„Két év alatt kétszer nyertem bajnoki címet, és ez akkor is jó érzés, ha előbb az ötödik, most pedig a negyedik ligában lettünk aranyérmesek – indította a beszélgetést Balog Tibor. – Kétezerkilenctől három éven át a Sporting Charleroi-nál dolgoztam, voltam a tartalékok edzője, aztán pályaedzőként segítettem Tommy Craiget és László Csabát is, majd miután kiestünk, Jos Daerden segítője lettem a második vonalban.”Balog Tibor. – Kétezerkilenctől három éven át a Sporting Charleroi-nál dolgoztam, voltam a tartalékok edzője, aztán pályaedzőként segítettem Tommy Craiget és László Csabát is, majd miután kiestünk, Jos Daerden segítője lettem a második vonalban.”
„A később Újpesten is munkát vállaló edzőt hat meccs után elküldték, én lettem a vezetőedző, ám hiába nyert a csapat tizenkilenc meccsből tizenötször, a klub elnökével sok mindenben nem egyezett a véleményünk, ő pedig öt mérkőzéssel a bajnokság befejezése előtt leváltott. Aztán kétezer-tizenháromban igent mondtam a korábban már többször is kispadjára hívó Olympicnek, a többit meg már tudja.”
Két aranyérem három év alatt. Ami akkor sem rossz, ha a soványak-kövérek bajnokságban jön össze, ám a belga negyedik vonal messze nem ezt a szintet képviseli. Persze a szurkolók által félistenként tisztelt Balog Tibor érthetően többre vágyik.
„Átszervezik a belga bajnokságot, ami nagy vonalakban azt jelenti, hogy a mostani harminckettővel szemben csak huszonnégy csapat marad profi, valamint lesz első és másodosztályú amatőr bajnokság, utóbbiban szerepelünk majd mi is – folytatta Balog Tibor. – Az első osztályban csak három vallon csapat, a Standard Liege, a Mouscron és a Sporting Charleroi szerepel, a lehetőségek leszűkültek, nem egyszerű kispadhoz jutni. Noha azt gondolom, leszek én még a Sporting Charleroi edzője, de ez biztos nem most lesz. Realitása annak van, hogy az új idényben is az Olympicet irányítom, esetleg igent mondok korábbi játékostársamnak, a volt belga válogatott Daniel Van Buytennek a hívására, aki a Standard Liege U21-es csapatához hív vezetőedzőnek.”