Elek Ákos: Nincs mit szépíteni, nagyon rossz évet zártunk

– Kazah Kupa-győztesként, Szuperkupa-győztesként, valamint bajnoki ezüstérmesként zárta az idényt a Kajrat Almatiban. Elégedett?
– Nem teljesen – felelte Elek Ákos, a Kajrat és a magyar válogatott 29 esztendős középpályása. – A tulajdonosunk jelentős összegeket áldoz a csapatra, nagy álma, hogy végre bajnoki címet ünnepelhessen, de… Amióta négy esztendeje a klub élére került, négy ezüstérem a termés. Az idén egyetlen ponttal maradtunk le az Asztana mögött, pedig kétszer legyőztük, egyszer pedig döntetlent játszottunk ellene. Sajnos a többi meccsen túl sok pontot hullajtottunk el. – Kazah Kupa-győztesként, Szuperkupa-győztesként, valamint bajnoki ezüstérmesként zárta az idényt a Kajrat Almatiban. Elégedett?
– Nem teljesen – felelte Elek Ákos, a Kajrat és a magyar válogatott 29 esztendős középpályása. – A tulajdonosunk jelentős összegeket áldoz a csapatra, nagy álma, hogy végre bajnoki címet ünnepelhessen, de… Amióta négy esztendeje a klub élére került, négy ezüstérem a termés. Az idén egyetlen ponttal maradtunk le az Asztana mögött, pedig kétszer legyőztük, egyszer pedig döntetlent játszottunk ellene. Sajnos a többi meccsen túl sok pontot hullajtottunk el.

– Szóval feszült hangulatban telt az évadzáró bankett?
– Az utolsó forduló után azonnal hazautaztam a válogatotthoz, de hallomásból tudom, hogy a tulajdonos megemlítette, a bajnoki cím az ő személyes elvárása volt. A kupagyőzelemmel igazából csak megmentettük a szezont, ráadásul a nyáron az Európa-liga-selejtezőből is hamar búcsúztunk, ami szintén csalódást jelentett. Emiatt a következő idényben több változás várható, négy külföldi játékos már távozott.

– Ön marad?
– A szerződésem egy plusz egy évig még a klubhoz köt, és nem is szeretnék távozni. A csapatban és a városban is remekül érzem magam, mostanra teljesen beilleszkedtem, és a nyári edzőváltás után, Carlos Alós Ferrer kinevezésével a játékunk is összeállt. Sorra nyertük a meccseket, de sajnos hajszállal lemaradtunk az aranyról.

– Önre viszont a korábbi vezetőedző, Kahaber Chadadze, valamint az őt váltó spanyol szakember is alapemberként számított.
– Mindkettejüknél élveztem a bizalmat, többnyire védekező középpályást játszottam, de megesett, hogy sérülések miatt a védelem közepén kaptam lehetőséget. Persze egy sorral feljebb mozgok otthonosabban, az viszont mindkét vezetőedzőnél közös volt, hogy a támadásokhoz nem csatlakozhattam, végig maradnom kellett a védők előtt.

– Márciusban szerződött Kazahsztánba, eddigi tapasztalatai szerint a magyarnál erősebb bajnokságban futballozik?
– Azért nem felelek igennel, mert Kazahsztánban abszolút kétesélyes a bajnoki cím, egyelőre senki sem szólhat bele a Kajrat és az Asztana versenyfutásába. Ez a két egyesület a magyar élvonalban is az aranyért harcolna, ne felejtsük el, hogy az Asztana az Európa-liga csoportköréből is továbbjutott. A hazai középcsapatokat viszont erősebbnek tartom. Az NB I hatodik helyezettje szerintem erősebb, mint a kazah hatodik.

– A szintén Kazahsztánban futballozó Kleinheisler Lászlóval gyakran beszélnek?
– Nem mondanám. Hiába szerepelünk egy országban, ezerháromszáz kilométer választ el minket, ez nagyobb távolság annál, hogy átugorjunk a másikhoz egy kávéra.

– Ha a klubszezon az arany- és ezüstérem után sem volt felhőtlen, képzelem, mit érez a magyar válogatott szereplése kapcsán.
– Nincs mit szépíteni, nagyon rossz évet zártunk.

– A tavalyi Eb után túl nagy volt az elvárás?
– Nem hiszem, elvégre tavaly augusztusban sem gondoltuk, hogy a topkategóriát képviselő portugál és svájci válogatott mellől kötelező kijutnunk a vébére. A selejtezőcsoportunk harmadik helye a realitást tükrözi, olykor a vereségek után is megtapsoltak minket. A gond az, hogy az Andorra, a Feröer és a Luxemburg elleni meccsekkel nem lehet elszámolni. Ráadásul a Luxemburg elleni találkozó lekötésével magunk alatt vágtuk a fát, nem születhetett olyan eredmény, amelyből jól jövünk ki. Ha több góllal nyerünk, mindenki megvonja a vállát, ha kikapunk, szégyenben maradunk. Ahogy hallom, a következő esztendőben szerencsére erősebb válogatottak ellen játszunk.

– Bár az utolsó két felkészülési meccsen sérülés miatt nem léphetett pályára, hazajött a kerethez. Milyenek az első benyomásai Georges Leekens szövetségi kapitányról?
– Beszélgettünk a futballról, a közegről, az Eb előtti és utáni hangulatról, de még csak ismerkedtünk egymással. Akkor Szélesi Zoltán vezényelte a felkészülést, a belga szakember semmibe sem szólt bele, végig a háttérből figyelt. Nincs is miért kapkodnia, szeptemberig bőven van ideje, hogy kiválassza a megfelelő játékosokat.

– Addig a kazah élvonalban kell bizonyítania, hogy érdemes a meghívóra. Mikor kell visszatérnie a klubhoz?
– Január harmadikán kezdjük a felkészülést, tíz napot edzünk Almatiban, majd öt nap pihenő után indulunk a hathetes törökországi edzőtáborba. A márciusi rajtra topon kell lennünk, mert az előző idény is megmutatta, hogy minden pontnak jelentősége lehet.