Légiósok: Vadócz marad Hongkongban, de...

– Kispesten edz – Kispesten is marad?
– Nem, nem térek vissza korábbi klubomhoz, korábban is nyilatkoztam, hosszabb távon egyelőre nem tudom elképzelni magam a hazai bajnokságban – mondta lapunknak Vadócz Krisztián, a hongkongi Kitchee 32 esztendős, 40-szeres válogatott középpályása. – Már aláírtam az újabb egy évre szóló szerződésemet, úgy tűnik, nem szerződöm máshová.

– Úgy tűnik?
– Ha valamelyik együttes úgy gondolja, megállapodik a klubommal, majd velem is, lehet, hogy váltok. De erre kevés a sansz, minden bizonnyal maradok – meglepőt húztam, amikor nem a távozás, hanem a maradás mellett döntöttem. Egyelőre tehát kilenc külföldi ország bajnokságában játszottam pályafutásom során.

– Profiskodott már Franciaországban, Skóciában, Hollandiában, Spanyolországban, Dániában, Indiában, Svájcban, Ausztráliában és Hongkongban is – mi hajtja, mi ösztönzi az újabb és újabb klub- és országcserére?
– Mindig az ajánlatok döntenek. De nem a pénz az elsődleges szempont – persze az sem mellékes –, hanem a klub célja, a kihívás, hogy alapemberré tudjak válni. Kétségtelen, nem hiányzik, hogy egy helyen sok időt töltsek el.

– Észak-Amerikában, Dél-Amerikában és Afrikában nem futballozott még.
– Most mondhatnám, hogy majd Amerikában is játszom, aztán lehet, Afrikában kötök ki… Az esetemben ez tényleg lutri.

– A hongkongi bajnokság utolsó fordulója is annak bizonyult: a záró körben dőlt el, hogy a Kitchee vagy az Eastern nyeri-e meg a bajnokságot.
– Szerencsére mi bizonyultunk jobbnak, így pályafutásom során az első aranyérmemet ünnepelhettem első osztályú csapattal, a Honvéddal és a spanyol Deportivo Alavésszel ugyanis már végeztem az élen a második ligában. Januárban szerződtem Hongkongba, és végig nagy versenyfutás zajlott a két együttes között. Győznünk kellett idegenben, hogy mi nyerjük meg a bajnokságot, győztünk is négy-egyre, örülök, hogy a harmadik gól az én nevemhez fűződött.

– Mennyire erős bajnokság a hongkongi?
– Átlagos nyugat-európai bajnokság iramának felel meg az ottani, de erre a szintre csak a legütőképesebb együttesek képesek, a hátsó régióban szereplők lényegesen gyengébbek, nagy a szakadék. Hibázik, aki lenézi a hongkongi bajnokságot, az iram nagyobb, mint idehaza, ráadásul akad néhány brazil srác a ligában, aki jegyzett bajnokságban is megállná a helyét.

– Hogyan érzi magát odakint?
– Hongkong világváros, amely bár Kínához tartozik, európai beállítottságú hely. Élhető, az mondjuk igaz, hogy kis helyen rengeteg, körülbelül hétmillió ember él. Elképesztő az a fényáradat éjszaka, amelyet tükröz a rengeteg reklámfelület, ez azért zavaró, de meg lehet szokni. Ami pedig az ételeket illeti, nos… A hongkongi csirke valahogy nem olyan finom, mint a magyar, más íze van, legalábbis nekem. Az indiai konyha sokkal közelebb áll hozzám. A levegő is lehetne tisztább, a páratartalom is magas, ez azért nem ágyaz meg a még jobb, minőségibb labdarúgásnak. De meg lehet szokni. A legfontosabb, hogy szerepeljünk jól a következő szezonban is, no meg persze az ázsiai Bajnokok Ligájában, amely februárban rajtol. Szeretnénk maradandót alkotni, bízom benne, továbbra is tolhatom a csapat szekerét. Ha a BL-ben kiemelkedően futballozok, talán felfigyelnek a teljesítményemre idehaza is…

– Nyilván a válogatott meghívóra céloz – legutóbb hat évvel ezelőtt játszott a nemzeti csapatban. Lát rá esélyt, hogy negyvenegyedszer is pályára lépjen?
– Néhány éve megígértem, hogy látnak engem még a válogatottban, úgyhogy szeretném betartani az ígéretemet. Természetesen néztem az oroszok elleni felkészülési meccset, amelyen simán kikaptunk három-nullára, és az andorrai egy-nullás kudarcot is figyelemmel kísértem, de nem szeretnék a megmondóember szerepében tetszelegni, elegen elmondták már a véleményüket. Én is játszottam rosszul a válogatottban, de az biztos, hogy világbajnoki selejtezőn gyengébb ellenféllel szemben nem kaphattunk volna ki. Ez van, ez már a múlt, nekem arra kell fókuszálnom, hogy játsszak jól – egyelőre tehát nem Kispesten, hanem Hongkongban.