az erősségeim közé tartozik. Fejlődni ezekben is szeretnék, de a fejjátékomon mindenképpen kell csiszolnom.

– Ha ez sikerül, ott lehet az Európa-bajnokságon? Ott van egyáltalán a gondolatai között?
– Természetesen gondolok rá. Mindennap elvégzem az előírt edzéstervet, pluszmunkát végzek. Bízom benne, hogy a tavasszal sikerül formába lendülnöm, és bizonyíthatok. Az U21-es válogatottnál is remélhetőleg megkapom a lehetőséget, onnantól pedig már csak rajtam múlik.

– Böde Dániel, Nikolics Nemanja, Priskin Tamás, Szalai Ádám. Csak néhány név – szigorúan ábécérendben –, akikkel meg kell küzdenie, hogy csatárként számoljon önnel a kapitány.
– És én még idevenném Németh Krisztiánt is, igaz, a válogatottban is sokszor a szélen játszik. Nem egyszerű a helyzetem… De szeretem a kihívásokat! Én vagyok a legfiatalabb közöttük, nagyszerű játékos mind, de szeretném megmutatni, hogy beférhetek. Mindent megteszek azért, hogy meglepetést szerezzek. Természetesen minden magyar futballista szeretne ott lenni az Európa-bajnokságon, így én is.

– Nikolics Nemanja azt mondta, ő nem szeretne a tizenötödik-tizenhatodik ember lenni a keretben. Ön kimenne akkor is, ha tudja, nem sok esélye van a pályára kerülni?
– Igen! Hatalmas élmény és kiváló tapasztalat lenne a számomra. Ha nem is játszom, akkor is nagyon jó lenne ott lenni Franciaországban a csapattal.

Lengyelországitúránk során az összes légiósunkkal beszélgettünk. Lemaradt róla, újraolvasná? Íme az összes egy helyen:
• Guzmics: A legnehezebb ellenfelem? Böde Dani! Na meg...
• Lovrencsics: Úgy tervezem, a nyártól már nem itt futballozom
• Gyurcsó: Az őszi Fradi élcsapat lenne Lengyelországban
• „Kádár príma!" – a védő szerint a fiataloknak el kell menniük itthonról
• Nikolics: Az nem motivál, hogy a kispadon ülök
• Gosztonyi – a légiós, akinek formán kívüli csapata is tízezreket vonz