Van Nistelrooy és Van Bommel is türelemre inti a magyar tehetséget

– Nem lehet azt mondani, hogy zökkenőmentesen alakul a pályafutása: adminisztrációs okok miatt négy évig nem játszhatott tétmérkőzésen a PSV-nél, ezt követően profi szerződést kötött, a nyáron pedig lábközépcsonttörést szenvedett.
– Hosszú távon megerősítettek ezek a nehézségek, de közben nyilván nem ez járt a fejemben, hiszen borzasztóan kemény időszak volt. A lábtörés után hat hétig gipszben volt a lábam, két hónapig nem edzhettem. Október közepén tértem vissza, azóta két mérkőzésen kaptam lehetőséget.

– Amikor másfél éve beszélgettünk, azt mondta, az a célja, hogy az U19-es csapattal készüljön, és lehetőleg a másodosztályban játszó Jong PSV-ben is bemutatkozzon. Ebből a szempontból sikeresnek tekinthető az előző szezon?
– Abból a szempontból valóban sikerült megvalósítani a céljaimat, hogy kétszer pályára léptem a Jong PSV-ben, az U19-ben ellenben többet szerettem volna játszani. Hatalmas a versenyhelyzet, huszonöten vagyunk, és a meccskeretbe csak tizennyolcan férnek be, de ettől még bántó, hogy az első fél évben gyakorlatilag egyetlen percet sem kaptam. Kissé megrekedt a fejlődésem.

– Az azt megelőző idényben jól ment a játék az U17-ben, bajnokok lettek – tudja, miért mellőzték mégis?
– Az akkori edzőnk azt mondta, nála mindig a legjobb tizenegy játszik, ám amikor a klubnál úgy látták, reális esély van rá, hogy elmegyek, elkezdtem folyamatosan játszani. Aztán az edzőnk agyondicsért, mielőtt elment a csapattól. Viszont az is igaz, hogy a sérülésem ellenére a PSV kétéves szerződést kínált a nyáron.

– Ez mindenképp azt bizonyítja, hogy megbíznak önben. Most abban a korosztályban játszik, amelyik a felnőttcsapat előszobájának tekinthető. Mekkora a rivalizálás?
– Ez időnként a pályán is jól érzékelhető, nem csupán az edzéseken. Ha közösen megnézünk egy mérkőzést, gyakran látjuk, hogy valaki indítás vagy passz helyett inkább cselezget, miközben három üres ember várja a labdát. Az is fontos tényező, hogy nagyon sok játékosnak lejár a szerződése az idény végén, úgyhogy ők azért is harcolnak, hogy maradjanak.

– Ebben az idényben a Bajnokok Ligája-győztes, korábbi Barcelona- és Bayern-játékos Mark van Bommel irányítja a csapatot. Milyen vele dolgozni?
– Az biztos, hogy óriási tekintélye van. A pályán kívül szimpatikus, visszafogott ember, szeret viccelődni. Személyesen is ad tanácsot, hogy miben kellene fejlődnöm. Sokat sztorizgat, hogy milyen volt Ronaldinhóval, Ibrahimoviccsal játszani, úgy mindenki nagyon odafigyel rá. Persze előfordult kisebb nézeteltérés köztünk, de ő is mondta, nyugodtan hangoztassuk a véleményünket, ne foglalkozzunk vele, milyen játékos-pályafutás áll mögötte. Május végén azt mondta nekem, szeretné rám építeni a csapatot, ám közbejött a sérülésem. Bátorított, hogy a legfontosabb a felépülésem, legyek türelmes.

– Látom, zavarja a kevés játéklehetőség, de még csak tizennyolc éves, nagy klubnál pallérozódik, ráadásul az utánpótlás-neveléséről híres Hollandiában.
– Sokat szoktam beszélgetni Ruud van Nistelrooyjal, általában együtt kondizunk, mindig türelemre int. Ő huszonegy-huszonkét évesen került a PSV-hez, előtte kisebb klubnál, a Den Boschban futballozott, ennyi idősen még ő is a korosztályos együttessel volt. Elmondta, egyszer az Ajax U18-asai tíz egyre megverték őket, pedig az amszterdamiaknak nem is az volt a legerősebb együttesük, hanem az eggyel idősebbeké, amelynél Patrick Kluivert és Clarence Seedorf is futballozott – aztán később csapattársak lettek a válogatottban. Azt is kiemelte, az utánpótlás-válogatott mérkőzések száma nem lényeges, ő nem szerepelt egyen sem, az a fontos, hogy a nagyok között mennyit játszunk.