Légiósok: Nem vagyok topjátékos, de megállom a helyem – Vadócz

– Jó újra itthon?
– Annyira azért nem – mondta meglepően a Nemzeti Sportnak Vadócz Krisztián. – Egy hetet maradtam volna még, a vasárnapi döntőig. Persze a rájátszást kivívó négy klub mindegyike a fináléra hajtott, és azzal, hogy az alapszakaszt az élen zártuk, magasra tettük a lécet, de hát ez már csak ilyen műfaj: az egyik fél hazakullog, a másik a döntő színhelyére utazik. Sírni viszont csak a győztesnek szabad.

– Milyen élmény volt egy csapatban játszani a spanyol és vb-gólkirály Diego Forlánnal?
– Jó érzés volt. Mint ahogyan az is, hogy olykor nekem kellett őt irányítanom, máskor ő üzente meg velem, milyen védekezést vár el hátul. A pályám alatt azonban sosem tulajdonítottam különös jelentőséget a neveknek, az a teljesítményem rovására ment volna. Úgy nem lehet futballozni, hogy azt nézem, hol van Forlán, mert kötelező neki passzolnom. De ha már a klasszis játszótársak – akikből akadt néhány, elég ha csak César Azpilicuetát, Nacho Monrealt, Juanfrant, Walter Pandianit vagy Jermain Lenst említem –, nálam mindig inkább a tudás és az emberi, sportolói értékek számítottak, Forlán mondjuk minden oldalról nagyon rendben van.

– Ha tízes skálán kellene megjelölnie, hogy a döntése mennyire helyes, amikor ismételten Indiát választotta őszi lakhelyéül, hányast adna?
– Tízest. Ahogyan minden korábbi fázisára is a karrieremnek. Azért döntöttem ugyanis úgy, ahogy, mert rendre azt véltem helyesnek. Sokan azt hiszik, azért, mert nem játszottam eleget például az Alavésben, helytelenül döntöttem odaszerződésemkor, holott szerintem nincs rossz döntés. Ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnéd, legfeljebb reagálsz. Igaz, az utóbbi években meglehetősen sűrűn váltottam klubot, ám mert mindenhol mindjárt az első hét után betettek a csapatba, azt üzeni nekem, jó futballista vagyok. Nyilván nem a Real Madrid szintjén, nem vagyok topjátékos, de olyan igen, aki a nemzetközi futballban is megállja a helyét, márpedig ez Magyarországról indulva szerintem nem csekély dicsőség.

– Elképesztő világjáró lett önből. Az európai légióskodás után Ázsiát és Ausztráliát is megismerhette, ezek alapján egy földrész maradt – és nem Afrikára gondoltunk.
– Öt brazil csapattársam volt Mumbaiban, kapacitáltak, hogy menjek velük Dél-Amerikába. Természetesen az Egyesült Államok is vonzana, azt veszem észre magamon, hogy a futballszakmai szempontok mellett egyre inkább érdekel a civil vetület is, hogy milyen új kultúrát ismerhetek meg. Futballkultúrát is persze. Az MLS érdekes kihívás lenne, ehhez az is kell, hogy legalább egy klub engem akarjon. Azért ha a spanyol ligából is keresnének, nehezebb lenne Észak-Amerikába csábítani, de egyéb európai bajnokságok nem biztos, hogy előnyt élveznének. Úgyhogy megint csak izgalmas időszak elé nézek…

MIT MONDOTT MÉG FORLÁNRÓL VADÓCZ? HOGY BÍRTA AZ INDIAI HÉTKÖZNAPOKAT? MI VOLT A HIVATALOS NYELV A PÁLYÁN? EZEKET IS MEGTUDHATJA A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN MEGJELENŐ INTERJÚBÓL.