Novothny: A csapattársaimnál csak tippelgetem, miről beszélgetnek

Más világba csöppent.

A korábbi újpesti futballista, Novothny Soma két héttel ezelőtt a dél-koreai Puszan IPark FC-hez szerződött – 8500 kilométer és 16 órás repülőút választja el Budapesttől.

„Na és nyolc óra az időeltolódás– fűzte hozzá a 24 esztendős csatár. – Két hete vagyok Dél-Koreában, mostanra felvettem az itteni életritmust. Nagyon nehéz az otthoniakkal a kommunikáció, hiszen mire ők felkelnek, én már túl vagyok a nap felén. Mostanra eljutottam odáig, hogy navigáció nélkül megyek a fontosabb helyekre, a pályára és a boltba is odatalálok.”

A beilleszkedésben két csapattársa is nagy segítségére volt, az ausztrál-szerb kettős állampolgárságú belső védő, Aleksandar Susnjar és a brazil támadó, Romulo mindenben a segítségére volt. Igaz, a csapatból rajtuk kívül más nem is igen beszél angolul, ezért az öltözői kommunikációban előfordulnak fekete foltok. Már ha lenne öltöző…

„Az edzőcentrumunkat úgy alakították ki, hogy párosával van egy saját szobánk. Öltöző nincs, a szobánkban öltözünk át, és tíz perccel az edzés előtt találkozunk a pályán. Minden nap délben kint kell lenni az edzőcentrumban, a közös ebéd után pihenő szerepel a programban, a tréning pontban háromkor veszi kezdetét. Nagyon tetszik ez a rendszer, nem egy kis szekrényben kell tárolnom a cipőimet, ruháimat, hanem egy egész szoba áll a rendelkezésemre.”

Novothny Somával immár menyasszonya is Dél-Koreában tartózkodik, a fiatalok szálloda helyett apartmanban laknak. A klubnál minden kívánságukat lesik, amikor beköltöztek, csak egyszemélyes ágy volt a lakásban, mondani sem kell, másnap már hatalmas, vadonatúj franciaágy fogadta őket. Dél-Korea más világ, modern, sok helyen csúcstechnológiával felszerelt. Lakáskulcs már jó ideje nincs az országban, mindenki különböző kódokkal ellátott zárak segítségével jut be az otthonába.

„Ami pedig feltűnő, hogy szinte mindenki mosolyog, jókedvű – folytatta a játékos. – Az egyedüli negatívum, hogy kevesen beszélnek angolul. Mondják a magukét, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy mindenki érti a nyelvüket. A csapattársaimnál is csak tippelgetem, miről beszélgetnek éppen. Noha vettem már dél-koreai nyelvkönyvet, nem két nap lesz, mire megtanulom az alapkifejezéseket.”

Noha a csapat a másodosztályban szerepel, Dél-Korea egyik legnagyobb klubjáról van szó. Három esztendővel ezelőtt esett ki az élvonalból, a legutóbbi idényben az osztályozón lemaradt a feljutásról, az idén viszont úgy erősített, hogy mindenképpen összejöjjön az osztályváltás. Novothny Soma első benyomásai mindenképpen pozitívak a helyi bajnokságról, az ottani stílust viszont össze sem lehet hasonlítani a magyarországival.

„Teljesen más az itteni felfogás. A koreai futballra három dolog jellemző: a futás, a futás és a futás… Teljes fordulatszámon pörögnek, a lábmunka az erősségük. Egytől egyig remek erőállapotban vannak. Ahogy látom az erőviszonyokat, ellenünk a többség védekezik, a szakmai stáb pedig próbálja hozzám is alakítani a taktikát. Amióta megjöttem, egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a beadásokra, a szélsők próbálnak kiszolgálni. A csapatnak három edzője van, a főedző mellett egy, aki a védekezésért és egy, aki a támadásért felel. Mindhárman voltak már a helyi első osztályban vezetőedzők. Ebből is jól látszik, mennyire komolyan veszik a feljutást. Azt mondják, az idén nincs pardon, kötelező az osztályváltás.”

Novothny Somának a helyi védők mellett a dél-koreai ételekkel is meg kell küzdenie, mivel nem szereti a csípős ételeket, és nem eszik tengeri herkentyűket. Márpedig arrafelé szinte minden nap hal, polip és különböző színű és méretű rák a menü. Amikor a szakmai stáb a második napon észrevette, hogy a magyar csatár csak tologatja az ételeket az edzőközpont éttermében, ám a tányérjából nem fogy semmi, megkérdezték tőle, mi a gond. Mondani sem kell, azóta külön főznek rá, s mindennap tészta, csirkehús és rizs várja a légiósunkat.