Megtiltották a szülőknek, hogy ordítozzanak – magyar tehetség a BL-csapatnál

Kisfiam, Hunor ötévesen kezdett focizni a helyi kis csapatban, Birkerödben, ahol élünk. Mint szinte mindenhol, az úgynevezett utcai, vagy más néven grundfoci itt is kihalt, annak ellenére, hogy szinte maximum öt-tíz kilométeres körzetben mindenhol vannak füves és műfüves pályák egyaránt, ahol különböző méretű alumínium kapuk állnak mindenki rendelkezésére, vagyis szabadon használhatóak. Ennek én is nagyon örülök, hiszen gyakorlatilag velem kezdett el négyévesen focizgatni. Ezt mostanáig is tartjuk mint individuális fejlesztést, az edzések mellett, heti egy vagy két alkalommal.

Kisebb klubok minden kisvárosban, illetve faluban vannak. Ha a falu mérete kisebb, akkor gyakran összevonnak két-három kisebb csapatot is, így abból lesz egy egyesület. Évfolyamonként 35-60 gyerek is összejöhet. Dániára inkább ez jellemző: több kisváros van, egymáshoz nagyon közel, de méretük ellenére igen jól felszereltek, sportpályák, uszodák vannak mindenhol.

MINDENKINEK TERET NYÚJTANAK

Ezt fontos hangsúlyozni. A legkisebb klubtól a legnagyobbakig – mint például az FC Köbenhavn – futballoznak amatőrök is. Velük önkéntesek foglalkoznak, a legtöbbször szülök, jellemzően apukák, akik a dán labdarúgó-szövetség (DBU) által kidolgozott terv alapján igyekeznek edzéseket tartani.

Évente két-három alkalommal megy a klubokhoz a DBU-tól egy oktató, aki bemutatóedzést tart vagy tanácsokkal látja el az aktív és önkéntes szülőket. Ez természetesen csak a hobbifocihoz elég, de elég komolyan veszik már fiatal kortól, már csak a szocializáció, illetve a sportág és a mozgás megszerettetése miatt is.

Egy év után váltottunk, Hunort a szomszéd kisvárosba, Hörsholmba, egy feltörekvő amatőr klubhoz vittük, amelynek 1100 tagja (különböző sportágakban), illetve nagyjából 120 önkéntes szülője van. A fiammal itt Dánia egyik legjobb utánpótlástrénere foglalkozott, aki kiszúrta a tehetségét. Korábban nyolc évet töltött a Bröndbynél és az FC Nordsjaellandnál „talent trénerként”, ami azt jelentette, hogy a legügyesebbeknek heti egy-két alkalommal tartott extra, egyénre szabott fejlesztéseket. A jelenlétének és szakmai munkájának köszönhetően a klub megkapta a dán labdarúgó-szövetségtől a T-licencet.

Hunorra egy alkalommal felfigyelt az FC Köbenhavn egyik vezető megfigyelője, aki korábban maga is Superliga-játékos és válogatott labdarúgó volt. Megemlítette, hogy ha úgy gondoljuk, akkor átmehetünk az FC Köbenhavnhoz. Ez csak magánbeszélgetés volt, hiszen hivatalosan U12-es kor előtt nem lehet ajánlatot tenni vagy bárkit elcsábítani.

Először mi is nemet mondtunk, de egy idő után beláttuk, fiunk kinőtte akkori csapatát, megérett a váltásra. Néhány hónappal később felhívtuk, nagyon segítőkész volt. Mint utóbb kiderült, ismerték is Hunort, hiszen nagy klub révén a megfigyelőhálózat emberei ismerik a környék ügyes fiataljait.

Dániában a futballistapalántákat három szintre sorolják be:
– A: a legügyesebbek
– B: van bennük valami, de még fejlődniük kell
– C: abszolút hobbifutballisták, csak a mozgás és a foci szeretetéért csinálják.

Úgy gondolkodnak, hogy senkit sem szabad elküldeni, mindenkinek meg kell teremteni, hogy a saját szintjén hódolhasson a szenvedélyének, mert ha éppen labdarúgó nem is lesz, később lehet belőle szurkoló, ami nem elhanyagolandó! Ez a játék akkor ér valamit, ha vannak nézők a lelátón. Ráadásul segíti őket abban, hogy egészségesen éljenek, mozogjanak.

Mindegyik „tehetségi szintnek” megfelelően rendeznek mérkőzéseket és tornákat. Tehát ki van zárva, hogy egy A-s együttes találkozzon egy B-ssel vagy egy C-ssel, mert nem lenne értelme.

Lövésfejlesztés

AZ ABSZOLÚT TEHETSÉGEK KÖZÖTT

A nagy kluboknál pedig, mint az FC Köbenhavn, az A-csoporton belül van A1 és A2 kategória is. Az A1 az abszolút tehetség, vagy ahogy itt hívják: elitgyerekek. Pénzt nem kapnak, sőt a szülök fizetnek mindent, de szinte annyit edzenek, meccselnek és utaznak, mint a profik. Ide tartozik Hunor is, ezen belül is egy korosztállyal feljebb játszik és edz, vagyis a 2006-osokkal az U11-ben.

Heti négy edzésük van, plusz egy reggeli tréning, ami nem kötelező, csak ha részt tud venni rajta, ha elengedik az iskolából. Emellett heti egy meccsük van, néha tornára járnak. Teremben egyáltalán nem játszanak, csak szabadtéren, leginkább műfüvön, és szinte egész évben mérkőzéseik vannak, csupán nyáron kapnak egy négyhetes szünetet.

Évente három-négy alkalommal van külföldi túra is, amikor Európa legnevesebb klubjainak utánpótláscsapataival mérhetik össze erejüket, illetve megláthatják, hol tartanak a többiekhez képest.

A négy edzés úgy áll össze, hogy három nap van tréning, ebből az egyik nap dupla, közte egyórás szünettel, ahol a srácok együtt lehetnek kicsit, beszélgethetnek, együtt étkeznek (leginkább gyümölcsöt), társasoznak, stb.

A CSAPAT CSAPAT LEGYEN!

A szociális kohézióra nagyon nagy figyelmet fordítanak, hogy a csapat csapat legyen, annak ellenére, hogy a srácok egymás riválisai a csapaton belül. Itt más a helyzet, mint a kisebb klubokban, ez nem hobbiról szól, hanem minden gyerek elszánt, futballista szeretne lenni! Ezért a kötelező tréningeken kívül többen gyakorolnak külön edzővel vagy egyedül.

Hunornál ezt a szerepet én töltöm be, a különedzője vagyok. Szüksége is van rá, különben hamar lemaradna. Az edzéseken a labdán van a fókusz, nagyon nagy tempóban mozognak, de persze a talent csapatban a gyerekek húzzák is egymást rendesen.

Nagy hangsúlyt fektetnek U12-ig az egy az egy elleni játékra, hogy abban fejlődjenek a srácok, mert elsősorban focistákat akarnak nevelni, nem erős csapatot. Az később jön a képbe. Így eredménykényszer egyáltalán nincsen, minden tanulásként van felfogva. Természetesen győzni akarnak a gyerekek, ez nem is kérdés, ez elemi ösztön.

MINEK ORDÍTOZNI? MAJD A MECCS UTÁN MEGBESZÉLIK…

Két edző foglalkozik velük, közülük az egyik UEFA A-licences, a másik pedig segédszerepet tölt be, ő is testnevelési egyetemet végzett. Az FC Köbenhavn több kisebb környékbeli klubbal írt alá együttműködési megállapodást, ami azt jelenti, hogy ezekből az együttesekből a 20-25 legtehetségesebb játékos heti egyszer edzéslehetőséget kap az FC Köbenhavnnál, s ha elég ügyes és sokat fejlődött, akkor az U12 után csatlakozhat a klubhoz.

Így a gyerekek belülről és kívülről is kapnak konkurenciát. Ezt persze nem érzékeltetik velük, sőt az edzőket a kifejezetten nagy türelem jellemzi, a mérkőzések után átbeszélik a negatívumokat is, de sokat nem foglalkoznak velük, szinte mindenből a pozitívumokat igyekeznek kiemelni és arra építeni.

Mérkőzés alatt szinte teljesen csendben vannak, nincs ordítozás. A gyerekek tudják, hogy mi a dolguk, ha meg nem, azon az ordítozás sem segít. A kérdéses szituációkat később átbeszélik vagy videón visszanézik. Ordítoznunk nekünk sem szabad, sőt, csak akkor lehetünk ott a mérkőzéseken, ha semmilyen instrukciót nem adunk a gyerekünknek!

Egyéni képzés

Az FC Köbenhavnnak van egy iskolája az U13-as korosztálytól. A korosztályonként kiválasztott tíz futballista tanulhat ott. Ez közvetlenül a klub mellett van és a tíz kiválasztotthoz tíz külsős lányt raknak hozzá, hogy jó legyen az arány. Ebben a korban az edzések már mindennapossá válnak, nem lesz pihenőnap.

A kisfiamnak egyelőre jól megy, a nagy tehetségek között tartják számon, persze még korai lenne bármit mondani, de neki is megvan a kellő elhivatottsága. Ezt szüleiként támogatjuk, és meglátjuk, mire lesz elég, ám az, hogy egy korosztállyal feljebb számolnak vele és stabil csapattag, mindenképpen pozitív.

HA ÖNNEK IS VANNAK KÜLFÖLDÖN SZERZETT TAPASZTALATAI, ÉS SZÍVESEN BESZÁMOLNA A HELYI UTÁNPÓTLÁSRENDSZERRŐL, VÁRJUK BESZÁMOLÓJÁT AZ [email protected] CÍMRE „KÜLFÖLDI TAPASZTALATOK” TÁRGYMEGJELÖLÉSSEL!