Vadócz Krisztián: Újra válogatott akarok lenni!

– Szóval nem az igazi a kinti konyha?
– Finoman szólva sem az – mondta lapunknak Vadócz Krisztián, a hongkongi élvonalban szereplő, bajnoki címvédő Kitchee SC 32 esztendős, 40-szeres válogatott középpályása. – Mivel szeretik az itteniek a labdarúgást, elég nagy a médiafelhajtás, így engem is bemutattak egy kisfilmben a drukkereknek. Megkóstoltattak velem minden helyi ételt, s mit mondjak, nem voltam elragadtatva… Még a tengeri herkentyűkkel nem is lenne baj, de a csirkét és a marhát úgy készítik el, s olyan szószokkal öntik le, amelyek nem nyerték el a tetszésemet. De nincs ezzel semmi baj, hiszen nekik meg nyilván a magyar konyha lenne furcsa.

– A hongkongi élet is fura egy európai ember számára?
– Hongkong hatalmas, szórakoztató város, ha innen el sem lehetne mozdulni, akkor sem lenne semmi probléma, hiszen itt mindent megkap az ember. Mindig lehet újdonságokat felfedezni, rengeteg a kivetítő az utcákon, mintha egy show részesei lennénk. Budapesti vagyok, vagyis a nyüzsgést ismerem, de a hihetetlen mennyiségű fényreklám miatt teljesen más érzése van errefelé az embernek. Hongkong kicsit Mumbaira hajaz, az indiai város sem alszik sohasem. Állandó a több száz lóerős sportautók bőgése, de sajnos a lég- és fényszennyezés is. Viszont sok a zöldfelület, vagyis ha szeretnénk, a feleségemmel felruccanhatunk valamelyik hegyre. A kínaiak azt mondják Hongkongra, hogy már Nyugat, a Nyugat meg azt mondja, ez már Kína… A kettő között van az igazság. De nem turistának érkeztem, vagyis természetesen a futball az elsődleges.

– Vezetik a bajnokságot nyolc forduló után – sikerül a címvédés?
– Mivel csak három pont az előnyünk a második Pegasus előtt, egyáltalán nem telt nyugodtan a karácsonyi időszakunk. De nincs megállás, pénteken edzőmeccset játszottunk, majd két hét múlva folytatódik a bajnokság. Égek a vágytól, hogy újra sikereket érjünk el a csapattal. Idekint három kupasorozat indul, a Senior Shieldből sajnos kipottyantunk – ami rendkívül fájó pont a szezonban, hiszen ez amolyan Magyar Kupa itt Hongkongban. De hasonló presztízzsel bír az FA-kupa is, abban még állunk, csakúgy, mint a Ligakupának megfelelő Sapling-kupában. No és ugye az Ázsiai Bajnokok Ligájában is szerepelünk februártól. A klub ambiciózus, ez nagyon szimpatikus, a vezérkar szeretne néhány új játékost szerződtetni, hogy még erősebb kerettel vágjunk neki az évnek.

– S ebben kulcsszerep hárulhat önre – már négy gólnál tart az élvonalban.
– Kicsit többet támadhatok, mint korábban, mert a középpályástársam több védekező feladatot lát el, mint én. Maradjunk annyiban, hogy a négy gólom úgy jöhetett össze, hogy jókor voltam jó helyen… Mindenki csak a gólokat látja, de engem jobban foglalkoztatnak a gólpasszok, vagy a gólpasszt megelőző passzok. Ebből nekem sok van, a szélsőink rendre várják is, hogy pattanjon le előttük labda – ha nem indítom őket pontosan, nagyon mérgesek.

– Hogyan képzeljük el a hongkongi ligát, mennyire erős?
– Így, egy év tapasztalattal a hátam mögött azt mondom, kicsivel gyengébb, mint egy közepes nyugat-európai bajnokság. A nézőszám általában néhány ezres, bár nyilván a BL-ben ez ötszámjegyűre duzzad majd. Nem olyan a hangulat, mint egy-egy indiai meccsen, amikor hatvanezren ültek a lelátókon…

– Érezhetően megszerette a hongkongi életet, de pályafutása során már tizenkét klubban szerepelt – elképzelhetőnek tartja, hogy a nyáron, amikor lejár a szerződése, továbbáll?
– Aki megnézi, játszottam néhány csapatban, vagyis persze, benne van a pakliban. De mindig az dönt, hogy a klub és az én céljaim megegyeznek-e, s ha igen, van-e esély a megegyezésre.

– Lehet, hogy hazatér?
– Előfordulhat, hogy egyszer még játszom Kispesten – az biztos, ha még játszom Magyarországon, nem kérdés, hová szerződöm. Csak a Honvéd! De tudjuk, a bajnokcsapatba nehéz beférni… Hogy egyáltalán ez a lehetőség szóba kerüljön, nemcsak nekem kell jól futballoznom, hanem a klubnak is érdeklődést kell mutatnia. Minden nyáron a Bozsik-stadionban edzek, örülök, hogy lehetőséget kapok Kispesten. Olykor az NB III-as csapattal, máskor valamelyik utánpótlás-együttessel edzem, úgyhogy olyanokat is ismerek, akiket a nagyközönség még nem feltétlenül. Tisztában vagyok azzal, hogy kik mutatkozhatnak be hamarosan az NB I-ben.

– Ön tizenöt évvel ezelőtt, 2002 őszén debütált az élvonalban. Meddig tart még a pályafutása?
– Sokáig szeretnék még futballozni, ez biztos. De az is igaz, hogy már tíz esztendeje tervezem a pályafutásom utáni életet.

– Hogyan képzeli el a jövőjét?
– Lehet, edzőként dolgozom majd, de a menedzsereim már mondták, hogy annyi átigazolásban vettem részt, hogy sportigazgatóként is tevékenykedhetnék. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

– Válogatottságot hozhat?
– Már több alkalommal is kijelentettem, hogy újra válogatott akarok lenni! Csakúgy, mint tíz éve mindig, most is az lebeg a szemem előtt, hogy 2011 után megint pályára lépjek. Remélem, aki lát majd futballozni, azt mondja, hogy elegendő vagyok ehhez a szinthez. Addig pedig marad nekem Hongkong.