Gyurcsó Ádám: Sokkal több van bennem

– Szinte egész Európában szokatlanul hideg napok vannak, még Rómában is havazással indult a március. A varázslatos hangulatú Splitben is hó borítja a pálmafákat?
– Nem, itt azért hó nem volt, viszont rengeteg eső esett – mondta Gyurcsó Ádám. – A városból sajnos még nem sokat láttam, mindenkitől hallom, milyen szép, de eddig még nem volt igazi kirándulóidő.

– A kérdést értelmezheti úgy is: hogy érzi magát a horvát város patinás csapatában, amelyhez januárban szerződött, és amelyben a hétvégén, a Rudes ellen egy nullára megnyert találkozón megszerezte első gólját?
– Köszönöm, kiválóan érzem magam, különösen most, hogy gólt szereztem, és kiderült, hogy győzelmet jelentő találat volt. Jól indultam be az üres területre, és az ötös sarkáról ballal laposan lőttem a bal alsó sarokba. Nagyon sokat jelent nekem ez a gól, ez volt az első Horvátországban, és fontos három pontot hozott a csapat konyhájára. A meccsen nyújtott teljesítményemmel egyébként nem vagyok elégedett, játszhattam volna jobban, sokkal több van bennem, de jó volt hosszú idő után újra kezdőként tétmeccsen pályára lépni. Ahhoz, hogy jól érezzem magam, az is kellett, hogy a csapattársaim hamar befogadtak. Fontosnak tartottam, hogy minél előbb összeszokjak velük, és szerencsére a törökországi edzőtáborozáshoz már tudtam csatlakozni. Nagyon kemény alapozásunk volt napi két edzéssel, ez is kellett ahhoz, hogy újra magamra találjak.

A HÉTVÉGI GÓL

– A tavaszi idényben a hétvégi volt a Hajduk negyedik bajnokija, de most először kezdett. Megtudhatjuk, hogy a korábbi találkozókon miért csak egy félidőt játszott csereként?
– Az első idei bajnoki meccsünket betegség miatt voltam kénytelen kihagyni, és a lábadozásom úgy elhúzódott, hogy a második, Dinamo Zagreb elleni összecsapás előtt csak csütörtökön tudtam elkezdeni az edzéseket, így Zeljko Kopic vezetőedző a legnagyobb rangadón nem merte megkockáztatni a játékomat. Az előző fordulóban a szünetben már becserélt, de nagyon érezhető volt, hogy még meccshiánnyal küszködöm. Sajnos Lengyelországban az utóbbi fél évem nagyon rosszul sikerült, kevés játéklehetőséget kaptam, és utol kellett érnem magam. Most kezdőként hetvenhárom perc jutott, és a győztes gólom révén remélem, hogy legközelebb is a kezdőcsapatban leszek.

– Az első mérkőzése, a Slaven Koprivnicától elszenvedett vereség után a Slobodna Dalmacija lap szakírója így kritizálta önt: „Nem szokott össze a társakkal, elveszettnek tűnik a pályán”. Egyetért a bírálattal?
– Amikor elolvastam a cikket, nagyon felbosszantott. Arra gondoltam, az első negyvenöt percem után miért kell máris nekem esni?! Aztán elolvastam még egyszer, kicsit megnyugodtam, és úgy döntöttem, hogy nem kell nekem ezzel foglalkoznom, írjanak azt a szakírók, amit ők látnak, én pedig teszem a dolgom, és igyekszem megfelelni az edzőm elvárásainak. Ha majd jönnek a gólok, úgyis mást írnak.

– A négy–három–hármas rendszerben bal oldali támadóként szerepelt. Kedveli ezt a pozíciót?
– Noha jobblábas vagyok, és pályafutásom nagy részében a jobb szélen játszottam, valójában a bal oldalon érzem jól magam. A Videotonban is ott játszottam az utolsó fél idényemben, és akkor hét gólt szereztem, azt tartom a legjobb szezonomnak, úgyhogy örülök, hogy ezen a poszton számítanak rám itt is. Igaz, nagyon sokat kell befelé játszanom, mivel ellenfeleink általában beállnak védekezni, így helyet kell teremtenem a felfutó balszélsőnek is.

– A Hajduk hátránya kilenc pont a zágrábi Dinamo mögött, és a fővárosiak egy meccsel kevesebbet is játszottak. Látnak még esélyt a bajnoki cím megszerzésére?
– Amíg matematikailag nem dől el az aranyérem sorsa, természetesen nem adjuk fel a küzdelmet. A Dinamo előnye soknak tetszik, ám sosem lehet tudni, nem kerül-e valamikor hullámvölgybe. A bajnoki címnek persze nem mi vagyunk az esélyesei, de a kupában ott vagyunk a legjobb négy között, és nagyszerű lenne bejutni a döntőbe – országos kupát ugyanis még soha nem sikerült nyernem, és nagyon szeretnék.

– Magyar csapattársa, Futács Márkó még nem volt a keretben a hétvégén. Nem javul a sérülése?
– Jó állapotban van, nincsenek fájdalmai, és százszázalékos edzésmunkát végez. Nem siettetik a visszatérését, mert ilyen súlyos sérülés után nem könnyű visszatérni. De hamarosan eljön az ő ideje is.

– A hónap végén a magyar válogatott két mérkőzést is játszik. Számít meghívóra? Van információja arról, hogy Georges Leekens szövetségi kapitány figyelteti-e a játékát?
– Semmilyen információm nincs erről. Igyekszem olyan jól futballozni, ahogy csak tudok, és ha jól megy a játék, már megtettem a magamét a beválogatásom érdekében, a döntés a kapitány kezében van. Bízom benne, hogy ez a gól nagy lökést ad, és ha a következő hetekben újabbakat szerzek, az elősegítheti az újabb beválogatásomat.