Fradi-mezben mentek a Barcához – felvették őket az utánpótlásba

PÓR KÁROLYPÓR KÁROLY
Vágólapra másolva!
2018.09.13. 10:08
null
Molnár Milánt és testvérét, Molnár Pétert is felvették az FCB Escolára
A Nemzeti Sport Online-on néhány éve indítottuk „külföldi tapasztalatok” sorozatunkat, azzal a céllal, hogy elsősorban az utánpótlás-nevelés területén, de akár szélesebb körben, az amatőr futballtól, a szurkolók kiszolgálásán át a márkaépítésig megnézünk konkrét példákat, hogyan űzik, építik ezt a sportágat külföldön, Európa különböző részein. Sorozatunkat a nyári szünet után, ősszel is folytatjuk, méghozzá azzal az apropóval, hogy ősztől a Molnár testvérekkel, Milánnal és Péterrel tovább gyarapszik azon 8–12 év közötti magyar gyerekek száma, akik az FC Barcelona futballiskolájában, az FCB Escolában sajátíthatják el a labdarúgás alapjait.

 

BONYOLULT ÉLET FUTBALLIMÁDÓ KÖZEGBEN

A Molnár család a napokban kezdi meg barcelonai életét, viszont a cikkben is említett, 11 éves Huszár Gergő már egy éve a katalán fővárosban él és pallérozódik az FCB Escolán. Az élményekről Tandari Erika, Gergő édesanyja mesélt nekünk.

„Nagyon nehéz éven vagyunk túl, de nem a foci miatt, mert Gergő jól érzi magát itt, rengeteget fejlődött. Viszont maga az életre való berendezkedés elég bonyolult. Amikor a függetlenségi törekvések miatt kialakult helyzet fokozódott, az is szóba került, hogy hazaköltözünk – kezdte a visszatekintést megkeresésünkre az édesanya. – A katalánnép nehezen nyílik meg az idegenek felé, és ezt az aktuális politikai helyzet csak fokozza. Az egyik nagy nehézség, hogy hiába kezdtem el spanyolul tanulni, itt mindenhol elsősorban a katalán nyelvet használják, a boltokban is katalánul van minden kiírva, az emberek persze tudnak spanyolul is, de nem úgy szólalnak meg. Lakást nagyon nehéz bérelni. Tudtam, hogy szükség van például a születési anyakönyvi kivonatra is, de az már csak ott derült ki, hogy nem lehet három hónapnál régebbi...

Amikor ügyeket intézel, és azt hiszed, hogy már minden megvan hozzá, akkor mindig jön valami újabb nehézség. Mindenért küzdeni kell. Csak egy példa, a wifire, hogy legyen a lakásban internet, három hónapot vártunk. Aztán kerestünk Gergőnek egy másik klubot is, hogy mindennap legyen edzése. Maximálisan ki szerettük volna használni az itt töltött időt, mert az Escolán csak egymás között játszanak, és csak heti két edzés van, ezért a fejlődéshez jól jön, ha van egy csapat is, amellyel készülhet, ám tizenhat év alatt, külföldiként nagyon nehéz az átigazolás. Hiába lakunk Barcelonában, alapfeltétel az itteni munkahely is. De mondhatom, hogy a kezdeti nehézségeken már túl vagyunk, minden rendben, és optimistán várjuk a második évet.”

Erika a nehézségek ellenére meg van győződve arról, hogy fia olyan alapokat tanulhat meg kint, ami egy életre elkísérheti, és nem csak Barcelonában tudja hasznosítani őket, arról nem is beszélve, hogy egy maximálisan támogató közeg veszi körbe a labdarúgást, mindent áthat a futball szeretete, ami rendkívül ösztönzőleg hathat a gyerekek fejlődésére.

„Már Gergőéket is a Johan Cruyff által is alkalmazott módszerek alapján tanítják futballozni, mindennek az alapja a gyors játék. Az edzéseken folyamatosan arra ösztökélik a gyerekeket, hogy a lehető leggyorsabban passzolják tovább a labdát, lehetőség szerint a lehető legjobb pozícióban lévő társhoz. Ugyanakkor ami még elvárás, az a fegyelmezettség, mind a pályán, mind azon kívül. Egy csapatban tizenketten vannak, az edzéseken felosztják őket három-négy fős csoportokra, a legtöbb gyakorlat ezeken a kiscsoportokon belül folyik, a gyakorlatok nagy része amolyan kis játékokra, úgynevezett rondókra épül. Egy csapattal két edző dolgozik, aki folyamatosan jegyzetel, félévenként pedig kapnak a szülők egy részletes kiértékelést, hogy mik az erősségei a gyerekeknek, miben kell leginkább fejlődniük.

Az FCB Escola belépési lehetőség egy másik világba, itt lehet elsajátítani azokat az alapokat, amelyekkel később más csapatoknál is boldogulni lehet. Persze itt mindenkinek a Barcelona akadémiája, a La Masía az álma, de oda nagyon nehéz bekerülni, elsősorban a katalánokat preferálják. Viszont számos katalán utánpótlásklub van, amelynél ugyanazon elvek szerint képezik a gyerekeket, mint a Barcánál, Gergő is egy ilyen kisebb csapathoz jár még tréningezni az Escola mellett. Továbbá, ami még rengeteget jelent, hogy itt tényleg minden a futballról szól, iskola és edzések után sötétedésig egyfolytában fociznak a gyerekek, és bizony a grundokon is elég jó színvonalú, pörgős játék folyik. Nagyon szimpatikus továbbá, hogy a kisebb egyesületek senkit sem küldenek el, aki futballozni szeretne, vannak klubok, amelyeknél tíz-tizenegy különböző erősségű csapat is van, és mindenkit a maga szintjének megfelelő társasághoz irányítanak.”

Az édesanyától végezetül azt kérdeztük, milyen tanácsokkal tudna szolgálni azoknak, akik hozzájuk hasonlóan gondolkodnak azon, hogy külföldön taníttassák futballozni a gyereküket, és arra is kíváncsiak voltunk, hogyan látja a saját jövőjüket.

„Az első és legfontosabb, ha ennyire fiatalon, tízéves kor környékén valaki külföldre viszi futballozni a gyerekét, akkor be kell arra rendezkednie, hogy életvitelszerűen ott is él vele. Erre pedig fel kell készülni, stabil háttérre van szükség. Gergőnek még egy éve van az Escolán. Úgy döntöttük, hogy ezt az évet még megvárjuk, aztán meglátjuk, milyen lehetőségeink lesznek. Az Escolából kikerülő gyerekeknek már csapatot kell keresniük a további fejlődésük érdekében, de, mint említettem, az átigazolásnak komoly feltételei vannak a szülőkre nézve is.”

Hosszú távon tulajdonképpen azt kell eldönteni, érdemes-e egy egész család életét rátenni arra, hogy a fiuk megpróbál profi futballistává válni Spanyolországban, ami aztán vagy sikerül, vagy nem...

„A spanyol és azon belül a katalán foci nagy vonzerő az egész világon, sok külföldi próbál bekerülni a legjobb csapatokba Az idő eldönti, ki jár sikerrel” – szögezte le Huszár Gergő édesanyja.

2012-ben Mari Zoltán volt az első magyar fiú, akit nyolcévesen felvettek az FC Barcelona futballiskolájába, az FCB Escolába. Az azóta már U16-os válogatott kerettagságig jutó, a jelenleg a barcelonai L'Hospitalet utánpótláscsapatában pallérozódó tehetségnek az utóbbi években több követője is akadt.

Tavaly például a Nemzeti Sport Online-on mutattuk be a Dalnoki Akadémia növendékét, Huszár Gergőt, aki felvételt nyert az FCB Escolába, most pedig a soproni Molnár testvérek, a 2007-es születésű Péter és a 2009-es Milán követhetik. Édesapjuktól, Molnár Pétertől a felől érdeklődtünk, milyen pluszt adhat véleménye szerint ez a barcelonai iskola a gyerekek fejlődésében, ők mi alapján döntöttek a külföldi folytatás mellett, és milyen áldozatokkal jár ez a család részéről.

Mi soproniak vagyunk, egy évvel ezelőtt részt vettünk az FCB Escola dabasi táborában, ahol megismerkedtünk a Huszár családdal, majd az ő ajánlásukkal az akkor még a Ferencváros utánpótlásában dolgozó Evanics Martinnal, aki felmérte a fiúkat, és javasolta, hogy igazoljunk Sopronból az FTC-hez– kezdett bele a történetükbe Molnár Péter. Már a fővárosba költözés nagy döntés és hatalmas változás volt a családunk számára, de mivel tudtuk, hogy a fiúknak a foci területén nagyobb lehetőségek nyílnak így, nem volt kérdés a váltás. Miután pedig láttam, hogy a Fradiban is szépen helytállnak, és fokozatosan fejlődnek, arra lettem kíváncsi, vajon mennyit jelentenek a képességeik egy nemzetközi közegben, ahol sokkal nagyobb a verseny a gyerekek között. Úgy vélem, most, tíz-tizenegy éves korban érdemes ezt kipróbálni, amikor még az út elején vannak, mert az évek múlásával, a közegből, a versenyhelyzetből adódó különbségek miatt egyre inkább hátrányba kerülhetnek nemzetközi szinten.”

Az édesapa ezért úgy döntött, felméri a külföldi lehetőségeket, több futballiskolát is megnézett, ahol tesztelhetné gyerekei tudását. Többek között bécsi iskoláknál és Berlinben, a Herthánál is érdeklődött, de mivel a németeknél lecsúsztak a felvételiről, az FCB Escolába adta be a fiúk jelentkezését. Ekkor még azzal a céllal, hogy egy esetleges felvételi keretében megtapasztalják, mit is várnak el külföldön a gyerekektől ilyen korban, hol tartanak más országokból jövő társaikhoz képest.

Rögtön az első felvételi kalandosra sikerült, mert a Barca válaszát, hogy várnak minket egy tesztedzésre, spamként, azaz e-mailes levélszemétként kaptam meg, és csak két nappal a teszt előtt vettem észre, amikor repülőjegyet már nem lehetett foglalni, így jobb híján autóba ültünk, és a tesztet megelőző éjszaka szerencsésen meg is érkeztünk Barcelonába. A tréningen több százan vettek részt, de nem csak azon a napon volt felvételi. Sok európai országból érkeztek a felvételizők, minket például először franciának néztek, mert a fiúk Fradi-mezben voltak, és a címert összekeverték az egyik francia csapatéval (alighanem a St.-Étienne-ével – a szerk.). Az edzés több pályán folyt, egy pályát nyolc részre osztottak, és ezen a területen egyszerre tizenkét-tizennégy gyerek végezte a gyakorlatokat. Labdakezelésre, labdaátvételre, passzjátékra épülő feladatokat végeztek a srácok, illetve voltak egy egy elleni és kettő egy elleni párharcok, a végén pedig egy kis játék hat plusz egyben. Egyszer elmondták, megmutatták mit kell csinálni, aztán onnantól nem volt több magyarázat, a gyerekeket figyelő edzők folyamatosan jegyzeteltek. Ez volt az első kör, majd egy héttel később e-mailt kaptunk, hogy mehetünk a második fordulóra. Ide nyolcvannégy gyereket hívtak vissza korosztályonként, és hasonló feladatok voltak, mint az első felmérőn. Egy hónap múlva aztán jött az értesítés a sikeres felvételiről. Jó pár napba telt, mire tudatosult bennünk, hogy mindkettőjüket felvették. Leírhatatlan örömöt éreztünk.”

Ekkor nagy döntés elé került a család, az eredetileg csak tesztjelleggel induló felmérő hirtelen komolyra fordult. Az FCB Escolában ugyanis csak olyan gyerekek futballozhatnak, akiknek a szülei vállalják, hogy Barcelonába költöznek, és életvitelszerűen ott is élnek. Viszont Barcelonában külföldiként lakást bérelni és munkát vállalni nem egyszerű feladat, hosszas ügyintézéssel jár, pláne, ha az illető nem beszél spanyolul (ahogy például Molnárék sem), vagy még inkább katalánul. Az Escolán az éves tagdíj, a felszerelés költségeivel együtt nagyjából ezer euróra tehető, de az igazán nagy kihívást a kinntartózkodás feltételeinek a megteremtése jelenti.

„Egyelőre egy évre tervezünk Barcelonában, már csak azért is, mert a nagyobbik fiam egy évet járhat az Escolára, mivel ott a legidősebb korosztály az U12. Úgy gondolom, már ez idő alatt is sokat fejlődhetnek a fiúk, nem beszélve a nyelvtanulásról, hiszen olyan, helyi, állami iskolába fognak járni, ahol az általános tárgyak – mint matematika, ének-zene, testnevelés, rajz – mellett intenzív nyelvoktatásban vesznek majd részt, spanyolul és katalánul is tanulniuk kell. A feleségemmel együtt úgy gondoljuk, hogy a tanulás is fontos a futball mellett, ha megtanulnak spanyolul, és amellett fejlesztik az angoltudásukat is, akkor azt már nem veheti el tőlük senki. Barcelona nagy lehetőség arra, hogy felmérjük, mire képesek egy másik közegben.”

A Molnár fiúk édesapja tehát azt vallja, hogy a fejlődés érdekében minél előbb érdemes kilépnie a gyerekeknek az itthoni komfortzónájukból, mert csak így léphetnek előre.

„Tisztában vagyunk vele, hogy a gyerekeknek ez nagy váltás lesz, már csak a nyelv miatt is. Számukra már a Budapestre költözés is kihívást jelentett, és most kezdhetik újra a beilleszkedést. Ugyanakkor hatalmas élmény is volt a Fradihoz kerülni, mert a klub olyan, mint egy nagy család, a fiúk lelkesen mesélték, ha egy-egy edzés után lepacsizhattak Dibusz Dénessel vagy Fernando Gorriaránnal. Köszönettel tartozunk a klubnak és az edzőknek, a korábbi soproni trénereknek, az ő munkájuk is kellett a sikeres felvételihez, továbbá a fiúknak egyéni edzéseket tartó skills4EVA valamennyi edzőjének, akik Evanics Martin irányításával rengeteget tettek azért, hogy technikailag magasabb szintre lépjenek. Egy éve Sopronból elmentünk a Fradihoz, most költözünk Barcelonába, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább...”

Molnár Péter a felvételin – Iniestáék arcképe előtt
Molnár Péter a felvételin – Iniestáék arcképe előtt
KÜLFÖLDI TAPASZTALATOK
Ha önnek is vannak labdarúgással kapcsolatos, külföldön szerzett tapasztalatai, elsősorban a helyi utánpótlásrendszerről, amatőr futballról, szurkolói életről, hátországról, és szívesen beszámolna ezekről, várjuk levelét az [email protected] címre „külföldi tapasztalatok” tárgymegjelöléssel!
Sorozatunk korábbi részeit itt találja meg!
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik