Váratlan lehetőség – magyar vezetőedző az osztrák csapatnál

– Hogyan lesz egy magyar trénerből vezetőedző Ausztriában? Meglepte a kinevezés?
– 2000-től több mint tizennégy éven át futballoztam Ausztriában, és itt is kezdtem el edzősködni. Aztán Pápán dolgoztam Tóth Bálint mellett másodedzőként, majd visszatértem Ausztriába, s ezt az idényt már az eddigi vezetőedzőnk, Thomas Sageder segítőjeként kezdtem el a Blau-Weiss Linznél – mesélte a Nemzeti Sport Online-nak Doma Ernő, aki egykor a Vasasban kezdett el futballozni. – A kinevezés meglepett, mert nem számítottam arra, hogy a vezetőedzőnk távozik, aminek elsősorban privát okai voltak – persze a csapat gyengébb szereplése is közrejátszott ebben. Így az Amstetten elleni bajnoki meccset megelőzően csak egy napom volt felkészíteni a csapatot. A megbízatásom a nyárig szól.

– Az első bajnokiján kikaptak kettő-nullára, azóta két mérkőzésen összesen négy pontot szereztek. Legutóbb idegenben győzték le kettő-nullára a Floridsdorfer AC-t, ezzel sikerült lezárni egy hatmeccses, öt vereséget számláló nyeretlenségi sorozatot, és a harmadik helyen áll a csapat a tabellán. Mik a célok a klubnál?
– Az idény előtt azt tűztük ki, hogy a tabella első harmadában szeretnénk végezni, de nem elvárás a csapattal szemben a feljutás, és az első két helyezett, a nagy hagyományokkal bíró, jelenleg második helyen álló Ried és a listavezető Wattens már ellépett tőlünk. Abban a reményben kezdtem el dolgozni, hogy új lendületet tudok adni a csapatnak, remélem, ez sikerült is. Szeretnénk minél magasabbra jutni, de mindig csak a következő meccsre készülök. Sajnos pechszériában vagyunk, ugyanis hat-hét játékosunk is sérüléssel bajlódik, és vannak eltiltottjaink is.

– Magyarországról nem keresték, amióta eljött Pápáról? Edzői szemmel hogyan tudná összehasonlítani a hazai és az osztrák viszonyokat, kint könnyebb boldogulni?
– Régen volt már az a pápai történet, azóta otthon is változtak a viszonyok, mindenhol megvannak a sajátosságok, az összevetésre nem mernék vállalkozni. Magyarországról nem kerestek, viszont úgy gondolom, ezért a lehetőségért megdolgoztam, nagy elismerés, hogy vezetőedző lettem.

– Gondolom, amióta Szabics Imre az osztrák válogatott mellett dolgozik, amúgy sem rossz a magyar szakemberek ausztriai megítélése. De hogyan állnak az osztrákok általában a külföldiekhez?
– Igen, vagyunk néhányan, akik egy ideje már Ausztriában dolgozunk, és úgy gondolom, hogy jó hírük van azoknak a magyar szakembereknek, akik különböző pozíciókban Ausztriában vállaltak szerepet. Összességében nincsenek könnyű helyzetben itt a külföldi szakemberek, mert többségében osztrák edzőket alkalmaznak. A másodosztályban én vagyok az egyetlen külföldi, míg az első osztályban az osztrákok mellett elsősorban német edzők jönnek szóba.

– Hogyan néz ki a játékospolitika egy osztrák másodosztályú élcsapatnál? Mennyire tudnak a saját utánpótlásra támaszkodni, hány légióst foglalkoztatnak, mennyire jellemző, hogy átigazolási díjat is tudnak fizetni egy-egy játékosért? Hány néző előtt játszanak általában?
– Az alacsonyabb osztályú csapatok itt is általában az ingyen igazolható labdarúgókat keresik, de arra volt példa nálunk is a télen, hogy az egyik legjobb játékosunk átigazolási díj ellenében az élvonalba tudott szerződni a város másik csapatához, a LASK-hoz. Olyan külföldi futballistánk, aki nem német ajkú, csak kettő van, egy spanyol és egy brazil. A saját nevelésű fiataljaink az alacsonyabb osztályú második csapatunkban játszanak. Két-három srác edz az első csapatnál, de nekik még időre, türelemre van szükségük. Ami a nézőszámokat illeti, az szerintem hasonló, mint otthon az NB II-ben. Átlagosan hétszáz-nyolcszáz szurkoló előtt játszunk, de a közelebbi csapatok elleni rangadókra kétezren-háromezren is összejönnek.

– A-licences edzőként mik az egyéni céljai? Tervezi-e a pro licencet, ami az élvonal feltétele, egyáltalán Ausztriában képzeli el a hosszú távú jövőt?
– Az osztrák másodosztályban A-licenccel lehetek vezetőedző, persze a pro licencet sem vetettem el, de most van mit csinálnom, és próbálom a lehető legjobban elvégezni a feladatot, amit rám bíztak. Aztán majd meglátjuk, mit hoz a sors…