Légiósok: Keresi a válaszokat – interjú Gyurcsó Ádámmal

– Milyen érzés volt belépni hétfőn a spliti öltözőbe?
– Ilyenkor nyilván a meccs előtt és után is zrikáljuk egymást a horvát csapattársaimmal – felelte a Nemzeti Sportnak Splitben Gyurcsó Ádám, a horvát élvonalban szereplő Hajduk Split 28 esztendős szélsője. – Kicsit viccelődtünk egymással, de mivel kezdődött az edzés, hamar lapoztunk, a Hajduk öltözőjében kedden már egyáltalán nem volt téma a meccs. Többen is említették, hogy érzésük szerint a horvát kapus mindkét gólnál hibázott, a másodiknál talán kimozdulhatott volna a kapuból. A horvátok nyilván nem ilyenre eredményre számítottak, de mélyebb elemzésbe nem mentünk bele, és a klubnál sem beszédtéma a találkozó. A vasárnapi Eb-selejtező előtt azt mondtam az öltözőben, hogy a két válogatott keretét és közelmúltbeli eredményeit elnézve a horvát győzelem papírforma, a magyar siker pedig hatalmas bravúr lenne. Abban viszont biztos voltam, hogy a telt házas Groupama Arénában a válogatott másként játszik majd a világbajnoki ezüstérmes ellen, mint Szlovákia ellen. Ráadásul nemcsak az eredmény, hanem a játék is bizakodásra adott okot, Gulácsi Péternek nem is kellett bravúrt bemutatnia.

– A horvátokat mennyire foglalkoztatta a két Európa-bajnoki selejtező?
– Nem éreztem, hogy kitört volna a futball-láz. Vasárnap délután a párommal és a kislányommal kicsit kimozdultunk, fél hatkor indultunk haza, hogy otthon nézhessem a meccset. Arra számítottam, hogy addigra már némileg elnéptelenednek az utcák, de szó sem volt ilyesmiről. Az volt a benyomásom, hogy Horvátországban mindenki biztosra vette, csapatuk csoportgyőztesként jut ki az Európa-bajnokságra. Mondjuk, a világbajnoki ezüstérmesnél ez aligha meglepő.

– Fájt a szíve, hogy nem lehetett része a sikernek?
– Az ilyen győzelem után nyilvánvalóan minden játékos szívesen ünnepelne a gyepen a társaival, de a Szlovákia elleni vereség után senki sem kérdezte, hogy bánt-e az elmaradt meghívó.

– Akkor úgy kérdezem, mennyire lenne csalódott, ha a júniusi, Azerbajdzsán és Wales elleni Eb-selejtezőkön sem számolna önnel Marco Rossi?
– Most is szerettem volna a válogatottban játszani, júniusban is szeretnék. Vissza akarok kerülni a nemzeti csapatba, de ehhez a Hajduk Splitben kell olyan teljesítményt nyújtanom, amellyel kiérdemlem a meghívót.

– Most hogyan teljesít? A statisztikák szerint rendszeresen pályára lép, igaz, többnyire egyetlen meccset sem játszik végig.
– Az utóbbi mérkőzéseken húsz-harminc percet játszottam. Az új szakmai stáb kinevezése óta egyetlen találkozón sem kaptam kilencven percet és csak háromszor voltam kezdő. Egyelőre keresem a válaszokat, hogy miért. Nem kapok olyan visszajelzéseket, hogy bármi probléma lenne az edzésmunkámmal.

– Az új stáb más játékosban bízik a szélen?
– Nem, ugyanis szélsők nélkül játszunk. Rombusz alakú középpályával állunk fel, előtte két csatár futballozik – ám oda olyan játékosokat állítanak, akik eredeti posztjuk szerint szélsők, mint például én. A korábbi években a bal oldalon kaptam szerepet, az első félévemben is ezen a poszton tudtam jól teljesíteni. Most csatárként többnyire a jobb szél felé kell nyitnom, ez távolról sem ugyanaz, mindenesetre próbálok alkalmazkodni.

– Beszélt a helyzetéről Sinisa Orescanin vezetőedzővel?
– Igen. Azt a választ kaptam, hogy sok meccs van hátra az idényből, megkapom a lehetőséget. Nyilván az játszik, akinek bizalmat szavaznak, s egyébként sem kérdőjelezhetem meg a szakvezető döntését.

– Mit várnak a csapattól az idény végén? A harmadik helyen álló Osijek és az ötödik Hajduk Split között csupán két pont a különbség.
– Mivel a mostani idényben a csapat a harmadik vezetőedzőjét fogyasztja és mivel rendkívül gyenge őszt produkáltunk, a harmadik hely már elfogadható eredménynek számítana. Akkor azt mondanánk, hogy a körülményekhez és a rossz kezdéshez képest szép eredménnyel zártunk. A szurkolók is látják, hogy az egyesület némileg új irányba indult el, egyre több horvát fiatal kap lehetőséget, s ebben talán az is közrejátszik, hogy a világbajnoki ezüstérem után most az európai klubok többsége horvát fiatalt akar szerződtetni. A helyi tehetségekkel ráadásul javuló formát mutat a csapat, október óta csupán három bajnokin maradtunk pont nélkül.

– Split nyolcvan-száz kilométeres körzetében is érezni, mekkora kultusz övezi ebben a régióban a Hajduk Splitet. Milyen érzés ebben a klubban futballozni?
– Sokat elárul a csapat népszerűségéről, hogy idegenbeli meccseinken a vendégszektor rendszeresen megtelik, és sokszor a főlelátón is többen szorítanak értünk, mint a hazai csapatért. Teljesen mindegy, hogy otthon vagy idegenben lépünk pályára, nem számít, melyik csapat az ellenfél, élmény ilyen közönség előtt játszani.

– Akkor is, amikor fejbe dobják a játékost?
– A Dinamo Zagreb elleni őszi meccsen eltaláltak egy betondarabbal, de ez már olyan nekem, mintha meg sem történt volna. Tudom, hogy nem én voltam a célpont, nem ellenem és a játékostársak ellen irányult az akció. Ugyanakkor kellenek a jó eredmények, mert ha elmaradnak, a szurkolók kevésbé szívélyesek a játékosokkal.

– Egy évvel ezelőtt vélhetően azt mondta volna, hogy a klub és a válogatott a legfontosabb. Mióta megszületett a kislánya, némileg átalakult a fontossági sorrend, valamint az értékrend?
– Nem némileg, hanem teljesen. Most már a családom az első, bárhogy is alakuljon a pályafutásom. A legfontosabb, hogy a párom és a kislányom jól érezzék magukat abban a városban, ahol élünk. Most minden a gyermekünk körül forog, s ez természetesen változást hozott a hétköznapokban. Próbálom megtalálni a középutat, mert szeretnék otthon besegíteni a menyasszonyomnak, de profi futballistaként a pihenésre is figyelnem kell. Olykor fáradtabbak, nyűgösebbek vagyunk, s akadnak hullámvölgyek, de erre vágytunk.

– Megváltozott, amióta apa lett?
– Az edzéseken csak a futballra összpontosítok, de ahogy beülök a kocsiba, már a családomon jár az eszem. Korábban fel tudtam volna robbanni, ha kikaptunk az egymás közötti játékban. Most sem szeretek veszíteni, de amint elhagyom a stadiont, már nem idegeskedem ilyesmik miatt. Inkább arra gondolok, mennyire szerencsés vagyok, hogy két csodálatos lány vár otthon.