Sallói Dániel: Tudtam, hogy gyorsabb vagyok Schweinsteigernél

– Volt mit megünnepelni!
– Fontos győzelmet arattunk, ráadásul a múlt héten volt a születésnapom, ám akkor idegenben játszottunk, úgyhogy most köszöntöttek fel a többiek – mondta lapunknak Sallói Dániel, a Sporting Kansas City huszonegy éves csatára, aki magyar idő szerint vasárnap hajnalban a kezdőcsapatban kapott helyet a Nikolics Nemanjával felálló Chicago Fire ellen, s a lehetőséget góllal hálálta meg a 3–2-re megnyert találkozón.

– Szép gólt szerzett: a saját térfeléről indult el a labdával, és utána már nem is passzolt, meg sem állt a vendégek kapujáig.
– Jól ment a játék. Már az is örömmel töltött el, hogy a kezdőben kaptam helyet. Éreztem, hogy gólt szerzek, aztán amikor labdához jutottam, láttam, hogy Bastian Schweinsteiger van mellettem, és tudtam, nála gyorsabb vagyok, le tudom futni, úgyhogy csak megtoltam a labdát, és sprinteltem, majd visszavettem, befele toltam, s végül a kapuba lőttem. Örülök, hogy jó volt a kivitelezés, és lassítottam előtte. Korábban, még Gyirmóton is előfordult, hogy csak rohantam előre a labdával, ám keresztezett a belső védő, és könnyedén leszerelt. Igyekszem folyamatosan tanulni és fejlődni.

– Nem fáradt el a sprintelés során?
– Visszanéztem, valóban hosszú utat tettem meg, de labdavezetés közben képtelen vagyok elfáradni. Persze ha labda nélkül kell visszafutni védekezni, már egészen más a helyzet. A viccet félretéve, nagyon boldog vagyok, hogy gólt szereztem, ráadásul azzal szereztünk vezetést, nagy lökést adott a folytatásra.

– Dom Dwyer távozott a csapattól, Gerso Fernandes pedig az eltiltását töltötte. Számított rá, hogy kezdő lesz?
– Számítottam rá, de sokáig úgy tűnt, hogy Peter Vermes vezetőedző másnak szavaz bizalmat. Aztán a csütörtöki edzésen jól ment a játék, az egyik feladatot megnyertem, és ha nem is csak emiatt, de másnap odajött hozzám, és elárulta, ott leszek a pályán a kezdő sípszó pillanatában. Úgyhogy kezdtem is intézkedni.

– Mivel kapcsolatban?
– A jegyekkel.

– Nem kapnak a klubtól?
– Dehogynem, csakhogy annyi nem volt elég. A barátaim jöttek ki a meccsre, úgyhogy nagyjából még tizenöt belépőt kértem a klubtól. Örülök, hogy így alakult, és a gólomat meg a győzelmet is megnézhették.

– Valamint a világbajnok Bastian Schweinsteigert: milyen volt ellene futballozni?
– Különlegesen éreztem magam, amikor a játékoskijáróban oldalra néztem, és ott állt mellettem Schweinsteiger. Bár végig koncentrált voltam, a játékra összpontosítottam, nem lehetett nem észrevenni a klasszisát, hogy milyen nagyszerű futballista. Ahogy a pályán lát, ahogy passzol, azt fantasztikus közelről látni.

– Sikerült mezt cserélni vele?
– Nem, de nem is akartam.

– Miért?
– Mert honfitársammal, Nikolics Nemanjával szerettem volna, úgy is történt. Nagyon örülök, hogy végre találkoztam vele, mert nem ismertük egymást korábbról. A találkozó után beszélgettünk is. Remek sportember, gratulált a győzelemhez és a gólomhoz is, de én is nagyon örülök, hogy ilyen jól megy neki, igaz, annak is örülök, hogy ellenünk nem talált a kapuba. Remélem, gólkirály lesz, és abban is bízom, hogy a döntőben újra találkozunk egymással.

– Sokan dicsérték a teljesítményét, ráadásul a legutóbbi öt mérkőzésén három gólt szerzett. Elégedett?
– Örülök a dicséretnek, jót tesz az önbizalmamnak. Egyre több lehetőséget kapok, jó formában vagyok, sőt a mostani győzelemmel átvettük a vezetést. Csakhogy a Chicago ellen több gólt is szerezhettem volna, nagyon bosszant, ha helyzetben hibázom. Ugyanakkor a szezonban már négy gólt szereztem, kezdek ráérezni a góllövésre, édesapám szerint ez a legfontosabb. Bízom benne, hogy Dom Dwyer távozásával még több lehetőséget kapok.

– Ugyanakkor lehetséges érkezőkről is hallani csatárposzton, még Németh Krisztián neve is felröppent. Örülne, ha visszatérne Kansasbe?
– Pletykákat mi is hallunk, de konkrétumokról nem tudok beszámolni. Viszont ha már mindenképpen érkezik vetélytárs, akkor természetesen örülnék, ha még egy magyar lenne az öltözőben.