További magyar játékosokat szeretne igazolni a DAC

– Kétezertizennégyben lett a DAC tulajdonosa. Gondolta volna, hogy öt év alatt új stadion, remek edzőközpont és egy nagyszerű, ezüstérmes csapat lesz Dunaszerdahelyen?
– Öt éve a megszűnés réme fenyegette az egyesületet, akkor úgy döntöttem, megveszem – válaszolta a Nemzeti Sportnak Világi Oszkár. – Nemrégiben visszanéztem az első sajtótájékoztatómat. Akkor azt mondtam, infrastrukturális fejlesztés nélkül nincs értelme belevágni, s utána tudjuk építeni a csapatot. De nem hittem volna, hogy öt év alatt idáig jutunk. Sok jó ember céltudatos munkája révén sikerült.

– Hogy érezte magát az idény utolsó meccsén a Nagymihály ellen? Az ezüstérem átadása, tízezer néző, tomboló Mol Aréna.
– Tavaly csak az utolsó fordulóban dőlt el, hogy miénk lesz a bronzérem, az idén viszont már biztos ezüstérmesként veselkedhettünk neki a bajnokság hajrájának – ez is jelzi, mennyit fejlődtünk. Ami a Nagymihály elleni meccset illeti, nos, fantasztikus érzés volt látni a stadionban a sok boldog embert, nem beszélve arról, hogy végül öt nullára nyertünk.

– Ján Kováciktól, a Szlovák Labdarúgó-szövetség elnökétől ön is kapott ezüstérmet. Meglepődött?
– Igen. Tavaly nem kaptam bronzot, úgyhogy ez az első érmem.

– Mi a DAC legnagyobb erőssége?
– Sok ember áldozatos munkája működteti a klubot, mindent megtesznek a DAC sikereiért. Ez a fajta szellemiség jellemzi egyesületünket, egy irányba húz mindenki, azt hiszem, ez a legnagyobb erősségünk.

– Hogyan tekint a szlovák labdarúgóközeg a DAC-ra?
– A szlovák klubfutball üde színfoltja vagyunk. Sokan beszélnek rólunk, pozitívan viszonyulnak csapatunkhoz. Más éremesélyes csapatoknak nyilvánvalóan fájdalmas, hogy miénk lesz az ezüst, ebből a szemszögből nézve érezhető bizonyos feszültség. Egy azonban biztos: a DAC immár markáns szereplő a szlovák labdarúgásban. Itt jegyezném meg, hogy a projektünk, úgymond, átlépte Szlovákia határait. Sok külföldi a különleges hangulat miatt érkezik hozzánk a meccsekre, továbbá számos játékosmegfigyelő, sőt klubtulajdonos is a vendégünk, az angol Premier League-gel például kifejezetten jó a kapcsolatunk. Nyilván nem vagyunk az európai elit szintjén, de bárkivel is ülünk le tárgyalni, nem kell bemutatni egyesületünket – mert ismernek minket!

– Érkeztek már ajánlatok DAC-játékosokért?
– Igen, méghozzá konkrétak, jól érzékelhetően pezseg a piac. Mindamellett igyekszem egyben tartani a csapatot, mert szeretném, ha ezzel a nagyszerű társasággal vághatnánk neki az Európa-liga-selejtezőnek, no meg a szlovák bajnokságnak. Úgy érzem, sok szépet és jót tartogat a következő idény, s ha még szerencsénk is lesz, nagyon magasra érhetünk.

– Tervez igazolásokat?
– Igen, három poszton szeretnénk erősíteni. Ne feledjük, már július tizenegyedikén meccsünk van!

– Elégedett volt a magyar játékosok, Kalmár Zsolt, Vida Kristopher és Vida Máté teljesítményével?
– Igen. Örülök, hogy jelenleg két DAC-játékos van a magyar válogatottban – Kalmár Zsolt és Vida Kristopher –, sőt Vida Máté is volt már tagja a nemzeti csapatnak. Az, hogy beválogatták őket, azt jelenti, hogy fejlődtek, erősebbek lettek. A DAC segített nekik, és természetesen ők is sokat segítettek a DAC-nak. Szerintem ez a helyes út. S ha már itt tartunk: szeretnénk további magyar játékosokat igazolni, akik nálunk kibontakozhatnak, és ha jól teljesítenek, bekerülhetnek a válogatottba.

– Hogyan talált rá Peter Hyballa vezetőedzőre, vagy ahogyan manapság hívják, a csallóközi Kloppra?
– Marco Rossi tavalyi távozásakor három jelöltünk volt. Petert éreztem a leginkább elszántnak, hangsúlyozta, hogy fiatalokkal akar támadófutballt játszani – a szívemből beszélt. Sikeres edző nálunk, és ha elhagyja a DAC-ot, utána is sikeres lesz.

– De egyelőre marad...
– Az idény végeztével megbeszélés kérdése volt a folytatás. Nem akartam kényszeríteni őt a maradásra, jeleztem neki, csak akkor mondjon igent, ha ez a vágya tényleg belülről fakad. Meggyőződésem, hogy mindkét fél a lehető legjobb döntést hozta. Az elmúlt öt évben hatszor váltottam edzőt, sokak szerint ez negatívum. Szerintem nem. A legutóbbi két trénert kivéve mindegyik edzőváltás a fejlődésünk érdekében történt. Rossi nagyon sokat adott nekünk a szakértelmével, távozásával kényszerpályára kerültünk, Peter Hyballa kinevezésével pedig némi kockázatot vállaltunk. De bejött. Úgy érzem, ő garancia a játékstílusunk további formálására, valamint újabb fiatalok csapatba építésére.

– A napokban kijelentette, hogy 5.4 millió euró az egyesület éves költségvetése, innen már nincs feljebb. Ezt hogy értette?
– Kétezertizennégyben 1.2 millióról indultunk, ma több mint a négyszeresénél járunk. Ezzel az összeggel már jelentős célokat lehet kitűzni a szlovák élvonalban. Az egyébként sem járható út, ha állandóan növeljük a büdzsét, vagyunk annyira erősek, hogy bizonyítsuk: ennyi pénzzel is lehet kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtani. Nem arról van szó, hogy nem akarom támogatni a DAC-ot – sőt! –, hanem hogy ennyi pénzből gazdálkodva is el kell érnünk jó eredményeket. Ha netán elmaradnak, lehet szó a költségvetés bővítéséről. De ne maradjanak el!

– Magyarországon általában többet keresnek a játékosok, mint a DAC-ban. Mit gondol, a fizetések mértékében hol helyezkedne el az NB I-es mezőnyben a dunaszerdahelyi együttes?
– Minthogy nem ismerem a pontos számokat az NB I-re vonatkozóan, nem tudok erre a kérdésre konkrét választ adni, de a játékosainkért kapott ajánlatokból látom, hogy a magyar élvonalban mennyivel magasabb a bérezés... Mi a magunk útját járjuk továbbra is.

– Elárulja, mekkora összeget kapott a csapat a második helyért?
– Komplex prémiumrendszerünk van, minden meccsre, minden pontra. Az összes játékossal megbeszéltük ezt az idény előtt, mindegyikük ismeri a játékszabályokat. Amit megígértünk, teljesítettük. Egyébként volt úgynevezett célprémium is a második, illetve az első hely megszerzése esetén, de maradjunk is ennyiben, az anyagi kérdések kizárólag a klubunkra tartoznak.

– Szerepel kivásárlási ár a játékosok szerződésében?
– Van, akinél igen, másnál nem. Van olyan, akinek szerepel egy összeg a szerződésében, amelynek megadása esetén el kell engednem. De itt nem ez a lényeg! Hanem az, hogy a hozzánk érkező labdarúgók látják a lehetőséget a fejlődésükre, s tisztában vannak vele, hogy itt még jobbá válhatnak, s ezáltal topcsapatokhoz is eljuthatnak.

– 1988 őszén tizenötezer néző előtt fogadta az együttes a Bayern Münchent. Álmodik róla, hogy a közeljövőben európai topcsapattal játszik tétmérkőzést a DAC?
Ha továbbra is ezen a színvonalon folytatjuk a munkát, elérkezik a pillanat. De nem szabad, hogy az álmaink megrészegítsenek minket a mindennapokban.