Lang: Tisztelettel fogadtak, jó érzés ismét tartozni valahova

– Aláírt?
– Igen, kedd délután átestem az orvosi vizsgálaton, rendeztük a papírokat, és zöld utat kaptam, immár semmi akadálya, hogy ismét pályára lépjek – mondta lapunknak a huszonkétszeres válogatott Lang Ádám, akit a szezon végéig adott kölcsön az élvonalbeli Dijon a másodosztályú Nancynak.

– Szóval pénteken a Niort ellen ott lesz a kezdőcsapatban?
– Az erőnlétemmel nincs gond, részemről készen állok! Egyelőre kevés edzésen vettem részt, nem merek semmit kijelenteni, de úgy érzem, hosszú távon kezdőként számol velem a klub. Pozitívak az első benyomásaim, tisztelettel, segítőkészen fogadtak, jó érzés ismét tartozni valahova. Tudom, hogy itt sem lesz bérelt helyem a csapatban, folyamatosan bizonyítanom kell, nem dőlhetek hátra, mert annak nem lesz jó vége.

– Nem tartja visszalépésnek, hogy az élvonalból a másodosztályba került?
– Biztos van, aki így gondolja, és lehet benne igazság. Nyilván nagy a különbség a két osztály között, hogy mást ne mondjak, ezúttal nem Neymart és Radamel Falcaót kell majd megállítanom. Ettől függetlenül a Ligue 2-t sem szabad lebecsülni, ez is erős liga, amelyet külföldről is folyamatosan figyelnek. Többen igazoltak innen erősebb bajnokságba az utóbbi időben, úgyhogy ugródeszkának is kiváló. Nekem azonban az volt a legfontosabb, hogy minél több játéklehetőséget kapjak. Úgy érzem, itt számítanak rám, és fontos hangsúlyozni, hogy csak a szezon végéig szól a kölcsönszerződésem, nincs opciós joga a Nancynak.

– Ha igazak a hírek, semmiképpen sem akarta eladni a Dijon, ami azért azt jelzi, hogy hosszú távon ott is számolnak önnel.
– Én is így érzem, nem arról volt szó, hogy páros lábbal kirúgtak, sőt, végig segítőkészek voltak. Leültünk beszélni, és elmondták, hogy bár számítanak rám, a közeljövőben aligha kapok több játéklehetőséget. Próbáltunk mindkét fél számára jó megoldást találni, így került képbe a Nancy.

– Volt már ideje feltérképezni, hol él majd a következő fél évben?
– Csak néhány napja költöztem át, a várost még csak képeken láttam. A hotel és az edzőpálya között ingázom, de most a helyi látványosságoknál sokkal fontosabb, hogy bizonyítsak a szakmai stábnak és a szurkolóknak.

– Eleinte alapembernek számított Dijonban, ám tavaly tavasszal váratlanul kikerült a csapatból, és az utóbbi hónapokban alig kapott lehetőséget. Mi volt ennek az oka?
– Ha tudnám a választ, megmondanám, én is csak találgatni tudok. Volt egy gyengébb szériája a csapatnak, talán én sem voltam csúcsformában, és az edző elkönyvelte, hogy nem vagyok elég jó. Azóta viszont sok idő telt el, mások is megerősítettek benne, hogy jó formában vagyok, de sajnos csak edzésen tudtam bizonyítani. Remélem, ez most megváltozik.

– Gondolom, tanulmányozta az utóbbi napokban a Nancy történelmét.
– Naná, hallottam, több nagy futballista, köztük a háromszoros aranylabdás Michel Platini is itt kezdte a karrierjét. Azt hiszem, ez mindent elmond a klubról. Az itt játszó magyarokra is emlékeznek, a szakmai stábból többen megkérdezték, ismerem-e Rudolf Gergelyt, Nagy Antalt, Futács Márkót vagy a korábban a csapatot irányító Bölöni Lászlót. Immár én is beálltam ebbe a sorba.

– Bár nagy múltú klubról van szó, jelenleg nem áll jól a csapat. Az előző idényben még az első osztályban szerepelt, most viszont a tizenhatodik a második ligában, három ponttal megelőzve az osztályozós helyen álló Bourg-en-Bresse-t.
– Ez azért is érdekes, mert a mezőny egyik legerősebb kerete a miénk. Csalódást keltő a helyezésünk, azon leszünk, hogy a tavasszal látványosan előrelépjünk, szeretnék én is hozzájárulni a sikeres szerepléshez.

– A francia nyelvvel hogyan boldogul?
– Meglepően jól. Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a tanulást, és a hétköznapokban olyan sok azért nem ragad az emberre. Ám amint megérkeztem a Nancyhoz, mindent megértettem, és ami még fontosabb, ők is megértettek engem. A jövőben ismét nagy hangsúlyt fektetek a nyelvtanulásra, mert tudom, hogy légiósként ez is rengeteget számít.

– Miben fejlődött a legtöbbet, amióta Franciaországban futballozik?
– Leginkább mentálisan. Régen sokat rágódtam a kritikákon, itt viszont mindenki sokkal pozitívabb beállítottságú. Ha hibázol, nem követelik egyből a fejedet, tudják, hogy ez is hozzátartozik a játékhoz, és nincs értelme azon agyalni, amin már úgysem lehet változtatni. Magyarországon sajnos nem ezt tapasztaltam.

– Azért az Andorra elleni vereséget nehéz megmagyarázni.
– Arra tényleg nincs mentség, de nem is erre gondoltam. Ha már a válogatottat említette, ott van például a svájciak elleni két mérkőzés. Az ellenfél topligákban futballozó játékosokkal állt ki, rutinosabbak voltak, gyorsabban gondolkodtak, szemlátomást magasabb szintet képviseltek. A 2016-os Európa-bajnokság után hatalmas volt az eufória, a tavalyi évet viszont elrontottuk, és ez a hangulaton is érződött. A mennyből a pokolba kerültünk, azon leszünk, hogy helyrehozzuk a hibákat, de ez hosszabb folyamat lesz. Szeretnénk kijutni a 2020-as Eb-re, képzelem, mekkora ünnep lenne, ha Budapesten léphetnénk pályára egy nagy tornán.

– Ha már szóba hozta: a válogatottság szempontból is kulcsfontosságú, hogy minél többet játsszon.
– Pontosan, ez is szerepet játszott a döntésemben. Az utóbbi időben kikerültem a képből, azon leszek, hogy kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtsak a Nancyban, és felhívjam magamra Georges Leekens szövetségi kapitány figyelmét.